Idősebb Wesselényi Miklós, az erdélyi magyar színtársulat mecénása nem csak az irodalmat és a művészetet pártolta…
WESSELÉNYI MIKLÓS BORAI
Idősebb báró Wesselényi Miklós büszke volt kitűnő boraira, s rendkívül bosszantotta, ha valaki nem dicsérte a pincéjéből felkerült nektárt.
Egyszer nagy ebédet adott zsibói kastélyában, s erre hivatalosak voltak Közép-Szolnok vármegye összes notabilitásai (előkelőségei). A többiek közt egy Csomós nevű úr is, aki bizalmas barátságban állt a házigazdával.
Ebéd közben persze szóba jött a bor.
– Ittak-e uraim ennél jobb bort valahol? – kérdi vendégeit Wesselényi.
Mielőtt a többiek szóhoz jutottak volna, Csomós rákiáltja:
– Ittam biz én…
Wesselényi egy szempillantás alatt lerántotta az egész asztalterítéket. A sok drága edény csörömpölve tört szét, az aranyszínű bor apró tócsákban állt a padlózaton.
Wesselényi felállt a székről és rendelkezett, hogy egy másik szobában újra terítsenek.
Ismét asztalhoz ültek. A tányérok mellett ott állottak gyönyörű üvegekben a legfinomabb borok.
– Igyék kend ebből a borból! – szólt Wesselényi Csomóshoz. – Ennél is ivott jobbat?
– Ittam biz én!…
Wesselényi szeme tűzben égett, iszonyú dühvel ragadta meg az asztalt, hogy feldöntse, mikor Csomós hirtelen így egészítette ki mondatát:
– A méltóságod pincéjéből…
– Az már más! – felelte megszelídülve Wesselényi.
Uram bátyám 1886. 5
