„Nézzenek meg a színpadon!” – tanácsolta mindenkinek a 130 éve született Bajor Gizi Kossuth-díjas színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, a múlt század első felének egyik legnagyobb magyar színészegyénisége.
„Bajor Gizi szerette az életet, az apró örömök szerelmese volt és talán ezért volt nagy művész és voltaképpen boldog ember. Nem azon siránkozott, hogy esik az eső, hanem annak örült, hogy hogy esik az eső és tiszta lesz az utca. Nem azon mérgelődött, hogy negyvenfokos meleg van, ami kibírhatatlan, hanem annak örült, hogy a nap sugara kárpótolja őt és az embereket a tél hidegéért.” (Gobbi Hilda)
Bajor Gizi 1893. május 19-én született született Beyer Gizella néven Budapest hetedik kerületében, apai ágon német, anyain olasz származású volt. Bányamérnök apja baráti unszolásra megvásárolt egy Kálvin téri kávéházat, a vállalkozás azonban az első világháború előestéjén tönkrement, a család pedig eladósodott.
Gizella az angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd 1911-ben szülei beleegyezése nélkül jelentkezett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára.
Már növendék korában felfigyeltek tehetségére és szépségére, és néhány kisebb szerepet eljátszhatott a Nemzeti Színházban.
Nevét előbb Bayerre, majd Bayorra, végül Bajorra változtatta, bár ő maga mindig a Bayor alakot használta. 1915-ben diplomázott, és rögtön szerződtette is a Nemzeti Színház, amelyhez élete végéig hű maradt, csak egyetlen évadot (1924-1925-ben) játszott a Magyar Színházban.
Az 1920-as években már az ország egyik legünnepeltebb művésze volt, ha neve szerepelt a címlapon, az kasszasikert, több mint száz előadást jelentett.
Alakításait a játékosság, drámai erő és humor mellett gondosan kidolgozott, tudatosan megszerkesztett játék, rendkívüli mimikai készség, páratlan beszédtechnikai tudás jellemezte.
Feledhetetlen színpadi csodákra volt képes: Herczeg Ferenc Utolsó tánc című darabjában például az anyát és a lányát is ő alakította. Harsányi Zsolt A bolond Ásvayné című drámájának címszereplőjeként a darab elején 27, a végén 87 éves volt, átalakulását nem a paróka vagy a smink, hanem kifinomult színészi eszközök és a gesztusok változása jelezték.
Pályafutásának egyik legnagyobb diadala a nemes olasz hölgy, Zilia Duca szerepe volt Heltai Jenő A néma levente című verses vígjátékában. Tüneményes játékának hírére csak úgy tódult a közönség, a városi legenda szerint egy alkalommal egyik férfi rajongója így kiáltott fel: „Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig”.
A Klabund írói álnéven alkotó Alfred Henschke mesejátékában, a Krétakörben nyújtott alakításának hírére a szerző is Budapestre utazott, hogy a színpadon lássa a varázslatos színésznőt, akinek utolsó nagy szerepe Lady Milford volt Schiller Ármány és szerelem című drámájában.
Bajor Gizi számos filmben szerepelt, 1929-ben és 1930-ban Párizsban is forgatott, de különös módon a filmvásznon nem érvényesült sem humora, sem drámai ereje, sem jellemábrázoló képessége – igazi színpadi művész volt.
A rendezéssel egyszer próbálkozott, 1938-ban Székely Júlia Nóra leányai című darabját vitte színpadra a Nemzeti Kamaraszínházban. 1929-től rendszeresen rádiózott is, Puskin Mese Szaltán cárról című felvétele hibátlanul maradt ránk. 1928-tól volt a Nemzeti Színház örökös tagja, 1948-ban első színésznőként kapta meg a Kossuth-díjat, 1950-ben lett kiváló művész.
Igazi sztár volt, minden lélegzetvétele érdekelte a közönséget, ő azonban minden igyekezetével azon volt, hogy magánéletét megóvja a nyilvánosságtól.
Az őt ostromló újságírókat kedvesen, de határozottan mindig ugyanazokkal a szavakkal szerelte le: „Nézzenek meg a színpadon!”
Emberi jóságáról, segítőkészségéről legendákat meséltek, nemcsak családja és hozzátartozói, hanem kollégái, sőt minden rászoruló számíthatott segítségére. A szalonjukból a második világháború legsötétebb korszakában menedékház lett. A vészkorszak idején zsidó származású férjén kívül más menekülteket is bújtatott saját óvóhelyén, többek között itt töltötte a budapesti ostrom heteit Tamási Áron író, és még sokan mások is neki köszönhették megmaradásukat. Itt élte át a vészkorszakot Germán Tibor orvos, Bajor Gizi férje, valamint Dióssy Antal festőművész és Kossuth-díjas jelmeztervező felesége, Nagyajtay Teréz.
1944-ben egyetlen alkalommal sem lépett színpadra. 1945 után színészkollégium felállításán és az idős kollégák számára színészotthon létrehozásán fáradozott pályatársával, Gobbi Hildával.
Bajor Gizi háromszor ment férjhez. Először – jóllehet ostromolta Ady mecénása, báró Hatvany Lajos is – Vajda Ödön ügyvédhez, akitől 1927-ben vált el, majd néhány évig a bankár Paupera Ferenc felesége volt. Harmadszor 1933-ban kötött házasságot Germán Tibor fül-orr-gégész professzorral. A feleségét rajongásig szerető Germán rögeszmésen féltette Bajort, akit 1950-ben fülfájása miatt hosszasan kezelt is. A házasság 1951. február 12-én tragédiába torkollott: Germán halálos adag morfiumot adott be feleségének, majd saját magának is. A vizsgálat eredményei szerint valószínűleg az agykéregsorvadása miatt mentális zavarokkal küzdő orvos attól tartva végzett feleségével, hogy az megsüketül, és nem állhat többé színpadra – a boncolás azonban azt mutatta, hogy a színésznőnek semmi baja nem volt.
„A mi mesterségünk a legszebb művészet a világon.
Ennek volt papnője Bajor Gizi, aki ebben a szent lángolásban élt és halt meg.” (Rajnai Gábor)
Bajor Gizi holttestét a Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, a temetés külsőségeiben Blaha Lujzáét idézte. A magyar színjátszás nagyasszonyát a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, az utat virágszőnyeg borította. Halálának első évfordulóján budai villájában nyílt meg a Bajor Gizi Színészmúzeum, amelynek létrehozását Gobbi Hilda kezdeményezte. Bajor Gizi egykori otthona a pincétől a padlásig tele van mesékkel, anekdotákkal, titkokkal és emlékekkel. Az első kiállítás Bajor Gizi, Jászai Mari és Márkus Emília ereklyéit mutatta be a közönségnek. A múzeum az ezredforduló után teljesen átalakult: 2002-ben az emeleten, majd 2010-ben a földszinten nyílt új tárlat: a „Szép ház, nagy park közepén…” című állandó kiállítás a ház egykori tulajdonosának, Bajor Gizinek és a múzeumot alapító Gobbi Hildának állít emléket. A múzeum emlékszobáiban a magyar színházművészet legjelesebb képviselőinek tárgyi emlékei is láthatók.
Kitűnően játszott klasszikus és modern darabokban, drámákban, vígjátékokban, számtalan filmben is láthattuk. A színésznő egykori budai villája – Gobbi Hilda kezdeményezésére 1952-ben Múzeum lett, ma pedig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelye.
