260 éve, 1763. május 9-én született Tapolcán Batsányi János, a magyar felvilágosodás nagy költője.
Batsányi János 1763. május 9-én Tapolcán született. Apja suszter volt, ő az egyetlen plebejus a kor írói közt. Középiskoláit Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiát a pesti piaristáknál végezte. Itteni tanára, Horányi Elek ébresztette fel történelem iránti érdeklődését, s Pesten kapcsolódott be az irodalmi és színházi életbe.
1787-től Kassán kamarai gyakornok, majd írnok, itt lett szabadkőműves. Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal együtt alapította a Magyar Museumot, első irodalmi folyóiratunkat. A lapot a második számtól szerkesztette, mert nem értették meg egymást Kazinczyval, itt jelent meg A franciaországi változásokra. Hasonló hangvételű műveiért 1793-ban állását vesztette, az újságot betiltották. A jakobinus összeesküvés kapcsán elfogták, s bár nem találták vétkesnek, versei, s a per során hirdetett elvei miatt egy év börtönre ítélték. Kufsteinből 1796-ban szabadult, a bécsi „bankóhivatalhoz”, majd a kamarához került, részt vett az irodalmi életben. 1805-ben vette el Baumberg Gabriella osztrák költőnőt.
BATSÁNYI JÁNOS: BIZTATÁS
A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni –
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.
(1783)
1809-ben Maret francia államtitkár – kufsteini rabtársa – kérésére ő lektorálta s radikálisan át is fogalmazta Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványát, amely szakításra hívott fel a Habsburgokkal. A franciák visszavonulásakor Párizsba ment, ahol Maret nyugdíjat szerzett neki. 1815-ben a Párizst megszálló osztrákok elfogták, egy évet ült Spielbergben, majd felesége közben járására felmentették, de veszélyes elemként Linzbe száműzték. Itt élt feleségével majdnem harminc évig, 1845. május 12-én bekövetkezett haláláig, rendőri felügyelet alatt.
Az Akadémia csak 1843-ban választotta levelező tagjává (amit nem fogadott el), haláláról a közvélemény két évvel utóbb értesült. Hamvait 1934-ben szállították Tapolcára.
Pályáját Orczy Lőrinc hatására, Bessenyei György körének hagyományai nyomán kezdte, első megjelent írása a Báróczi Sándorhoz írt Barátságos levél 1786-ban. Korai dalai a német rokokót követik, 1791-es Esdeklő panasza már – Faludi nyomán – személyes érzelmeket fejez ki.
A Magyar Museum élén mint hivatott irodalomszervező lépett fel, A fordításról című tanulmányában hirdette: lehetséges más nyelvekből tartalom és forma szempontjából is hű átültetés. Folyóiratának Bé-vezetése az irodalmat a nemzeti lét minősítőjeként definiálta, s még Bessenyei előtt tudós társaság alapítását javasolta.
Nem új művek létrehozása volt a célja, inkább annak bemutatása, hogy magyarul is lehet írni, méltatta Bessenyeit és Ányos Pált, Ossziánt és Miltont.
Költészete a nemesi reformmozgalom jegyében indult, Serkentő válasz című verse az ősi nagyságot a várnai és mohácsi nemzeti tragédiákkal szembesítette – ez a magyar politikai lírában Kölcseyig érzékelhető. A költő feladatát a jelennek szóló tanulságok kimondásában látta, alkalmi ódáinak hangsúlyát egy-egy eszmére helyezi. Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz című episztolája kapcsolódik kora politikai harcaihoz, múltidéző részletei Kisfaludy Károlyig fellelhetők. Leghíresebb verse, A franciaországi változásokra a tömörítés remeke, zárósorä Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! – szólássá vált.
BATSÁNYI JÁNOS: A MAGYAR ÍRÓ
„Mint égő fáklya, mely setétben lángol,
S magát megemésztve másoknak világol.” –
Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;
Míg a Bölcs örömmel szemléli, csudálja,
Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:
Ő, (noha van máris, ki szívből dicséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),
Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát;
S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszönik néki.
(1820-as évek)
Batsányi a felvilágosult rendiségtől a polgári reformokig, a haza egységének fogalmáig jutott el – ebben Herder eszméi is segítették: ha az intézmények a haladással szemben állnak, az erőszakkal elsöpri őket. 1792-es verse, A látó a francia forradalom hatására a világ megújulását a közeljövőre várja. Az európai hadakozásokra című versében a haza sorskérdéseit európai összefüggésekben elemezte. Bécsi éveinek főműve a Der Kampf (A viaskodás), központi alakja az erényért és igazságért harcoló férfi, s beszámol belső válságának legyőzéséről és új, bonapartista világképéről is.
Tervezett magyar könyvsorozata első darabjaként adta ki Ányos Pál műveit. Utolsó évtizedeiben írt műveit otthon nem értették s nem értékelték, a reformkor küzdelmeiről nem vett tudomást.
A magyar tudósokhoz című, 1821-es tanulmánya támadta Kazinczyt és a túlzó nyelvi neológiát. Egész életében dolgozott az ossziáni dalok fordításán, e munkájából hét részlet maradt fenn, s életében négy jelent meg. Saját köteteit 1827-ben és 1835-ben, Faludi Ferenc műveit 1824-ben adta ki. Batsányi első politikai lírikusunk, az alanyiság korábban nem ismert hőfokot ért el műveiben. A felvilágosodás rendi, majd polgári változatát hirdette, bonapartizmusa jakobinus és liberális eszméket köt össze. Kora egyik legműveltebb írója volt, jól ismerte a külföldi irodalmat és tudományos törekvéseket. Időmértékes, magyaros és nyugat-európai formákban írt, ő élt először gondolatritmussal.
