Egy holttest és egy bizarr terv, amely megváltoztatta a II. világháború kimenetelét. Ben Macintyre A Vagdalthús hadművelet című tényfeltáró kötete igaz történet a brit titkosszolgálat Vagdalthús fedőnevű akciójáról.
Szórakoztató, olvasmányos és hiteles forrás. Egy fantasztikus történet igaz krónikája. Egy holttest és egy bizarr terv, amely megváltoztatta a II. világháború kimenetelét.
1943 elején a szövetségesek a náci megszállás alatt álló Szicília visszafoglalását tervezték. A brit haditengerészeti hírszerzés két tisztje briliáns és egyúttal őrült ötlettel állt elő: el akarták hitetni a németekkel, hogy Görögország megtámadására készülnek. A terv kivitelezésének egy hulla lett a kulcsfigurája.
Ben Macintyre rendkívül szórakoztatóan mutatja be a leghihetetlenebb kémregényt is meghazudtoló igaz történetet. Lenyűgöző fekete humorral tárja elénk, hogyan juttatták a brit egyenruhába öltöztetett holttestet egy hamis dokumentumokkal teli aktatáskával ellenséges területre, és hogyan sikerült a kockázatos küldetés során megtéveszteni a nácikat. A Vagdalthús hadműveletnek köszönhetően a II. világháború vesztésre álló haderői megkezdhették menetelésüket a végső győzelem felé.
Ben Macintyre e fantasztikus történet igaz krónikájában a tervet elgondoló és kivitelező hősöknek állít emléket. Könyve tele van izgalmas fordulatokkal, kémekkel, kettős ügynökökkel, félelmet nem ismerő hősökkel – hamisítatlan II. világháborús kalandtörténet
Ben Macintyre: A Vagdalthús hadművelet
(Részlet a könyből)
A Vagdalthús
Valamivel éjfél után Ivor Leverton lábujjhegyen kisettenkedett az Everholt Street-i ravatalozó felett épült lakásából, nehogy felébressze feleségét, és elkötött egy halottaskocsit a Crawley Mewsben álló céges garázsból, hogy elhajtson a ravatalozó elé és beemelje hátra az egyik horganylemezzel bélelt „költöztető koporsót”, miközben vadul reménykedett, hogy Pat, a vállalkozás legkíváncsibb szomszédja nem ébred fel a zajra és nem látja meg, amint a sötétben a koporsóval birkózik. Glyn May a halottkém irodájánál várta. Együtt, némi nehézség árán emelték be a tetemet a koporsóba. A halott khakiszínű egyenruhát viselt, lábbeli nélkül. Levertonnak feltűnt a magassága. A Leverton és Fiai 185 centire méretezett szabvány koporsót használt, a halott azonban „meglehetett 190 centiméteres is”, ezért nem lehetett kiteríteni. „Csak úgy tudtuk elhelyezni – írta Ivor -, hogy állítottunk a térden, és elfordítottuk a rendkívül nagy lábfejeket.”
Miután az elhagyatott belvároson át megtették a Hackney ravatalozóhoz vezető eseménytelen utat, Leverton segített Maynek lerakodni a koporsót, „annak utasát” az egyik hűtőrekeszben hagyta, majd hazatért. Felesége, kerekedő hasában a Leverton temetkezési vállalkozók következő nemzedékének egyik tagjával, békésen aludt.
A Hackney-t Bentley Purchase választotta ki, miután „megbízható tulajdonosára számítani lehetett, hogy nem beszél”. Aznap később, hat óra tájban, Bentley Purchase találkozott Cholmondeley-val és Montaguval a ravatalozóban, ahol Glyn May, a koroner embere is megjelent. Glyndwr Michael tetemét elővették a hűtőből, és hordágyra fektették. Közel három hónap telt el Michael halála óta, ezalatt a szemgolyók besüppedtek a szemgödrökbe, és a bőrt elszínezte a mérgezés által kiváltott sárgaság, ám ezt leszámítva a tetem viszonylag jó állapotban maradt. Belebujtatták a mentőmellénybe, amit megkötöttek a derekán. Ezt a sárga katonai típust a hollywoodi filmcsillag után Mae Westnek is nevezték, miután felfújt állapotában – legalábbis a kiéhezett matrózok szemében – határozottan emlékeztetett a dús keblű amerikai sztárra. A láncot áthurkolták a vállán, a zubbony felett és a Mae West alatt, majd biztonságosan rögzítették a nagykabát övéhez.
Eredetileg azt tervezték, hogy az aktatáskát Jewell csak az utolsó pillanatban csatolja a lánchoz, de kiderült, hogy a fémhenger a táskát és a holttestet együtt is képes befogadni. A táska fülét a lánchoz erősítették, majd a táskát a holttestre helyezték. Jewellnek csak a dokumentumokat kellett elhelyeznie, mielőtt a tetemet a vízbe billentette, ily módon gondoskodva arról, hogy a partra érkező hulla „megkönnyítse a spanyolok vagy a németek számára a táska és a lánc nyom nélkül történő eltávolítását”. A leketyegett karórát 2.59-re állították, és a bal csuklóra erősítették; kis szerencsével a németek elhiszik, hogy akkor állt meg, amikor a képzeletbeli Catalina a tengerbe zuhant.
