„Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól. Törj pálcát felettem, ó Olvasó: nem tudok választani.” Aszlányi Károly, a Sok hűhó Emmiért című nagy sikerű regény szerzője 80 éve, 1938. december 8-án elhunyt.
110 éve 1908. április 22-én született Aszlányi Károly, a Hét pofon, a Sok hűhó Emmiért, az Özöngáz című nagy sikerű regények szerzője.
Az Osztrovával szemben fekvő Ada-Kaleh szigetén született, Ausländer Károly néven, később magyarosított Aszlányira. A hírlapíró, költő, filozófus apa és a jól menő kalapszalont működtető sváb származású anya zenészt szerettek volna faragni belőle, s 16 éves korában európai tanulmányútra küldték. Ragadtak rá a nyelvek, kiválóan megtanult angolul, németül és dánul, rengeteget olvasott, hangversenyekre és moziba járt, lázas érdeklődéssel fordult a művészet újdonságai felé.
1926-ban Budapestre költözött, s az írás vált fő mesterségévé. Recenziói, kritikái, versei jelentek meg a Nyugatban, 19 évesen Kodály Háry Jánosáról cikkezett, később értő elemzést írt Prus A fáraó című regényéről, s ő volt az, aki a nálunk még akkor szinte teljesen ismeretlen Bertolt Brecht művészetére felhívta a figyelmet. 1927-ben a Nyugat novellapályázatán díjat nyert A hóember című elbeszélésével, majd 1929-ben Pénz a láthatáron címmel megjelent első regénye is, egy évre rá pedig a Nemzeti Színház tűzte műsorára Uray Tivadar főszereplésével Szélhámos kerestetik című vígjátékát.
Ettől kezdve nem volt megállása, a siker, a közönség szeretete szinte doppingolta az ifjú írót, aki könnyedén alkotott, legyen szó akár versről, novelláról, regényről vagy színdarabról. S mivel minden fontosabb eseményről, történésről, pletykáról is tudni akart, a Sporthírlap munkatársaként is fáradhatatlannak bizonyult Mindeközben legendás életművész is volt, naponta 10 órát töltött kávéházakban csinos színésznők, írók, költők, más művészek társaságában, esténként fogadásokra járt, s mindenütt kedvelték elképesztő vagy éppen mulatságos történeteiért, humoráért, derűs lényéért.
„Emmi nem Népszövetség, nem háború, nem találmány, nem Clark Gable és nem Upton Sinclair. Nem Kellog-paktum, nem Eritrea, nem atomrobbantás, nem pszihoanalizis, nem Salzburg, nem Locarno és nem Hollywood. Nem napfogyatkozás és nem Eden és nem Aden és nem elektron és nem mondanivaló és nem dinornis. És mégis…
És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amiről jobb nem beszélni – itt van mindig mint ráadás vagy talán minden baj eredő oka. És veszekszünk vele ebédnél, reggel és este, a hálószobában, utcán és tribünökön, mint az a két légy, amely ugyanabban a levesben fuldokolt; mert ahelyett, hogy magába szállt volna, a levesbe szállt.
*
Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól. Törj pálcát felettem, ó Olvasó: nem tudok választani.” (Aszlányi Károly: Sok hűhó Emmiért)
Regényei közül komoly közönségsikert aratott a Hét pofon, az Aludni is tilos, a Sok hűhó Emmiért, az Özöngáz, amelyeket idegen nyelvekre is lefordítottak. Film készült a Hét pofonból, a Sok hűhó 1940-es filmváltozatában Szeleczky Zita és Jávor Pál játszották a főbb szerepeket, ezt a művét 1998-ban ismét filmre vitték Gubás Gabival és Kulka Jánossal. Írt ifjúsági regényeket is, a Kalandos vakáció, A rejtélyes konflis, Az Északi Park felfedezése mulatságos és fordulatos történetükkel, finom humorukkal a gyerekek kedvenceivé váltak. 1938-ban a Belvárosi Színház mutatta be Amerikai komédia című darabját, s több színművet fordított magyarra. Több filmforgatókönyvet is írt, A hölgy egy kissé bogaras című nagy sikerű vígjáték is az ő munkája, s ő is egyike volt azoknak a szerzőknek, akik egy felvett néven nagy sikert ért el: Aszlányi Kirk van Hossum álnév alatt is publikált műveket.
Népszerűségének titka a szórakoztatás képessége volt, tudott fordulatos, szellemes történeteket mesélni fanyar iróniával és könnyedséggel, kritikusai, elemzői Karinthyhoz és Rejtő Jenőhöz hasonlították művészetét.
Az első sportautó-tulajdonosok egyike volt Budapesten, szerette a sebességet, naponta többször is átszelte a várost autójával. Hobbija lett a veszte is, 1938. december 8-án kirándulásra indult autójával, amikor a dorogi országúton halálos baleset érte.
