Neked melyik animáció a kedvenced? A sok-sok művészi kisfilm, vagy a Mézga család, a Macskafogó, a Gusztáv vagy Mr. Bean? – Interjú Erkel András filmproducerrel
A magyar animációs szakma a kilencvenes évek elejéig sorra jelentkezett újabb és újabb alkotásaival, amelyek nemcsak Magyarországon, de a világban is sikert arattak, aztán a Varga Stúdió filmjeiig nagy csönd majd a Varga után megint semmi. Erkel András filmproducer úgy érzi, igény van az animációs filmekre.
Te mivel kezdenéd a beszélgetést, a múlttal vagy a jelennel?
Érdekes kérdés, azt hiszem, mindenképp a jelennel. Mostanában ismét olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek talán nem csak a saját jövőmre hatnak ki, ezért fontosabbnak érzem, mint a múltat.
Akkor mesélj először a Budapesti Animációs Filmklubról.
Néhány éve kezdtük szervezni az animációs klubot Fülöp Józseffel, aki az Iparművészeti Egyetem animációs szakirányának vezetője. A rendezvény célja, hogy a kulturális életben méltatlanul háttérbe szorított animációs művészetet megismertessük és megszeretessük a hazai közönséggel. A Millenáris Park Fogadó épületében tartott ingyenes vetítéseinken rendszeresen mintegy 200-400 fő vesz részt, így itthon ma a leglátogatottabb filmklubként tartják számon. Az itt levetített filmeket sehol máshol nem lehet látni. Ma már hat vidéki nagyvárosban is tartunk ilyen vetitéseket. A filmklubbal azt szeretnénk elérni, hogy azokat a műveket, technikákat és képi világokat mutassuk be, amelyek nem az aktuális mainstream vonalba tartoznak, és hazai forgalmazásba még videón és DVD-n sem kerülnek.
Sok szaklapban, kritikában azt olvasni, hogy az animáció kora leáldozott.
Ezt látod, butaságnak tartom. Nincsen ok a sírásra, mindig is hittem, hogy nem siránkozni kell, hanem a megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni, és ha szükséges, máshogy, másmilyen felfogásban kell filmet gyártani. Az idősebbek, és a fiatalabbak között éles felfogásbeli különbség van. A rendszerváltás a filmes szakmában nem zajlott le. Az állami támogatás rendszerén (meg)élve majdnem ugyanazok kapnak lehetőséget most is, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Ők pedig ahhoz vannak hozzászokva, hogy amit csinálnak, magas értéket képviselő kulturális tevékenység. Szerintük ezért kellene az államnak még az eddigieknél is jobban finanszírozni a produkcióikat.
Állandó a pénzhiány
A kilencvenes években az árbevétel és a gyártott filmek számát tekintve az Erkel András vezette Varga stúdió volt a legnagyobb itthon, 2005-től a szintén Erkel vezette Studio Baestarts vezeti a listát. Egyiknek sem sikerült túl nagy összeggel bekerülnie az MMKA-listájára. Tavaly a Log Jam sorozattal Bafta-díjra jelölt stúdió visszaadta az alapítványnak a nekik ítélt 2009-es, összesen hárommiliós támogatást, mert a tizenötmilliós kérelem helyett kapott pénzből nem tudtak nekikezdeni a Log Jamet jegyző Alexei Alexeev – elkészülését megrendelésekkel is biztosító: 16 országba előre eladott és a MEDIA által is támogatott – Huhu című új vígjátéksorozatának.
A művészi önmegvalósítás valóban nincsen olyan szinten támogatva mint korábban, de ettől még minden más irányban számtalan lehetőség nyílik. Ha megnézed például a Gyűrűk Ura című filmet, vagy a méltán fantasztikus sikerű Nyóckert rögtön rájössz, az animáció virágzik. De ehhez elég bekapcsolni a tévét vagy az internetet, illetve ránézni a mobiltelefonodra is. Szerintem most igenis őrületes lehetőségek vannak.
Vannak még kiaknázatlan területek?
Persze, hogy vannak. Az előbb felsoroltak, de különösen a digitális médiumok mind azok. És nagyon sok tehetséges fiatal várja ezeken a területeken a kiugrási lehetőséget.
Mintha számodra a fiatalok segítése mindig visszatérő gondolat lenne. Ez olyan fontos?
Mindig is fontos volt számomra a fiatalok segitése, lehetőséghez juttatása. Az elmúlt években különböző projekteken szorosan együttműködtem az Iparművészeti Egyetemmel, sőt ott ma már óraadóként tanitok is. Résztvettem a Minimax televíziós csatorna arculatváltásán, ekkor ismét több végzős fiatallal tudtam együtt dolgozni nagyon jót tett nekem is, az ilyen közös munka mindig plusz energiákkal tölt fel.
A munkák során hosszas előkészítés zajlott vagy improvizáltatok is?
Mindkettő. A készítés során figyeljük a saját és a családtagjaink reakcióit, s közben szépen rájövünk, hogy mi az, ami az adott célközönséget megfogja, például a gyerekeket nem érdekli a nagyon kreatív, túl színes, túl részletes design, ezért egyszerűbb formákat és szineket keresünk a számukra.
A 2010-es Filmszemlén a Magyarósi Éva által rendezett Léna elnyerte a Legjobb kísérleti film díját. A Léna története új hangot pengetett meg az animációs filmek világában: egy lányról szól, a belső remegésről, egyetlenegy felismerésről. A szerelem is elmúlik, mint ahogy a köd száll fel. A mottója: „látás… hang… belső remegés… látás… hang… belső remegés… perc, amikor egy arc győzelmet arat mindenek felett…”
