A veszprémi születésű Auer Lipót pár évtized alatt a cár udvari szólóhegedűse lett, nemesi rangot kapott, államtanácsosként szolgált, és a Szentpétervári Konzervatórium tanáraként is maradandót alkotott. Az Orosz Zenei Társaság igazgató-karmestereként neve fogalommá vált – játékát királyok, szultánok, uralkodók hallgatták ámulattal, miközben elismerések és díjak sora kísérte pályáját.
A világhírű magyar hegedűművész, tanár, karmester és zeneszerző nevéhez kapcsolódik az ún. pétervári vonófogás, amely révén a mutatóujjnak és a csuklónak nagyobb szerep jut, mint korábban.
Auer Lipót (Leopold von Auer) 1845. július 7-én született Veszprémben. 1853-tól három évig a pest-budai Hangászegyleti Zenedében, Ridley-Kohne Dávidnál tanult, majd 1858-ig Bécsben Jakob Dontnál, majd Hannoverben Joachim Józsefnél tanult. 1859-60-ban hangversenykörutakon vett részt Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Hollandiában. Ezután Szentpéterváron telepedett le, és a Szentpétervári Konzervatóriumban tanított 1868-tól 1917-ig.
1861-től Párizsban D. Alard-nál, majd Joachim Józsefnél tökéletesítette tudását. 1868-ban a két Rubinstein közvetítésével Szentpétervárra került, ahol 1917-ig a konzervatórium hegedűtanára, 1872-1908 között az Orosz Balett szólóhegedűse, 1874-től a cár szólistája volt. Világhírű vonósnégyest alapított Pickellel, Weickmannal és Davidovval.
1883-92 közt az Orosz Zenei Társaság zenekarának karmestere volt. Szólistaként és karmesterként Európa-szerte nagy sikerrel szerepelt, Csajkovszkij, Glazunov ajánlotta neki hegedűversenyét. Auer az akkor még ismeretlennek számító Pjotr Iljics Csajkovszkijjal 1875 januárjában ismerkedett meg, a zeneszerző neki írta Melankolikus szerenád (Op. 26) című hegedűdarabját. Bár a zeneszerző Moszkvában élt, barátság alakult ki közöttük és gyakran látogatták egymást.
1906-tól rendszeresen tartott nyári kurzusokat Londonban, Loschwitzban, Christianiában (Oslóban). 1918-ban az Egyesült Államokba költözött, s a New York-i Juilliard Graduate School és a philadelphiai Curtis Institute hegedűtanára volt, s magas kora dacára koncertezett is.
1926-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, de nyarait Európában töltötte. Itt érte a halál. 1930. július 15-én Németországban, Drezda mellett Loschwitzban halt meg.
Kora legeredményesebb hegedűtanára volt,
leghíresebb növendékei Nathan Milstein és Jasha Heifetz voltak. Pedagógiai módszereit metodika-könyvben is megírta, tanításai az orosz-szovjet és az amerikai hegedűiskolában élnek tovább.
Auer Lipót bár tizenkét évesen elkerült hazájából, mindig magyarnak vallotta magát: kapcsolatát sem hanyagolta el hazájával: 1896-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság és a Zeneakadémia is tagjává választotta. Magyar tanítványa Melles Béla volt.
1906-ban lépett fel utoljára Budapesten. Művei: Magyar rapszódiák, Koncert-tarantella, Ábrándozás, Románc, kadenciák Beethoven, Brahms hegedűversenyéhez, Tartini Ördögtrillájához, hegedűszólók Csajkovszkij balettjeihez, számos hegedűátirat.
Írásai: A hegedűjáték, ahogy én tanítom (angolul), Hegedű mesterdarabok és előadásuk (angolul és oroszul), Hosszú életem a muzsikában (angolul). 2014-ben a nevét viselő nemzetközi fesztivált, akadémiát és hegedűversenyt alapítottak Veszprémben.
