Vajon minden megmérhető? A Csábító számok szellemében született könyv ezúttal a fizika rejtelmeibe vezeti be az olvasót. Nem tankönyv, nem is törekszik arra, hogy a fizika minden területét felölelje. Csupán szórakoztató történetek segítségével szeretne néhány fizikai fogalmat az olvasó számára érthetővé tenni, vagy feleleveníteni. – Részlet
Aggodalomra azonban semmi ok. Ez a könyv nem azokkal a fizikai modellekkel foglalkozik, amelyekkel az ősrobbanás vagy a húrelmélet kutatói.
A szerző korábbi könyve, a Csábító számok – avagy a mindennapok matematikája 2009-ben jelent meg hazánkban. A matematika után ezúttal a fizika tudományával foglalkozik, és a Csábító számokhoz hasonlóan, a Christoph Drösser most is a hétköznapi emberek számára is érthető fizikai alapkérdéseket boncolgatja, rengeteg humorral, és megdöbbentően egyszerű megoldásokkal. Nem kell elrettenni a száraznak vélt matematika vagy fizika tudományának emlegetése miatt, Drösser célje nem az elijesztés, sokkal inkább a magyarázat és a szembesítés.
Aki nem szerette a fizikát, annak azért lehet érdekes a könyv, mert szórakoztatóan, példák, történetek segítségével magyaráz meg olyan „mindennapinak” mondható törvényeket, mint például a felhajtóerő, a gravitáció, a hang terjedése, a Coriolis-erő stb. Bár a képletek elrettentőek lehetnek, nem kell megijedni, az élvezetes stílus mindenki számára könnyen olvasható.
Christoph Drösser : Csábító erők – Avagy a mindennapok fizikája
(Részlet)
V. VIRSLIFIZIKA, AVAGY MIÉRT MINDIG HOSSZÁBAN REPED FÖL A VIRSLI?
Péntek este. „Wolfgang Virslisautójá”-nál nyugalom honol.
Mint mindig, most is az egyik utcasarkon parkolt le a kocsival a hamburgi Schanzen negyedben. Este kilenckor még üresek az utcák. Majd változik a kép: éjfél felé a színházlátogatók megindulnak a környék klubjai és kocsmái felé, és közben Wolfgangnál bekapnak egy pár virslit.
Már a cégtáblán is látszik, hogy Wolfgang egy olyan virsliárus, aki büszke arra, hogy tanult ember, és aki nagyra becsüli az anyanyelvét. Nem is azt írta ám a bódéjára, hogy „hot-dog”!
Valamikor régen tényleg fizikát tanult, de aztán a hatvanas évek vége felé az események forgatagában elfelejtkezett a vizsgákról. De hát akadt is bőven, ami elterelhette a figyelmét, például a kikötő utcájában lévő házakért folytatott harc különösen fontos volt számára. Ez a harc időközben a múlté lett, többé-kevésbé nyertesen is került ki belőle, de aztán már nem vizsgázott le. Később meg hirtelen remek lehetőség adódott: két sarokkal odébb megvehette a virsliárus bódéját.
Wolfgang párszor már megpróbálta a konyhában kamatoztatni fizikatudását. Például, a virslik végébe egy-egy drótot dugott, és a konnektorból rájuk engedte a 220 voltot. Így belül kellemesen melegek lettek, pont jók, kívül pedig csak annyira melegedtek át, hogy még meg lehetett őket fogni. Néhány vevő azonban idegenkedett az eljárástól, mert a villamosszékre emlékeztette őket, és nem akartak olyan virslit enni, amin nem sokkal azelőtt még áram folyt keresztül. Azóta Wolfgang virslisstandja olyan, mint akármelyik másik, leszámítva, hogy ő virslinek nevezi a virslit.
V. FEJEZET 60
De már jön is egy vevő. A két férfi, érthető módon, nem beszél sokat.
– Estét.
– Estét.
– A szokásosat?
– Persze.
Jensszel Wolfgangnak nem kell hosszan fecsegnie. A férfi már tizenöt éve jár hozzá. Öt évvel ezelőtt átszokott a currys virsliről a bécsi virslire, de a két férfi kapcsolatában ez volt az egyetlen jelentősebb változás. Egyébként Jens életében időközben történt egy s más: a reklámügynökségnél kreatív igazgatóvá (vagy valami hasonlóvá) lépett elő, és megvette azt a lakást, amit diákként bérelt. De hetente legalább egyszer még mindig Wolfgangnál eszik – virslit.
Wolfgang hívta föl a figyelmét a bécsi virslire.
– Tulajdonképpen miért kell a virslit ezzel a piros pempővel mindig összeragacsozni? – kérdezte Wolfgang egy este. – Így már nincs semmi íze. Az emberek azt gondolják, hogy a virsli egy egyszerű étel, és mindnek egyforma az íze, de ez messze nem igaz, hatalmas különbségek vannak. A bécsi virsli pedig akkor a legfinomabb, ha csak egy pöttynyi mustárral eszed.
Azóta eszi Jens a főtt virslit, amit mindenütt bécsi virslinek hívnak, kivéve Bécset, ahol frankfurtinak.
Jens belekortyol Astra sörébe (Hamburg környékén gyártott sör – A ford.), amit Wolfgang szó nélkül kikészített neki, és nagyot harap a roppanós virslibe.
– Hmm! – mielőtt lenyelné az első falatot, muszáj hangosan jeleznie, hogy mennyire finom.
