„Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen” – vallja a 95 éve született Békés Itala. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő 75 éve van a színpadon, és a kilencvenhez közeledve is táncolt, ugrált, rappelt, ha kellett.
Békés Itala 1927. március 23-án született, egy debreceni művészcsaládban: apja Békés István újságíró, író, művelődéstörténész és anekdotagyűjtő, aki egy Berlinben megismert olasz színésznőt vett feleségül. Öt gyerekük közül két ikerpár is született a családban, a szintén (Jászai Mari-díjas) színésznővé lett Rita ikertestvére korán elhunyt, ahogy egy másik fiútestvér is. Itala ikertestvére, Békés András Kossuth-díjas színházi rendező lett.
Mindannyiuk számára az egymáshoz erős szálakkal kötődő család alkotta a kritikusi közeget. A szülők csak úgy támogatták művészi törekvéseiket, ha egy kenyérkereső szakmát is szereznek, ezért Itala női szabónak tanult.
Kisiskolás korában meglehetősen rossz tanuló volt, a kötelező anyag egyáltalán nem érdekelte, de idővel megtanult tanulni. A színművészeti főiskola felvételi vizsgájára szülői engedély nélkül szökött el, és első nekifutásra felvették.
Főiskolai tanulmányait 1950-ben fejezte be, de már 1947-től játszott az Úttörő és az Ifjúsági Színházban, a Jókai Színpadon és a Magyar Néphadsereg Színházában (korábban és ma is Vígszínház). 1957-ben szerződött a Vidám Színházhoz, majd 1958-tól ötven éven át a Madách Színház tagja volt.
BÉKÉS ITALA: SZERETNCSE PERCEK
Ma szerencsém volt. Rámosolyogtam egy járókelőre, mert kisütött a nap, és nem vágott szájon.
Ma szerencsém volt. Visszaköszönt a főnököm, pedig nem is tudta, hogy születésnapom van.
Ma szerencsém volt. Délután majdnem azt a fogamat húzták ki, amelyik fájt.
Ma szerencsém volt. Leütöttek, de nem volt nálam pénz.
Ma szerencsém volt. Senki nem kérdezte meg tőlem a színházban, hogy tetszett.
Ma szerencsém volt. Egy fiatalember a Mercédesével meg akart előzni, de a piros lámpánál találkoztunk, és nem lőtt fejbe.
Ma szerencsém volt. Az úttestet feltúrták, a kocsim a gödörbe zuhant, de két durr-defekttel megúsztam.
Ma szerencsém volt, kétszer adtam hálapénzt, de egyszer nem fogadták el.
Ma szerencsém volt, hozzám akartak betörni, de a szomszédnál volt nyitva az ajtó.
Ma szerencsém volt, beleléptem a kutyagumiba, és az új lábtörlő még a hónom alatt volt.
1957-ben bátyjával ők mutatták be az egyik első hazai pantomimszámot, Itala az úgynevezett egyszemélyes színház hazai úttörője is, e műfajjal bejárta a világot. A Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer adta elő, 26 show-műsort szerkesztett és adott elő, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyermekműsorokat indított el. A Madách Tolnay Szalonjában játszott Piknik Békés Italával című produkciója a gyerekkori családi vendégeskedések hangulatát idézte fel, a műsorral három sikeres fővárosi év után országjárásra indult.
Művészi skálája igen széles, táncos szerepekben, de drámai színésznőként is hiteles alakításokat nyújt. Több mint száz szerepet alakított, 13 évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban ő volt Jente, a házasságközvetítő. Az Örkény Színházban bemutatott Borisz Godunovban öt karaktert osztott rá a rendező, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle. Jutalomjátéknak számított számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény István Macskajátékában.
Száznál is több magyar filmben és tévéfilmben alakított epizódszerepeket (Kölyök, Vörös grófnő, Abigél, Csoda Krakkóban, Fuss, hogy utolérjenek!, Tűzoltó utca 25., Megdönteni Hajnal Tímeát), Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert filmjében zseniálisan alakított egy takarítónőt. Úgy véli, hogy haladni kell a korral, nem szabad megállni.
