“Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Antoine de Saint-Exupéry francia író, esszéista és pilóta, A kis herceg szerzője 70 éve halt meg.
„Ha meg akarom ítélni, milyen az út, a szertartás vagy a költemény, megnézem azt az embert, aki onnan jön. Vagy meghallgatom, hogyan dobog a szíve.” (Antoine de Saint-Exupéry: Citadella)
Kevés szerző van, akit annyit és akitől annyit idézünk, mint Antoine de Saint-Exupéry, idézzük, ha szomorúak vagyunk, ha vidámak, ha vágyakozók és ha akarnokok. Az élet minden pillanatára találni egy Saint-Exupéry által megfogalmazott gondolatot, mely továbbszövi világunkat, érzelmeket vált ki, ad és elvesz, miközben adunk és elveszünk. Saint-Exupéry lehetne a művészlelkek támogatója, az idézetek császára, a brazil Coelho mestere is, mégsem tekintjük annak, mert a francia író, esszéista és pilóta minden önös szándék nélkül vetette papírra sorait. Valóban adni kívánt.
A kis herceg szerzője hetven éve, 1944. július 31-én halt meg. Lyonban született 1900. június 29-én régi arisztokrata családban. A Képzőművészeti Főiskolán építészetet tanult, majd 1921-ben bevonult katonai szolgálatra.
„Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Gyerekkorától vonzotta a repülés, álma csak ekkor válhatott valóra, a hadseregben ugyanis repülős kiképzést kapott. Pilóta lett az akkor francia gyarmat Marokkóban, később egy repülőezred hadnagya Párizs mellett. 1923-ban leszerelt, egy ideig hivatalnokoskodott, majd gépkocsikat árult, csekély sikerrel. A következő esztendőkben oroszlánrészt vállalt a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésében: 1927-ben az első francia légitársaság pilótája lett a Toulouse-Dakar-vonalon, majd másfél évig a marokkói Cap Juby légitámaszpont parancsnokaként próbált közvetíteni a berber felkelők és a franciák között, és elfogott pilóták életét mentette meg.
1928-ban jelent meg első regénye A déli futárgép címmel. Egy évvel később Buenos Airesbe utazott, ahol másfél évet töltött az Aeroposta Argentina igazgatójaként. 1931-ben feleségül vette Consuelo Suncint, egy argentin újságíró özvegyét, aki – egyes kritikusok szerint – A kis herceg rózsa-szimbólumának ihletője volt. Ugyanebben az évben jelent meg az Éjszakai repülés című regénye is, amely rögtön Fémina-díjat kapott, később film és opera is készült belőle.
„Úgy látszik, nem akkor érkezünk el a tökéletességhez, amikor már nem lesz mit hozzátennünk, hanem akkor, mikor már nem lesz mit elhagynunk.” (Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje)
1935-ben – 150 ezer frank elnyerése reményében – megkísérelte megdönteni a Párizs-Saigon légi út rekordját, gépe azonban lezuhant a Líbiai-sivatagban. Saint-Exupéry és gépésze öt napig bolyongtak étlen-szomjan, mígnem egy karaván rájuk talált. Ebből az élményből született meg 1939-ben Az ember földje, amely elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját 1936-ban Spanyolországba utazott, hogy tudósításokat írjon a polgárháborúról, ekkor kezdte írni – befejezetlenül maradt – Citadella című művét, amely csak halála után jelent meg. „Ebben a könyvben – írja Saint-Exupéry – megidéztem néhányat azok közül, akik egy szuverén hivatásnak engedelmeskedtek, akik úgy választották a sivatagot, ahogyan mások a kolostort választották volna, de meghazudtoltam célomat, ha elsősorban emberek iránt keltettem csodálatot. Ami elsősorban csodálatos: az a talaj, amely összeforrasztotta őket.” 1939-ben felderítő pilótaként bevették a hadseregbe.
„Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Később Portugálián át kijutott az Egyesült Államokba, 1940 és 1943 között New Yorkban, egy ideig a kanadai Quebecben élt. 1943-ban jelent meg leghíresebb műve, a század egyik legkedveltebb irodalmi meséje, „a gyermekeknek és felnőtteknek” szánt A kis herceg, amelyet az író maga illusztrált.
„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
1943 márciusában ismét Észak-Afrikába ment, és – bár magát de Gaulle-ellenesnek mondta – csatlakozott a politikus vezette haderőhöz. 1944-től korára való tekintettel nem engedték repülni, parancsnokai, hogy figyelmét másfelé tereljék, még a június 6-i partraszállás titkaiba is beavatták. Mégis minden követ megmozgatott, hogy ismét repülhessen, még Roosevelt elnök fia is közbenjárt érdekében. Először csak öt felszállásra kapott engedélyt, majd még hármat kiharcolt. Lightning P-38-as gépével 1944. július 31-én reggel nyolcadszor szállt fel Korzikáról, hatórányi üzemanyaggal, többé nem tért vissza. Gépének roncsait 2000 májusában találták meg Riou szigetének közelében, 100 méter mélyen a Földközi-tengerben. Halálának körülményeit a mai napig legendák övezik: egyes feltételezések szerint öngyilkos lett, mások szerint rosszul lett és lezuhant, az a legvalószínűbb, hogy lelőtték a németek. Ez utóbbit erősíti, hogy 2008-ban egy német háborús veterán, Horst Rippert azt vallotta, ő lőtte le az író gépét.
„Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
2013-ban a marokkói Tarfayában, az író egykori szolgálati helyén nyílt Saint-Exupéry Múzeum, 2014 júniusában pedig a kelet-franciaországi Saint-Maurice-de-Remens-ban, a régi családi kastélyban rendeztek be múzeumot. Örökbecsű műve, A kis herceg – több mint 220 nyelven és dialektusban jelent meg – 80 millió példánnyal napjainkban is „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel.
