Vivien Leigh minden idők legfiatalabb növendékeként érkezett a Szent Szív zárdába…
Vivien Leigh mindössze hatéves volt, amikor a kalandokban gazdag gyermekkorának véget vetettek szülei, és a megfelelő oktatás érdekében visszaküldték Angliába. Vivien előbb könnyekhez, majd fortélyokhoz folyamodott (bőséges készlete volt mindkettőből), hogy megmásítsa anyja elhatározását, de ő hajthatatlan maradt, és lányát ott hagyta a zárda udvarán.
A katolikus bentlakásos iskolában eddig nem tapasztalt szigorú rend várta Vivient: levágták hosszú haját, napjának minden percét beosztották, folyamatosan emlékeztették arra, hogyan kell viselkednie, és az egészséges élet jegyében a lányoknak cukor helyett sót és rebarbarát kellett fogyasztaniuk, hogy „megízleljék az ízérzetet”. Viven magányérzetét végül két évvel idősebb társnője, a leendő filmsztár, Maureen O’Sullivan barátsága oldotta fel.
A zárdából hazaküldött levelei mégis úgy hangzanak, mintha egy helyrehozhatatlanul csintalan iskoláslány írta volna őket, tele humorral és szórakozással.
Egyszer, miután megbüntették, mert beszélgetett az osztályteremben, azt írta anyjának: „Ezért nem nevezel borzalmasnak, ugye? Mert azt hiszem, ez egyszerűen maga a BŰN! Bruce Hall nővér azt mondta, reméli, hogy megpróbáltatásokkal teli, kemény életem lesz, és hozzátette, hogy ez nagyon jót tesz majd velem. De a jó hír, hogy a rövid hajam lehetővé teszi, hogy fiúszerepeket is játszhassak az ünnepi előadásokon!”
