15 éve halt meg Báint Ágnes József Attila-díjas író, szerkesztő, dramaturg, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós műsorkészítés egyik megalapozója, a Szeleburdi család, a Kukori és Kotkoda, a Mazsola és Tádé és más ismert, népszerű gyerekkönyvek írója.
Bálint Ágnes (Németh Sándorné) 1922. október 23-án a Fejér megyei Adonyban született. Rajztehetsége és élénk, kimeríthetetlen fantáziája már igen korán megmutatkozott. Mindössze ötéves volt, amikor megtanult olvasni, és alig egy évvel később édesapja hivatali írógépén elkezdte írni a saját kis történeteit. Tizennégy éves volt, amikor első hosszabb lélegzetű művét, a Fánni, a modern tündér című meseregényét – amelyet saját rajzaival illusztrált – folytatásokban közölte az akkoriban népszerű Úriasszonyok Lapja gyermekmelléklete.
Iskoláit kezdetben magántanulóként otthon, majd Székesfehérvárott, később a budapesti angolkisasszonyoknál végezte. 1937-től Bécsben egy művészeti iskolában könyvillusztrációt és plakáttervezést tanult. 1941-ben a Dante Kiadónál jelent meg első meseregénye, Az elvarázsolt egérkisasszony, majd egy évvel később a második, Cimborák címmel. 1944-ben feleségül ment Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.
A négy nyelven – németül, franciául, oroszul és angolul – beszélő Bálint Ágnes 1951 és 1958 között egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozott. 1958-ban csatlakozott a Magyar Televízió Gyermek- és Ifjúsági Osztályához,
ahol 1986-os nyugdíjba vonulásáig szerkesztő-dramaturgként, majd főmunkatársként dolgozott.
Televíziós pályafutása során számos felejthetetlen alkotás, báb- és rajzfilmsorozat fűződött a nevéhez.
Őt tekintik a Tévémaci „szülőanyjának”, hiszen ő találta ki az Esti mese szignálfilmjének fő karakterét, és ő írta a kerettörténet forgatókönyvét is. Az ő ötlete alapján született meg a Cicavízió monoszkópja is. 1962-ben indult útjára a Mi újság a Futrinka utcában? című bábsorozata, Böbe baba, Morzsi kutya és Cicamica kalandjai havonta egy-egy félórában kerültek adásba, majd ezt követte 1964-ben a Mazsola című sorozat, amelyben 1969-től Mazsola malac és Manócska mellett színre lépett Tádé is. A bábokat mindkét szériában Lévai Sándor és Bródy Vera alkotta.
A hetvenes évek elejétől több rajz-, illetve papírkivágásos mesesorozat forgatókönyvét készítette el. Első volt ezek közül a 26 epizódból álló Kukori és Kotkoda, majd a Frakk, a macskák réme, amelynek címszereplőjét Bálint Ágnes erdész nagyapja kutyájáról nevezte el. A két lusta és elkényeztetett macska, Lukrécia és Szerénke, valamint az agilis vizsla, Frakk mulatságos történetei négy évadon keresztül szórakoztatták a felnőtt nézőket is.
1968-ban Bálint Ágnes indította útjára az első környezetvédő műsort, a Kuckót, amely elsősorban a gyerekek természet- és sportszeretetét kívánta kibontakoztatni. Szerkesztő-dramaturgként az ő nevéhez fűződött a Magyar népmesék első csokorba gyűjtése, és a Vízipók, csodapók című rajzfilmsorozat is, amely a gyerekeket megismerteti az élővilág olyan, kevésbé közkedvelt egyedeivel, mint a rovarok vagy a pókok.
Meséket publikált a Kisdobos és a Dörmögő Dömötör című gyermeklapokban, 1962-től szinte évente jelent meg könyve a Móra Könyvkiadó gondozásában (Mi újság a Futrinka utcában?, Mazsola, A szitakötők szigetén, Brúnó kapitány, A repülő dívány, Frakk és a foci).
1968-ban látott napvilágot a saját családjáról mintázott Szeleburdi család című ifjúsági regénye, majd 1974-ben ennek folytatása, a Hajónapló, amelyekből Palásthy György rendezett nagy sikerű ifjúsági filmeket.
Könyveit és mesesorozatait több nyelvre, így például németre, szlovákra, lettre és japánra is lefordították.
Maga is sokat fordított,
neki köszönhetjük például a Babar-könyveket, valamint számos külföldi filmsorozat magyar szövegét: Rumcájsz, a rabló, Kacsa Kázmér kalandjai, Héraklész, Állatolimpia, továbbá a Garfield-sorozat egyes epizódjai.
Nyugdíjba vonulása után is fáradhatatlanul dolgozott: 1988-ban megírta a Szimat Szörény, a szupereb című sorozat forgatókönyvét, amelyet Jurek Kaminski rendezett, 1994 és 1998 között pedig A kék egér című animációs sorozatírója volt. Utolsó meseregénye Vízitündér, vízimanó címmel 2001-ben jelent meg.
Munkássága elismeréseként 1975-ben József Attila-díjjal, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2006-ban megkapta a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) életműdíját. 1998-ban Vecsés díszpolgárává választották. Szülővárosa Adonyért emlékéremmel tüntette ki, 2010-ben posztumusz díszpolgárává választotta. 2016-ban posztumusz Magyar Örökség díjban részesült. 2010 óta hajdani vecsési otthonában működik a nevét viselő emlékház.
