Újházi Ede mesternek tudvalevőleg szavajárása volt a „marha” kifejezés. Nem ismert más titulust, és kivétel nélkül minden ismerősét egyszerűen „lemarházta”.
Újházi Ede Kolozsvárra utazott, és a gyorsvonaton az étkezőkocsiban melléfurakodott egy alak, aki fontoskodva bemutatkozott:
– Én X. Y. vagyok!
A mester csak kurtán bólintott és válaszolt:
– Szervusz, marha!
Az úrfi meghökkent és felfortyant:
– Ki a marha? Én?
A mester erre is megfelelt:
– Nem te vagy a marha, te marha. Én vagyok a marha, hogy egy ilyen marhával szóba állok, aki nem tudja, ki a marha, te marha!
