„Valakinek művei tulajdonképpen életrajznál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit, irányító szenvedélyeit.” Hetven éve, 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban Bartók Béla, a múlt század legnagyobb magyar zeneszerzője, népzenekutatója.
„Mai ember, minden idők legvadabbikának embere, próbálj mindenek előtt ember lenni, s ha felfogtad, mit jelent embernek lenni, csak akkor törődhetsz hazával, társsal és baráttal.”
Bartók Béla Nagyszentmiklóson (ma Sannicolau Mare, Románia) született 1881. március 25-én zeneszerető családban: apja iskolaigazgató volt, a helyi műkedvelő zeneegylet elnöke, anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott. Ötévesen, anyjától kezdett zongorázni tanulni, kilencévesen már komponált, két év múlva nyilvános koncerten adta elő egy saját szerzeményét. Zenei tanulmányait 1894-ben, Pozsonyban kezdte meg, 1899-től a budapesti Zeneakadémián tanult. Zongoristaként tűnt fel, komponálni 1902-ben Richard Strauss hatására kezdett ismét.
Tanulmányai befejezése után a magyar népzene felé fordult, Kodállyal együtt itthon és a szomszédos országokban több ezer népdalt gyűjtöttek össze, a népi dallam- és ritmusvilág saját műveik részévé vált. 1907-ben a Zeneakadémia zongora tanszékének tanára lett, s feleségül vette Ziegler Mártát.
„Az én vezéreszmém, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” (Bartók Béla, 1931. január)
Színpadi művek népzenével átitatva
„A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.”
(Részlet a Cantata Profanából)
A század elején zenéjét heves elutasítás fogadta disszonáns hangja, válsághangulata s paraszti színei miatt. 1911-ben írott egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát elutasították, ezért 1912-ben visszavonult a zenei közélettől. 1917-ben aztán nagy sikerrel mutatták be a szintén Balázs Béla szövegkönyvére komponált A fából faragott királyfi című táncjátékát. Balázs Béla történetében a két fiatal szerelme nagyon komoly küzdelmek árán tud csak beteljesedni. A Tündér varázslatával a természet erői állják útjukat, hogy mindaddig ne lehessenek egymáséi, míg meg nem tisztultak a talmi külsőségektől, azoktól, melyek eltakarják igazi értékeiket. Bartók Béla zenéje filozofikus szintre emeli a tanulságos mesét, melyben a fájdalmas önmagunkba nézés útján juthatunk el a legtisztább szerelem eszményéhez. Bartók a táncjáték szereplőit a népzene világos körvonalaival rajzolja meg. Romantikus természet- és lélekzenék, groteszk dallamok, a mesei hangvételt szolgáló népdalszerű melódiák segítik a darabot, amelyre korszerű és élvezetes tánckompozíciók alkothatók a mesét és a zenét kedvelő kicsik és nagyok számára.
Egy évvel később, 1918. május 24-én mutatták be a Budapesti Operaházban A kékszakállú herceg vára című dalművét. Bartók újfajta operai nyelvet alkotott, a szöveget a magyar nyelv természetes tagolása szerint énekelteti, ehhez a késztetést a népdalokból kapta. A mű valóban énekbeszéd, amely a szöveghez simulva, kiemeli annak minden finomságát, az opera előadásmódját így határozta meg: “legato e misterioso” (kötve és titokzatosan), sőt azt is beírta, milyen színben képzeli el az egyes ajtók megvilágítását.
Harmadik színpadi műve, A csodálatos mandarin (amelyet egy 1945-ös bemutatási kísérlettől eltekintve csak 1956-tól játszottak, s fogadtak el hivatalosan) hazai bemutatóját már nem érte meg. Egy 1919-es beszélgetésben a Csodálatos mandarin általa „csodálatosan szépnek” titulált cselekményét Bartók következőképpen fogalmazta meg: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. Az első egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, majd felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.”
A Tanácsköztársaság alatt a zenei direktórium tagja volt. A jobboldali sajtó ezért hevesen támadta 1920 után, szlovák és román népdalgyűjtése miatt hazafiatlansággal is megvádolták. 1923-ban újra nősült, tanítványát, Pásztory Dittát vette el. Külföldön egyre nőtt hírneve előadóként és zeneszerzőként is, de hazájában egyfajta belső emigrációban élt. A fasizmus fenyegető árnyékában 1930 és 1936 között itthon nem játszotta saját műveit, a náci hatalomátvétel után nem lépett fel többé Németországban, végül 1940-ben a fasizmus elől Amerikába emigrált.
A Columbia Egyetemen folytatta népzenei kutatásait, de utolsó éveiben a leukémia a tanításban és koncertezésben is akadályozta. Utolsó nyilvános koncertjét 1943 januárjában adta New Yorkban. Élete végén írott nagy műve a honvágyát és minden keservét zenébe öntő vallomás, a Concerto, illetve a Yehudi Menuhin számára komponált Hegedű szólószonáta. Brácsaversenye és feleségének ajánlott 3. zongoraversenye torzóban maradt, ezeket Serly Tibor fejezte be. Bartók 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban, hamvait 1988. július 7-én Budapesten helyezték végső nyugalomra.
Az első Kossuth-díjak kiosztásakor 1948-ban posztumusz Kossuth-díjat kapott. 1935-ben az MTA levelező tagja lett, 1945-ben rendes tagnak, egyben igazgatósági tagnak választották meg.
Bartók dinamikus és változatos stílusát élénk ritmus, a diatonikus és kromatikus elemek együttélése jellemzi. Mesterműve a román népballadára írt Cantata Profana kórusmű, a Zene húros- ütőhangszerekre és cselesztára, a Divertimento, a Kontrasztok (amelyet a dzsesszklarinétos Benny Goodmannek és Szigeti József hegedűművésznek írt és velük is vett fel), az Allegro barbaro című zongoradarab.
Kutatói eredményei is korszakosak, számos népdalgyűjteményt állított össze, Gyermekeknek és Mikrokozmosz című kötetei a zongorapedagógia alapművei, rengeteg cikket írt a kortárs muzsikáról és a népzenéről. Bartókot a klasszikusok közt tartják számon, emberi és művészi karakter egysége keveseknél valósult meg teljesebben, mint nála.
Bartók Béla nevét számos intézmény viseli, mások mellett 1987 óta a komolyzenét sugárzó közszolgálati rádiócsatorna és a Müpa Nemzeti Hangversenyterme. Emlékét őrzi többek között a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál, a Szombathelyi Nemzetközi Bartók Fesztivál és Szeminárium. Minden évben születésnapján adják át a Bartók Béla-Pásztory Ditta díjat, utolsó budapesti lakhelyén, a II. kerületi Csalán utcában emlékháza működik. 2015-ben két új Bartók-lemez is megjelent: az egyiken parasztzenei környezetben hallható összes férfikari műve, a másik valamennyi – gyermek-, női, férfi és vegyes karra írt – kórusművét tartalmazza. Ugyancsak 2015-ben jelent meg átfogó életrajza David Cooper ír tudós tollából, az Amerikában és Nagy-Britanniában is kiadott könyv felveti annak lehetőségét, hogy Bartók az Asperger-szindróma egyes tüneteit mutatta.
