A néma levente írója szerette hirdetni magáról, hogy fillérre, tételesen el tud számolni havi pénzéből. Hegedűs Gyula épp ezért szeretett Heltai Jenővel a takarékosságról beszélgetni.
Hegedűs sóhajt:
– Pajtás, az ördög tudja, hova lesz a pénz, de mindig elfogy. Lehet, hogy nem tudok vele bánni?
– Magam is így vagyok – legyintett Heltai. – Pedig nagyszerű módszert eszeltem ki. Ebben a noteszbe minden kiadást bejegyzek, de úgy látszik, ez sem az igazi, mert a pénz éppen úgy elmegy, ha feljegyzi az ember, mintha nem jegyzi fel.
– Érthetetlen…
– Pedig így van. Havi keresetem ezer korona. Itt a notesz, nézd meg, minden fillért feljegyeztem.
Hegedűs gondosan tanulmányozza a pár sorból álló feljegyzést:
November hó
Családomnak 300 korona
Szivar 50 korona
Kocsi 50 korona
Egyebek 600 korona
Hegedűs áhítatos tisztelettel nézi a noteszt, és mély meggyőződéssel jegyzi meg:
– Nekem nem volna hozzá türelmem, hogy mindent ilyen aprólékosan feljegyezzek…
