Miért tartják mind a mai napig locsogó hölgynek a merész kísérletezéseiről ismert Virginia Woolf írónőt? Tényleg minden sikerének és bajának okozója egy kutya volt?
Érdekli az Olvasót egy kutya rövidke életrajza Virginia Woolf előadásában? Akkor kukkantson bele az 1933-as Flush című, bizarr „kutyaéletrajzba”! A csínytevésből írt mű címszereplője, Elizabeth Browning költőnő cocker spánielje volt. Woolf először Browning férjéhez, a szintén poéta Roberthez írt leveleiben olvasott róla: „a kutyájuk alakja annyira megnevettetett, hogy nem tudtam megállni, kénytelen voltam megajándékozni egy Élettel.”
A könyv meglehetősen – egyesek tán azt mondanák, rettenetesen – részletesen számol be az odaadó blöki származásáról, karthágói legendák, baszk népi bölcsességek és a Tudor- és Stuart-udvarokból származó feljegyzések töredékeinek felhasználásával. Eléggé hihetetlen, de a fürge spániel kotnyeles meséje nagyon megtetszett az olvasóknak. A Flush máig Woolf legnagyobb példányszámban eladott könyve.
A kiadását követő fél évben csaknem tizenkilencezer példányban fogyott. A The New York Times „remekbe szabott életrajzírói teljesítménynek” nevezte.
Az egyetlen ember, akit ez a fogadtatás elkedvetlenített, persze az örökké mogorva Woolf volt. Azon borongott, hogy a könyvnek köszönhetően „locsogó hölgyként” skatulyázzák be, és úgy vélte, hogy előbb-utóbb terhére lesz a Flush sikere.
