„Ami emlék, szebb is, / Mint az, ami él, / Romok is ragyognak / Hűs hold fényinél!” Ezen a héten az idén 140 éve született és 86 éve elhunyt Juhász Gyula gyönyörű versét ajánljuk.
„Juhász Gyula verseiből nem könnyű választani, mert nem az egyes darabok tökéletessége a döntő nála, hanem a homokszemek szállongása. Szinte azt mondhatnám, nem a legjobb versei a legjobbak, és hogy a költő jobb, mint a versei. A versek rövidek, könnyűek, édesek. A költő azonban nehéz lelkű és keserű” – írja a barát és munkatárs Babits Mihály 1938-ban.
Babits jól ismerte barátját, a halk hangúnak is tartott Juhász Gyula költészetének középpontjában az elmúlóban lévő dolgok és érzések állnak: „A szálló évekkel / Sok minden megy el”. Lírájában az etikai problémák felelevenítésétől a természet csodáinak megjelenítésén át a szerelem és a múlandóság fájdalma megjelenik. Emlékek, melyek a költő számára szebbek, mint a megélt jelen: „Ami emlék, szebb is, / Mint az, ami él,”.
Juhász Gyula 140 éve, 1883. április 4-én született és 86 éve, 1937. április 6-án hunyt el.
JUHÁSZ GYULA: EMLÉK
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
