„Össze kell, hogy kössön minket a béke. Össze kell, hogy kössön minket a háború… Össze kell fognunk, és amikor összefogunk, látni fogják, milyen erősek vagyunk. De amíg széttartóak vagyunk… ártatlanokat bántanak.” Múlhatatlan szerepe volt a reggae népszerűsítésében, lemezeiből világszerte több mint 75 millió példányt adtak el.
„Ha igazad van, akkor igazad van. Ha tévedsz, akkor tévedsz. Ha ezzel nem vagy tisztában, sosem fogsz egésszé válni. Nem tudod majd megkülönböztetni a jót a rossztól. De nem csak a jót kell felismerni. Jobb, ha felismered mindkettőt, a jót is és a rosszat is. Így tudni fogod, melyik melyik. Nem mehetsz úgy végig a világban, hogy csak tettetsz. Megesik, hogy harcolnod kell. Tölteni és tüzelni. Ha meg kell védened a jogaidat az emberek között, a béke és szeretet soraiban állva.” (Bob Marley: A jövő a kezdet kezdete)
Bob Marley 1945. február 6-án Robert Nesta Marley néven látta meg a napvilágot a karibi sziget egyik eldugott falujában, a jamaicai Nine Mile-ban egy fehér apa és egy fekete tinédzser lány gyermekeként. A zenei karrier reményében tizennégy évesen ment Kingstonba, ahol a reggae atyjának számító Joe Higgs vette szárnyai alá.
Ő hozta össze a Wailers együttest, amelyben Marley mellett a műfaj másik két legendája, Peter Tosh és Bunny Livingstone zenélt.
Jóllehet volt néhány helyi sikerük, túl messzire nem jutottak, így 1966-ban a feloszlás mellett döntöttek. Marley megnősült, fél évig egy amerikai autógyárban dolgozott, majd hazatérve újjáalakította a Wailerst.
Kutatni kezdte a reggae spirituális gyökereit és eljutott az etiópiai eredetű rasztafari szektához, amely Hailé Szelasszié etióp császárban látta a megváltót. Élete, személyisége is megváltozott: nem csak a jellegzetes, fürtökbe font raszta-frizurát kezdte hordani, visszatért az afrikai gyökerekhez, évekkel megelőzve az Egyesült Államokbeli „afroamerikai” ébredést. Marley és a Wailers nemcsak szórakoztatni akart, kiállt az elnyomottak, a szegények mellett, a hitről és a szabadságról énekelt, amibe beleértették a marihuána fogyasztásának szabadságát is.
A Wailers első, Jamaicán kívül is terjesztett lemeze 1973-ban jelent meg, Marley neve a következő évben lett világszerte ismert, amikor Eric Clapton feldolgozta I Shot the Sheriff című szerzeményét. A Wailers 1974 a soul nagy csillagának számító Sly and the Family Stone előzenekaraként mutatkozhatott be az amerikai közönségnek, néhány előadás után azonban kirúgták őket a turnéból: sokkal nagyobb sikerük volt ugyanis, mint a fő attrakciónak. Nem sokkal később Tosh és Livingstone a szólókarrier reményében kilépett, s mindkettő sikeres is lett, de korántsem annyira, mint Marley. Tosht 1987-ben máig tisztázatlan körülmények között lőtték le.
„Az egyik dolog, amit tudnod kell rólam, hogy én mindig kiállok azért, amit képviselek. A másik, amivel tisztában kell lenned, amikor engem hallgatsz, hogy a szavakat félre lehet érteni. Szóval, ha tudod, miért állok ki épp, vagy mikor elmagyarázok neked valamit, akkor ne próbálj a szavaim mögött értelmet keresni, ne próbáld másfelől megközelíteni a kérdést.” (Bob Marley: A jövő a kezdet kezdete)
Marley új zenészekkel folytatta, a vokálban helyet kapott felesége, Rita is. 1975-ben jelent meg Natty Dread című albuma, ezen hallható a No Woman, No Cry, egy év múlva a Rastaman Vibration már az amerikai lemezlistán is előkelő helyet ért el.
Teltházas koncerteket adott, rengeteg lemezt készített, világsztárnak számított, Jamaicában azonban még ennél is többnek: élő legendának, prófétának, a nemzet hangjának. Népszerűségét kihasználva törekedett a viszályok dúlta hazájában szemben álló politikusok kibékítésére, emiatt merényletet is megkíséreltek ellene. A zenész még ezután is a béke hangján beszélt, végül sikerült elérnie, hogy az ősi ellenfelek nyilvánosan, stílszerűen egy Marley-koncerten békejobbot nyújtsanak egymásnak.
Sorra követték egymást kiváló albumai (Exodus, Kaya, Babylon By Bus, Survival), a színpadon valóságos extázisban zenélt és lüktető muzsikájával hallgatóságát is magával ragadta.
Épp egy amerikai turnéra készült, amikor 1981 tavaszán a New York-i Central Parkban kocogás közben összeesett, az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy rákbetegségben szenved, a kór átterjedt agyára, tüdejére és májára is. Alig 36 évesen, 1981. május 11-én halt meg, temetését Jamaicán nemzeti gyász követte, díszsírhelyet kapott Kingstonban, ahol múzeuma is van.
„A reggae egyfajta „három az egyben” zene: boldog ritmus, szomorú hangzás és jóféle rezgés.”
Zenéje ma is él, örökségét viszi tovább Ziggy fia, számait újra és újra feldolgozzák, de azért a Redemption Song, a Get Up, Stand Up, a One Love, az Is This Love az eredeti változatban a legjobb. Többszörös Grammy-díjas legidősebb fia, Ziggy Marley 1968-ban született. Már 11 évesen zenélt a Ziggy Marley and the Melody Makers együttesben testvéreivel, Sharon Marley-vel, Cedella Marley-vel és Stephen Marley-vel. Bob Marleynek 13 gyermeke volt: három feleségétől, Ritától, kettőt örökbefogadott Rita előző kapcsolataiból, és a többi nyolc különböző nőktől született.
Ziggy Marley jelenleg életrajzi filmen dolgozik, amelyben apjának akar emléket állítani, a produkció a Paramount Stúdióban születik. Bob Marley életéről 2012-ben már készült nagy sikerű dokumentumfilm fia, özvegye és zenésztársai részvételével, amely Kevin Macdonald skót rendező munkája.
Marley bekerült a Rock Dicsőségcsarnokába, még évtizedekkel halála után is a legjobban kereső hírességek között van, sőt nevét viseli az első marihuána-világmárka, a Marley Natural, amelyet a kannabiszt legalizáló tizenegy amerikai szövetségi államban árulnak.
Első európai szobrát a Bánátban, Diószegpusztán (Banatski Sokolac) állították fel 2008-ban. Tavaly emléktáblát avattak egykori nyugat-londoni otthonánál, az Oakley Street 42. szám alatti épület bejáratához a brit örökségvédelmi szervezet úgynevezett kék tábláját helyezték ki.
