Egy könyv mindig ablakot nyit egy másik világra. De mi történik, ha valaki sosem tanul meg kinyitni egyetlen ablakot sem? Az olvasás világnapja arra figyelmeztet: az olvasás és írás képessége nem magától értetődő – és a digitális korban új kihívásokkal nézünk szembe.
Az olvasás világnapját, más néven az írni-olvasni tudás nemzetközi napját (World Literacy Day) az UNESCO 1965 novemberében jelölte ki a szeptember 8-i dátumot, így idén már 60. éve ünnepeljük a világnapot. Az olvasás pozitív (mellék)hatásait bárki élvezheti, aki könyvet vagy akár egy újságot vesz a kezébe, unaloműző, fejleszti a képzelőerőt, a szókincset, a helyesírást, fogalmazáskészséget és még sorolhatnánk.
Az írás- és olvasástudás ereje
Az írás-olvasás többet jelent a betűk ismereténél. Kapu a tudáshoz, a szabadsághoz, az önálló gondolkodáshoz. Nélküle nem beszélhetünk valódi egyenlőségről és társadalmi igazságosságról sem. Mégis, a világon ma is közel 739 millió ember él, aki nem tud írni és olvasni. A digitális eszközök hatását ellensúlyozandó manapság az igen népszerű kihívásokkal is megmérettethetjük magunkat. Ezek lényege bizonyos idő alatt minél több könyv elolvasása.
A népszerű író, Stephen King frappánsan foglalta össze az olvasás lényegét és fontosságát:
“Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.”
Az olvasás és írás képessége alapvető emberi jog, a tudás és szabadság kapuja. Az olvasás világapja idén a digitális kor kihívásaira és lehetőségeire irányítja a figyelmet. Miközben a technológia új távlatokat nyit, veszélyeket is hordoz: egyre sürgetőbb kérdés, hogyan tudunk mindenki számára hozzáférést biztosítani a tudás világához.
Az írás-olvasás képessége több mint praktikus készség: eszköz a jogok gyakorlásához, a szabadság megéléséhez és a közösségi részvételhez. Hozzájárul az egyenlőséghez, a társadalmi igazságossághoz, és a békés együttéléshez.
Bár az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a világ, még mindig súlyos problémát jelent az analfabetizmus: 2024-ben mintegy 739 millió ember nem rendelkezett alapvető írástudással, miközben százmilliók számára az iskolához való hozzáférés sem biztosított.
„Írástudás előmozdítása a digitális korban”
A 2025-ös mottó: „Írástudás előmozdítása a digitális korban”. A digitalizáció egyszerre áldás és kihívás. Segíthet elérni a társadalom peremére szorult csoportokat, ám ugyanakkor újfajta kirekesztést is teremthet.
Azok, akik nem sajátítják el a digitális írástudást, nemcsak a klasszikus tudáshoz nem férnek hozzá, de a digitális világ előnyeiből is kimaradnak. Az adatvédelem, a megfigyelés, a félretájékoztatás vagy a környezeti terhelés kérdései mind arra figyelmeztetnek: a digitális korszakban az írástudás nem csupán betűismeretet, hanem felelős digitális jelenlétet is jelent.
Ma már az írástudás nem korlátozódik a papíron való olvasásra és írásra.
A digitális korban ez magában foglalja a tartalmak megértését, létrehozását, kezelését és kritikus értékelését is. Az információs zajban kulcsszerepet kap a hiteles források felismerése, a kritikai gondolkodás fejlesztése és a felelős online magatartás.
Ünnep és felhívás egyaránt
Az idei Nemzetközi Írástudás Napja alkalmat ad arra, hogy számba vegyük a globális és helyi eredményeket, ugyanakkor újragondoljuk, mit jelent írástudónak lenni a 21. században. Az írás és olvasás képessége továbbra is közjó és alapvető emberi jog, amely a befogadóbb, igazságosabb és fenntarthatóbb társadalmak építésének egyik legerősebb pillére.