Martin őrnagy egyenruhájához már csak a lábbeli hiányzott, csakhogy a bakancs felhúzása az egész öltöztetés legnehezebb fázisának bizonyult. A hűtőkamra fagypont alatti hőmérsékletén a lábfej úgy merevedett meg, hogy derékszöget zárt be a lábszárral. Még ha ki is vették belőle a fűzőt, a bakancs nem ment fel, miután a boka meghajlítása nélkül lehetetlen felhúzni bármilyen csizmát – nemhogy a merev katonai bakancsot. Bentley Purchase állt elő a megoldással. „Megvan – közölte a koroner. – Kerítünk egy fűtőtestet, és csak a lábfejet olvasztjuk fel. Amint felkerül a bakancs, betoljuk a hűtőrekeszbe és visszafagyasztjuk az egészet.” May altiszt szaladt, hogy elhozza az egytagú fűtőtestet a halottkém irodájának lakrészéből. Ezután vérfagyasztó jelenet következett: Montagu igyekzett felolvasztani a halott lábfejét, míg Cholmondeley a bakancsot próbálta felrángatni rá. A boka végül kellő mértékben kiolvadt, így felment a bakancs, nyomában a lábszárvédővel. A kiolvasztás és visszafagyasztás mindenképpen felgyorsította a bomlást, de miután a lábszárvédőt összecsatolták, a lábfej valószínűleg nem esett le. Ez volt, írta Montagu, „munkánk legkellemetlenebb része”.
Martin őrnagy tárcáját, benne Pam és az apa leveleivel, a belső mellényzsebbe csúsztatták. A többi zsebet azzal a „szeméttel” töltötték ki, ami hitelessé avatta a személyiséget: ceruzával, némi apróval, kulcsokkal és – egy utolsó pillanatban jött hirtelen ihlet nyomán – a Prince of Wales Színház két jegyének ellenőrző szelvényével, amely a komikus Sid Field főszereplésével bemutatott Üss meg új hangot című zenés revüre szólt. Az ötlet ezúttal is Cholmondeley agyából pattant ki. A Seraphnak április 19-én, hétfőn kellett indulnia Holy Lochból, és tíz-tizenegy nap alatt éri el Huelvát. A németeket ugyanakkor arról kellett meggyőzni, hogy a repülőgép-balesete követően a tetem legfeljebb egy hetet töltött a vízben. Ha a holttestet mondjuk április 28-án találják meg, kell lennie valaminek a zsebében, ami arra utal, hogy 24-én még Londonban tartózkodott. Itt jött be a képbe Sid Field. Cholmondeley vett négy jegyet a Prince of Wales Színház április 22-i előadására, letépett kettőt a dátummal ellátott ellenőrző szelvények közül, s elhelyezte Martin őrnagy nagykabátjának zsebében.
„Úgy döntöttünk, Bill Martin és Pam rendezzen egy búcsúpartit indulás előtt.” Ez lett az utolsó közös estéjük, mielőtt a fiatal tiszt elindult Észak-Afrikába és a tragikus halálba. A szelvények kétségbevonhatatlanul „bizonyították”, hogy 28-ára csakis repülőgépen juthatott el Spanyolországba.
A levelek és a zsebszemét alapos tanulmányozása után a németek az alábbiak szerint rekonstruálhatták Martin őrnagy utolsó, eseménydús napjait:
Április 18.: bejelentkezik a Haditengerészeti és Katonai Klubba.
Április 19.: a New Bond Street-i S. J. Phillipstől megkapja a gyémántköves jegygyűrű számláját.
Április 21.: apjával és az ügyvédjével, Gwatkinnal ebédel a Carlton Grillben; Pam táncolni megy Jockkal és Hazellel.
Április 22.: színházba, majd éjszakai mulatóba megy Pammel.
Április 24.: kijelentkezik a Haditengerészeti és Katonai Klubból, készpénzzel kiegyenlíti a számláját (egy font és tíz shilling); a Közös Hadművelet főhadiszállásán és a hadügyminisztériumban megkapja a leveleket; 2.59-kor felszáll a Gibraltárra tartó gépre; a Cádizi-öböl felett balesetet szenved, és meghal.
A holttestet kétszer is lefényképezték a hordágyon. A mellette álló férfi csak részben látszik, de szinte bizonyosan May altiszt, a koroner embere az. A tetem szája félig nyitva. Az orr körül a bőr megereszkedett, az arc felső része láthatóan elszíneződött. A bal kéz ujjai begörbültek, mintha görcsöt kaptak volna a fájdalomtól. Mindössze ez a két felvétel maradt fent Glyndwr Michaelről, akinek lefényképezésével küzdelmes élete során senki sem bajlódott.
