„Egyedül legyek a házban, / álljak a konyhában és mosogassak, / vagy tartsak a könyvespolc felé, / hogy levegyek egy könyvet,” Ezen a héten a 83. születésnapját ünneplő Oravecz Imre versét ajánljuk.
Oravecz Imre a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb megújítója így vall a költészetről:
„A költés, a költészet kaland, utazás az ismeretlenbe. Leginkább Kolumbusz Kristóf vállalkozásához hasonlítható. Csak az a különbség, hogy még hajót, legénységet, felszerelést sem adnak hozzá. Mindent magunknak kell előteremteni, a semmiből. Aki életre szólóan versírásra adja a fejét, az Indiába indul, és ha szerencséje van, ha minden jól megy, felfedez egy ismeretlen földrészt.”
Oravecz Imre Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja 1943. február 15-én született Szajlán.
ORAVECZ IMRE: A KÉRÉS RÉSZLETEZÉSE
Egyedül legyek a házban,
álljak a konyhában és mosogassak,
vagy tartsak a könyvespolc felé,
hogy levegyek egy könyvet,
dőljek oldalt,
neki a tálalópultnak vagy egy széknek,
attól függően, hol tartózkodom,
a tálalópult átmenetileg támasszon meg,
de a szék boruljon fel,
kapjak is valami után,
az edényszárító széle vagy a távcsőállvány után,
de ne rántsam magamra egyiket se,
először ne érezzek semmit,
aztán nagy, nagy fájdalmat,
az addigi legnagyobbat,
de enyhüljön,
és legyék elviselhető,
vagy vágódjak el egyből,
zuhanjak akadálytalanul a padlóra,
a padló szőnyeges részére,
koppanjon nagyot a fejem,
de ne halljam,
legyek azzal elfoglalva,
hogy nem gyűrtem-e fel a szőnyeget,
vagy ha mégis eljut hozzám a hang,
ne figyeljek rá,
kössön le a zuhanás,
és ne érjen véget a padlónál,
folytatódjon utána is,
nyíljon meg a padló,
azon keresztül zuhanjak bele valami fényes mélységbe vagy feketeségbe,
és csak zuhanjak, csak zuhanjak,
míg ki nem alszik a tudatom,
nem vagyok rá méltó,
de ilyen halált adj, Istenem,
ilyen váratlant, gyorsat, kegyeset.
