„Lelkem ma boldogsággal úgy betölt, / Hogy több ilyen gyönyört aligha rejt / Az ismeretlen sors!” Egy ízben megesett, hogy a szerelemre felajzott Shakespeare alaposan átverte barátját és színészkollégáját, Richard Burbage-t.
A kolléga pásztorórát tervezett egy fiatal hölggyel, aki ott lakott a színház közelében. Shakespeare véletlenül fültanúja volt, amikor titkos találkájuk terveit szövögették.
– Jelentkezzék be III. Richárdként! – javasolta a hölgyike a színésznek.
William Shakespeare, akinek vágott az esze, mint a beretva, már rohant is a nőhöz, az ajtóban bemondta a titkos jelszót, és rögvest a budoárjában találta magát, átszellemült hempergésre készen.
Amikor néhány perc elteltével Burbage is megérkezett, Shakespeare leküldött neki egy levélkét:
„Amikor Hódító Vilmos megjelent a színen, III. Richárd még nem volt sehol.”
Felhasznált irodalom:
William Shakespeare: Othello, a velencei mór, Fordította: Kardos László
