Petőfi Sándor képes naptára, pénztárcája és naplójegyzetei, valamint Szendrey Júlia és Petőfi István levelei is a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gyűjteményét gyarapítják már.
Összesen nyolc műtárgy került a Petőfi-gyűjtemény kiegészítéseként a Petőfi Irodalmi Múzeumba a Szerencsejáték jóvoltából – tudtuk meg E. Csorba Csilla, az intézmény főigazgatójától.
Új relikviák kerültek a régiek mellé
A múzeum kollekciójának része lett Petőfi Sándor gobelinhímzéses pénztárcája, melyet a költő ajándékba kapott szerelmi ajándékképpen feleségétől, Szendrey Júliától. A tárca egyik gobelinhímzéses oldalán egy meztelen puttó nyújt át virágcsokrot, lába mellett a felirat: Pest, 1848. Petőfi Sándornak. A másik oldalon nemzetiszínű lobogó leng egy babérfa(?) ágai között és a Talpra magyar versért szöveg látható.
Emellett Petőfi Sándor naplójegyzetei is szerepel a dokumentumok között. „Petőfi egy napja” emlékét őrzi egy ritka aprónyomtatvány, a költőnek a nevezetes időszakot megörökítő, szinte azonnal nyomdába kerülő naplójegyzetei.
„…A rövidlátók! Én tudtam azt, a mit ők nem tudtak, és azért szánakoztam a napi politika kurjogató hősein, mosolyogtam a fontosságot, melyet magoknak tulajdonítottak; tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első lehellete elsöpör; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátszák, hanem csak a decoratorok és statisták, kik a függönyöket aggatják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak.” (Részlet a naplójegyzetből)
A kéziratok közül kiemelkedik Szendrey Júlia 1850 áprilisában íródott levele, melyben az eltűnt hitvesét az erdélyi hadszíntéren kutató nő hangja szólalt meg, aki György álnéven írta sorait Pestre Székelyudvarhelyről Lauka Gusztávnak, egy családi barátnak.
„Pestre megyek s ott leszek tán két hétig. Azután talán az alföldre s onnan pár hónapra vagy a nagy világba, vagy olyan magányba, hol kívülem senkit, egyetlen embert se találok, hogy ott kitombolhassa magát a lelkem, hogy ott vagy végképpen megtörjek e csapás alatt, vagy újult erővel ismét fölemelkedhessem.” (Részlet a levélből)
Petőfi életének utolsó, Mezőberényben töltött heteihez kötődik egy, saját autográf bejegyzésével ellátott, 1849-es képes naptár, amelyben a mai szemnek talán megdöbbentő változatossággal követik egymást a különböző szöveges és vizuális tartalmak
Petőfi öccse, Petőfi István Pákh Alberthez és Lisznyai Kálmánhoz írt leveléből magánéleti eseményekre derül fény. A Petőfi-kultusz első időszakának hangulatáról tanúskodnak a korszak vezető folyóiratához, a Vasárnapi Újsághoz küldött visszaemlékezések: Sikor József levele és Stern József „Petőfi egy gyermekkori levele”.
Ápol, de nem takar a PIM
Petőfi halála után tisztelői, az irodalomszerető nagyközönség is támogatta a költő kéziratainak, tárgyainak gyűjtését és bemutatását. A mozgalom vezetője a Petőfi Társaság volt, az általuk gyűjtött műtárgyakból alapíthatták meg és avatták fel 1909-ben a Petőfi-Házat. Ezzel párhuzamosan Ernst Lajos magángyűjtő 1912-ben múzeumában, a 14-es teremben mutatta meg az általa gyűjtött festményeket, arcképeket, kéziratokat, könyveket és relikviákat. E két gyűjtemény sosem egyesült: 1937-ben Ernst halála után a kollekció szétszóródott, illetve egy része Vasberényi Gézához került, akitől újabb magángyűjtők örökölték. Ebből sikerült most a PIM-nek a gyűjteményébe fogadnia nyolc darabot.
Petőfi Sándor életművének ápolása, a nemzeti identitás és emlékezet részét képező relikviák, dokumentumok összegyűjtése olyan nemes cél, melyhez a Szerencsejáték segítséget nyújtott a hagyaték megvásárlásához szükséges 30 millió forint értékű támogatással – a Petőfi-hagyaték ezen része így végre a nagyközönség számára is láthatóvá, tanulmányozhatóvá válik.
„Fortuna vállalatának” a PIM-mel sok évre visszanyúló együttműködése van: 2005-ben például József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából 70 darabból álló, prózai kéziratcsomag együttes megszerzéséhez járult hozzá jelentős összeggel a vállalat.
