A jazz „dühös embereként” is emlegetett Charles Mingus, a jazz kimagasló művésze, bőgős, zeneszerző, zenekarvezető 95 évvel ezelőtt született.
A brit, kínai, svéd és afro-amerikai ősökkel büszkélkedő igen termékeny zenész volt, legkevesebb kétszáz lemezen hallható játéka. Bár közel három évtizede halott, még mindig tucatjával kerülnek elő lemezei.
A jazz „dühös embereként” is emlegetik, ugyanis szenvedélyes emberként nem tűrt semmilyen beavatkozást zenei világába, nem volt hajlandó kompromisszumra a zenében. Emiatt sok konfliktussal teltek művészévei, indulatai olykor fellépés közben „robbantak”.
Charles Mingus Jr. az Arizona állambeli Nogalesben született 1922. április 22-én. Nem azzal a hangszerrel kezdte zenészéletét, amely világhírűvé tette és nem is abban a műfajban. Zongorázott, puzonon játszott, azután középiskolában a csellóra tért át, s innen már egyenes volt az útja a nagybőgőhöz.
Zenéjére hatással volt Richard Strauss, Debussy, Ravel, Bach és Beethoven művészete, műveinek. Amikor bőgőn játszott, a New York-i Filharmonikusok bőgőséhez, Herman Rheimschagenhez járt „korrepetálására”, s fiatal korától zeneszerzést is tanult.
Új, sajátos technikát fejlesztett ki, a New Orleans-i jazz legnagyobbjaitól tanulhatott. Kid Ory, majd Barney Bigard együttesében játszott, 1943-1945 között Louis Armstrong zenekarának tagja, egy kis ideig Lionel Hamptonnal is bőgőzött.
A Red Norvo trió tagja lett 1950-ben, brilliáns technikáját egyre jobban megismerték az országban. Az ötvenes évektől Charlie „Bird” Parkerrel, Miles Davisszel, Thelonious Monkkal, Bud Powell-lel, Stan Getzcel, Lee Konitzcal, Dizzy Gillespie-vel és Quincy Jonesszal, Duke Ellingtonnal is.
A Debut Records nevű lemezkiadóját 1952-ben alakította Max Roach-csal – vele szintén zenélt. Első legendás zenekara, a Charles Mingus Jazz Workshop 1955-ben született. Ebben az évtizedben jelent meg Pithecanthropus Erectus című albuma, amelyet világszerte nagy elismeréssel fogadtak. 1964-ben hozta létre a nevét viselő lemezkiadót, de ez csak rövid ideig működött.
A hatvanas években nagyzenekarokkal játszott. Akkoriban az anyagi gondok mellett egészségi problémák keserítették Mingus életét. Szklerózis multiplexben szenvedett, ennek ellenére folytatta a koncertezést és lemezkészítést. Revelations című darabját 1978-ban a New York-i Filharmonikusok mutatták be. Súlyos betegsége 1979 januárjában vitte el.
Charles Mingus rendkívül színes, eklektikus játékával írta be magát a jazz történetébe, a szakírók szerint új utakat nyitott a melodikus nagybőgőjátékban, zenészek tucatjai vallják magukat követőjének. Lemezei közül több felkerült a listákra, és csaknem mindegyik sok csillagot kapott a kritikusoktól. Az új évezredben ismét divatos lett, több híres lemezét újra megjelentették, de korábban ismeretlen darabok is előkerültek a hangtárakból. Csupán az elmúlt két évben húsz lemezét jelentették meg.
Charles Mingus sokfajta gyökerű származásából következően is a faji megkülönböztetés elleni mozgalom egyik szólószólója, harcosa volt.
