„KITT… orbitális halihókamóka minden csipagyáros balféknek az éterben! Fület hegyezz, cuppanj rá a hangszóróra…” Böszörményi Gyula nem állt meg a második résznél, a Lúzer Rádió, Budapest harmadik kötetében jobban löki a sódert, mint ahogyan azt elképzelni tudjuk. – Részlet
A hazai szórakoztató irodalom alkotói közül kevesen mernek igazából szórakoztatni úgy, hogy a társadalmat érintő hétköznapi témákat, problémákat érintsék. Kétségkívül Vavyan Fable a nagy mestere a szociális és politikai érzékenység irodalmi megjelenítésének. Az ifjúságnak szóló könyvek terén a világra tekintés és a mélyebb tartalmú, olykor tabu témák színre hozása ritkább, elsősorban a szóvirágok halmozásában, közhelyek ontásában mutatkozik meg, valódi tartalom nélkül. Nem úgy Böszörményi Gyula esetében, aki minden egyes művével újat tud nyújtani.
A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelenő Böszörményi-kötetek közül a Lúzer Rádió-sorozat több vonatkozásban kiemelkedik. Mindamellett, hogy a könyvek elengedhetetlen része a szerzőre jellemző humor és (nem is olyan) könnyed szójáték. A széria harmadik kötete, A kutyakütyü hadművelet végtelenül szórakoztató és hihetetlenül okos is – gondolatébresztő regényről van szó. Az olvasó külön jutalmat is kap: a történetet Szőnyi Gergely zseniális illusztrációi egészítik ki.
KITT… orbitális halihókamóka minden csipagyáros balféknek az éterben! Fület hegyezz, cuppanj rá a hangszóróra…
ÉÉÉÉS HALLGASD ISMÉT A LÚZER RÁDIÓT!
Igen, jól kagylózod: a rettenthetetlen és lelőlehetetlen dumagép kalandjai immár a harmadik kötettel folytatódnak! Ebből tutira megtudhatod, milyen ZSÍR, ha az izomagyak körbekapnak és jégre tesznek… ZSÍR, ha Olgi nyanyus átmegy turbóharcos terminátorba… ZSÍR, ha titkos naplót találsz, amit egyedül csak te olvashatsz… ZSÍR, ha galambok ülnek a válladra… ZSÍR, mikor a kutyád mozgó kémközponttá változik… ZSÍR, ha megtalálod a teperszityó ellenszerét… ZSÍR, ha Cápa és Cápapa egyszerre rontanak rád… ZSÍR, mikor kicsit sem kamu, hogy rejtett kincsre találsz… és az se kicsit ZSÍR, hogy végre minden titokra, sunnyogásra, cselre és csalásra fény derül!
Hé, te ott a boltban, ezt a könyvet vissza ne tedd a polcra, hisz a Lúzer Rádió e lapokról ismét csak nektek ricsajoz! Akkor hát nyomassuk a dilit ezerrel, ahogy a csövön kifér! …KATT
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest 3.
A kutyakütyü hadművelet
Kilencedik adásnap, október 11. kedd, 13h 21′
első bejelentkezés
KITT… Ezt nem fogjátok nekem elhinni: Kecsmegi Döngető Dönci, azaz a Cápa ma megint itt járt!
Esküszöm jó atyám kedvenc tehénfenék-kukkoló állatorvosi lámpájára, hogy így volt! Ez a cápatkány ezerszer pofátlanabb, mint gondoltam. Ráadásul most mindenféle lopakodás, surranás és hasonló sunnyogás nélkül, egyenesen csak besétált a házba! Én épp Uncsitesóval kocogtam át az udvaron, mikor megláttuk őt a Kiss Jocó 2/A kapuján belépni, s bizony mondhatom: ott helyben macskakőbe gyökerezett a lábunk! Döngető volt az, semmi kétség! Szerencsére nem vett észre minket, mivel még időben sikerült elbújnunk Zsindelyék porolóra aggatott szőnyegei közé (lapjával!). Bár alul a lábunk kilógott, Cápa úgy ment el mellettünk, mintha én és Uncsitesó láthatatlanok lennénk. A Zsindely szülők cigarettái által égetett lyukakon át lestük, amint ifjabb Kecsmegi egyenesen a házmesterlakáshoz lazítgat (a járása pont olyan, mintha épp akkor telne meg a gatyája), és becsönget.
– Eeegen? – nyögte ajtót nyitva Mamzer úr, s ugyanazzal az áporodott lélegzettel már hadarta is az ilyenkor szokásos szöveget: – A házban házalni hatóságilag tilos, a vizeseket pedig mán kihívtam, tehát ha beázik, tessen náluk ríni, mer’ az esőt, aztat nem én csinálom, különben meg minden egyéb nyűgöt szíveskedjék a té lakótárs az erre a célra foganatosított hivatali panaszládába beléhelyezni, najónapot!