1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet színpadi játékmester tanára, illetve a Lakner Stúdió tanára volt, 1992-ben létrehozta a művészképesség-fejlesztő Gondolatiskoláját.
BÉKÉS ITALA: HOGYAN KELL ROSSZ EMBERT NEVELNI?
HOZZÁVALÓK:
– egy egész butaság
– sok bizonytalanság
– fokozott kisebbrendűségi érzés nagyképűséggel kompenzálva
– némi igénytelenség
– kibírhatatlan zajforrás
– jó adag hataloméhség
– tömény agresszió
– édes bosszú
– átmosott mosott pénz
ELKÉSZÍTÉSI MÓD
Már egész zsenge korában szakítsd le… A keményebb héjától szabadítsd meg, vagdald apróra. Tedd bele egy középnagyságú kasztróba, adjál hozzá egy egész butaságot, sok bizonytalanságot, fokozott kisebbrendűségi érzést nagyképűséggel kompenzálva. Ezt mind olvaszd fel, ha kellően megpuhult, némi igénytelenséggel és kibírhatatlan zajforrással bolondítsd meg. Ha nem bírja, nyomd rá a fedőt! Most végy jó adag hataloméhséget, töltsd meg tömény agresszióval és öntsd nyakon édes bosszúval. Mikor a saját levében eléggé felforrt, vedd ki és hűtsd le tisztára átmosott pénzzel. Tedd bele a hozzá illő magatartásformába, és addig tartsd kiszolgáltatottságban, amíg porhanyóssá nem válik. Akkor tedd félre egy kis időre, mintha észre sem vennéd. Aztán addig gyúrjad, amíg ki nem készül.
Tálaláskor ne felejtsd el megkérdezni: – Miben segíthetek? Hogy van édesanyád?
Ha nem bírja a gyomrod, bármilyen éhes vagy, ne edd meg.
Mert mindenki csak azt hányhatja ki, amit megevett.” (Békés Itala: Olvasd a buszon!)
Munkásságát 1964-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művész, 2006-ban kiváló művész címmel díjazták, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át. 2010-ben művészi életpályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. 2015-ben a 150. születésnapját ünneplő Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján vasdiplomát, majd 2020-ban diplomázásának 70. évfordulója alkalmából rubin oklevelet kapott.
Jobb későn, mint soha – mondta 2010-ben a Kossuth-díjról, ami persze mindig, minden életszakaszban jól jön – tette hozzá. Nagyon köszönte a sorsnak, a jóistennek, mert neki adott időt, hogy „kivárja”. Véleménye szerint, hogyha megérhették volna, Őze Lajos, Szénási Ernő, Gyenge Árpád – ezek a jeles és emlékezetes epizodisták is megkaphatták volna a díjat. Így azt kívánta, hogy mindenki, aki érdemes rá, legyen türelemmel, dolgozzon sokat. A másik tanácsa, hogy haladni kell a korral, sosem szabad megállni. „Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen” – állítja.
Még Örkény István biztatta önéletrajza megírására. A Hogyan lettem senki címmel 1990-ben megjelent mű regény, korrajz és színháztörténet is egyben. Címe a taoizmusra utal: a senki az, akinek semmije nincs, mégis ő a leggazdagabb, senkije sincs, mégis ő a legboldogabb, senkit nem hív, mégis mindenki hozzá siet. Az azóta elmúlt 30 évet hozzáírva születésnapjára, idén jelent meg a harmadik, bővített kiadás. 2009-ben jelent meg villámtörténeteket tartalmazó kötete, az Olvasd a buszon, 2012-ben pedig Égi játszótársak címmel adott közre színésztársairól szóló anekdotákat. Bár a koronavírus-járvány miatt nem játszik színpadon, idén januárban Mácsai Pállal beszélgetett életújáról a Hogyan lettem senki? Azt meséld el, Itala! című eseményen az Örkény Színházban.
