Bálint Ágnes író-szerkesztő-dramaturgnak olyan nagy sikerű történeteket köszönhetünk, mint A szeleburdi család, a Mazsola, a Mi újság a Futrinka utcában, a Kukori és Kotkoda, a Vízipók, az Egy egér naplója vagy a Frakk, a macskák réme.
10 éve, 2008. október 24-én 86 éves korában hosszú, súlyos betegség után hunyt el Bálint Ágnes József Attila-díjas író-szerkesztő-dramaturg, a Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós műsorkészítés egyik megalapozója.
„– Mondd, és Frakk szereti a narancsot meg a fügét? – kérdezte álmosan. – Mert ugye tudod, hogy Télapó ilyesmivel szokta megtömni a gyerekek cipőjét?
– Mit gondolsz, mért ülünk itt? – förmedt rá Lukrécia.
Szerénke elmerengett.
– Igazán nem is tudom.
Lukrécia felsóhajtott, és így felelt:
– Azért ülünk itt, hogy Télapót eligazítsuk. Mi vagyunk az Éjszakai Diszpécser Szolgálat.
Szerénke zavartan nézett rá.
– Miféle disz… pö…
– Diszpécser Szolgálat. Mi intézkedünk, hogy mi hová kerüljön.
– De én nem tudom… én nem tudok intézkedni!” (Bálint Ágnes: Frakk és a foci. Mit hoz a Télapó?)
Bálint Ágnes 1922. október 23-án született Adonyban. Gyermekkorában kezdett meséket írni, 1937-ben jelent meg első meseregénye, 1941-42-ben első mesekönyvei a Dante kiadónál (Az elvarázsolt egérkisasszony, Cimborák), 1951-58 a külkereskedelemben, 1958-tól a Magyar Televíziónál dolgozott, előbb szerkesztőként, 1965-86-ban főmunkatársként. Ő teremtette meg a gyermekműsorok alapjait, s ő indította el a tv esti meseműsorát is. 1967-től szerkesztette a Kuckó című ismeretterjesztő műsort.
„A tisztára mosdatott Mazsola már régen aludt, mikor a varjú és Manócska még mindig róla beszélgettek.
– Nagy gond a házban egy ilyen kismalac – vélte a varjú. – Nem is mindenki vállalná.
Manócska erre mindössze annyit mondott.
– Persze az egyedüllét legalább olyan gond. És így mégiscsak vígabban telik az idő.” (Bálint Ágnes: Mazsola)
Sokat írt a Rádiónak is – onnan indult el A szeleburdi család – amelyből könyv és két játékfilm is készült – is. Számos népszerű meseregény, illetve televíziós és rádiós mesejáték – például a Mazsola, a Mi újság a Futrinka utcában, a Kukori és Kotkoda, a Vízipók, az Egy egér naplója, Frakk, a macskák réme – szerzője.
Több mesekönyvét kiadták Németországban, Lengyelországban és az akkori Szovjetunióban, Csehszlovákiában. 1975-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 2006-ban megkapta a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) életműdíját.
„Én pedig ülök, azzal a mozdulatlansággal, amelyet még gyerekkoromban szoktam meg. Gyerekkoromban, mikor órákig el tudtam nézni méheket, hangyákat, gyíkokat, békákat, szúnyoglárvákat, mindenféle élőlényt. Mert nekem az állat addig érdekes, amíg él, és azt csinálhatja, ami jólesik neki.” (Bálint Ágnes: Lepke az írógépen)
Megjelent művei: Fáni, a modern tündér (meseregény, 1937), Az elvarázsolt egérkisasszony (meseregény, 1941), Cimborák (meseregény, 1942), Foltoskönyökű (meseregény, 1962), Mazsola (mesekönyv, 1965), Mi újság a Futrinka utcában? (meseregény, 1966), Megint Mazsola (mesekönyv, 1966), A szitakötők szigetén (mesék, 1969), Brúnó kapitány (verses képeskönyv, 1970), Mazsola és Tádé (mesekönyv, 1971), Frakk, a macskák réme (gyermekregény, 1973), Iskola a faliszekrényben (meseregény, 1975), Labdarózsa (gyermekregény, 1976), A repülő dívány (ifjúsági regény, 1977), Szeleburdi család (ifjúsági regény, 1977), Hajónapló (ifjúsági regény, 1978), Frakk és a foci (gyermekregény, 1979), Koránkelő darázs (ifjúsági regény, 1979), Mazsola (mesekönyv, 1980), Jó éjszakát, Maci (képeskönyv, 1981), Labdarózsa lámpája (gyermekregény, 1981), Hol a cica? (képeskönyv, 1982), Lepke az írógépen (gyermektört., 1982), Bari, bari bárány (képeskönyv, 1983), Egy egér naplója (meseregény, 1983), Én vagyok a Tévé-maci (képeskönyv, 1983), Micsoda pók a vízipók (meseregény, 1985), Tündér a vonaton (meseregény, 1986), Madárfürdő (ifjúsági regény, 1988), Duruzsoló (mese, 1989), Gücülke és cimborái (meseregény, 1989), Vízitündér, Vízimanó (meseregény, 2000).