Mindezt a házmester csukott szemmel darálta el, füstölgő cigarettájával bökve a fal tövében álló papírkosár (mint panaszláda) felé, s már csukta is volna vissza az ajtót. Döngető azonban fürgén a résbe csúsztatta Martens bakancsa orrát, majd így szólt:
– Szeretne egy kis lóvét akasztani, faterkám?
Mamzer Kázmér szeme úgy pattant fel, mintha rugóra járna.
– Te?! – hökkent meg a házgondnok, majd (mivel a „lóvé” szó végre sikeresen elevickélt sörben ázó tudatáig) békülékenyen hozzátette: – Hogy van a füled, fiam?
– Kissé még sajog. Magának, Mamzer úr, igen erőteljes ujjai és tökéletes fülporcropogtató technikája van.
– Ja, kérem, a gyakorlat! – húzta ki magát büszkén a házmester. – Sok év szolgálat, sok büdös kölyök; csak ennyi kell hozzá.
– Épp ezért kérnék ismételten elnézést a múltkori… Hm. Félreértés miatt. Én a józsefvárosi helytörténeti múzeumból jöttem. Ősi tárgyakat keresek, amik hitelesen ábrázolják a kerület régi életét, csak sajna legutóbb a haverral kicsit túlbuzogtunk.
– Az én padlásom az én váram! – horkantott szigorúan Mamzer úr. – Sőt, az egész ház kapustul, kéményestül, porolóstul – felénk pillantott, bár nem láthatott –, gangostul, tűzfalastul mind az én gondnokságom alá rendelt ojjektum!
– Épp ezért bátorkodom személyesen önt keresni – lelkendezett Döngető, hamisítatlan cápavigyorral. – Amennyiben megengedné, hogy a kíséretében bejárjuk az épület padlását, a múzeum esetleg megvásárolna néhány olyan ócska holmit, amit még a régi lakók felejtettek itt.
– Pénzért?
– Persze!
– Csakhogy én más tulajdonát nem adhatom ám oda!
– Kizárólag olyasmit vinnénk el, aminek már nincs gazdája – bólintott ifjabb Kecsmegi. – Az ön fáradozásáért pedig öt…
– Nagy padlás ám ez!
– Nyolc…
– És büdös mód koszos!
– TÍZezer forintot ajánlhatok fel.
– Szombaton tízkor a padlásfeljáró előtt – kapta ki a pénzt Döngető kezéből Mamzer úr, majd nyomban vissza is vonult sötét lakása mélyére, tán azért, hogy kiötölje, mire költse a „kerülettől” érkezett váratlan bevételt.
Tomika és én a szőnyegek alatt állva, falfehéren meredtünk egymásra. A padlásnak, mint rejtekhelynek vége! Cápa és a házgondnok minden rekeszt, zugot és ficakot át fog fésülni, s mivel képtelen vagyok bizonyítani, hogy a Volna-K az enyém…
– Kukucs Kukec! – szólalt meg ekkor a közvetlen közelemben Dönci (hogy a végtelenített csuklás rángatná végig a körúton!), és felemelve a szőnyeg sarkát, belesett alá. – Jé, a kis bagolyfejű is itt dekkol! Akarsz még egy olyan orrbakormányozást, mint legutóbb a lépcsőfordulóban, nyomoronc?
– Húzzál innen villámgyorsan, izomagy – sziszegtem rá –, különben…
– Mi lesz különben, lúzerke?! – kérdezte Döngető az öklét emelve. – Habár tudod mit? Most inkább mégsem pofozlak szét. Elég lesz nekem akkor látni a megnyúlt képedet, mikor elvisszük a rádiódat – mondta, s közben olyan hangot hallatott, mint a nyugger állatkerti vízilovak, ha slaggal mossák a hónaljukat.
Én hallgattam, ő meg visszaejtette ránk a szőnyeget és távozott.
– Mindent felvettem, kérlek! – vacogta Uncsitesó, remegő kézzel mutatva fel a mobilját. – Immár arra is van bizonyítékunk, hogy Cápa a Volna-K-t akarja!
– Sirály – sóhajtottam. – Csak épp azt nem tudom, mi a túrót kezdjünk vele. …KATT
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest 3. – A kutyakütyü hadművelet, Illusztrátor: Szőnyi Gergely, Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, Kiadási év: 2013
Böszörményi Gyula író és Szőnyi Gergely illusztrátor a 84. Ünnepi Könyvhéten dedikálja először a Lúzer Rádió, Budapest! 3. – A kutyakütyü hadművelet kötetét
Időpont: 2013 június 9. vasárnap 12:00-13:00 dedikálás
13:30-14:00 óra között kisszínpadi beszélgetés az alkotókkal
Helyszín: Könyvmolyképző Kiadó standja, Budapest, Vörösmarty tér