Egy ideig csak rág, és szó nélkül élvezi az ízeket, miközben azért szétnéz. Az utcasarokról jól rálát a színházi kávézókra.
Egyelőre nem sok a látnivaló. Miután eltüntette a virslit, megkérdezi a stand tulajdonosát:
– Mondd csak, Wolfgang! Tulajdonképpen mi a titka a te virslidnek? Bevallom, hogy már többször megpróbáltam otthon magam is elkészíteni, de…
V. FEJEZET 61
– És hogy csináltad? – kérdi Wolfgang.
– Nos, vettem egy pár virslit egy hentesnél, aki híresen ad a minőségre. Aztán otthon az egyiket vízzel teli edénybe tettem, és megfőztem.
Wolfgang nevet.
– Hát itt egyből van néhány hiba. Tehát: azt nagyon jól tetted, hogy figyeltél a minőségre, mert külsőre lehet, hogy minden virsli egyforma, de nagyon változó az összetételük. Egy valódi bécsi virsliben például van disznó- és marhahús is, egy jó hentes tartja magát ehhez. De még egy jó virsli is elveszíti az ízét, ha így készíted el.
– Hogyhogy? A virslit is lehet rosszul főzni? – Jens, a meggyőződéses agglegény abból indult ki, hogy egy virsli elkészítése nem lehet bonyolultabb feladat, mint vizet forralni.
– A vízben ugyanis kifőzöl belőlük mindent. Nézd csak meg, én miben főzöm a virslit. Mit veszel észre? – kérdezi Wolfgang.
– Hm, elég zavaros ez a lé – feleli Jens –, nem kellene lassan lecserélned?
– Épp ellenkezőleg – mondja Wolfgang győzelemittasan –, ennek a lének köszönhető, hogy a virsliből nem ázik ki az íze – a higiéniára mindamellett persze ügyelni kell. Amikor te otthon egy darab virslit beledobsz a vízbe, akkor kifő belőle egy csomó só, zsír és egyéb ízanyag. A virsli héja ugyanis nem teljesen tömör, hanem egy hártya, ami átereszti az ízmolekulákat.
Hallottál már az ozmózisról?
Wolfgangban ismét akcióba lép a természettudós, aki egykor lenni akart. Reklámszakértő barátjának értetlenkedő pillantását látva folytatja:
– Az ozmózis annyit jelent, hogy valamely anyag, ilyenek például a különböző sók, törekszik arra, hogy a hártyán kívül és belül egyenlő legyen a koncentrációja. Ma egész nap ebben a lében melegítettem a virsliket, és ezek rengeteg anyagot adtak le a víznek. A következmény pedig: ezekkel az ízanyagokal telítődött a lé, a virslikből már nem tud kifőni semmi, megmarad az ízük.
– Akkor ez azt jelenti, hogy egyből tíz virslit kell főznöm, ha egyet enni akarok? – kérdi Jens.
V. FEJEZET 62
– Nem, van egy trükk: a fizikus kollégám… vagyis Werner Gruber bécsi fizikaprofesszor, aki mellesleg tehetséges szakács is, „virsliáldozat”-nak nevezi. Egy virslit felvágsz apró darabokra, és jó hosszan főzöd. Csak eztán teszed bele a főzővízbe azt a virslit, amit meg akarsz enni. Így megmarad az íze.
– A feláldozott virslit pedig kidobom? – kérdezi Jens hitetlenkedve.
– Feltétlenül – mondja Wolfgang. – A minőségnek ára van. Az agyonfőzött darabokat pedig odaadhatod a kutyának vagy a macskának.
Közben elkezdett szitálni az eső, Jens még jobban behúzódik az előtető alá, egész szorosan a virslisstand asztalkájához. Ha már ilyen közel került a sörösüveghez, kortyol egy nagyot, majd újabb kérdést tesz föl:
– Jó, azt tisztáztuk, hogy mi van az ízzel. De még valamit szeretnék tudni.
– Minden titkomat ki akarod szedni belőlem? Aztán eggyel kevesebb vevőm lesz? – kérdezi Wolfgang bizalmatlanul.
– Badarság, de én nem csak a tápanyagbevitel miatt jövök – mondja Jens. Ez már egy szinte intim pillanatnak számít a két férfi közt, de a reklámszakember azonnal tárgyilagosan folytatja.
– Nekem legalább a virslik fele szétreped.
– Ezt már abból sejtettem, amit a „főzés”-ről mondtál. Gondolom, jó nagy lángra teszed oda a vizet, míg el nem kezd bugyogni.
– Persze – mondja Jens –, legyen a virsli jó forró!
– Forró, igen, de a vizet nem szabad forralni – oktatja ki Wolfgang. – Ez nagyon elemi fizika: 100 fokon nemcsak az edényben lévő víz forr, hanem a virsliben lévő víz is. És amikor a víz vízgőzzé változik, veszettül megnő a térfogata, a virsliben akkora belső nyomás jön létre, hogy egyszer csak a virsli bőre nem bírja tovább, és a virsli felreped. A virslit 90 fokon optimális melegíteni. A legjobb, ha felforralod a vizet, lehúzod a lángról, és csak ezután teszed bele a virslit.
– Hm, tulajdonképpen egész logikusan hangzik – mondja
V. FEJEZET 63
Jens. – Neked tíz félévig kellett fizikát tanulnod, hogy ezt megértsd?
– Nem, ehhez éppen nem kellett volna – nevet Wolfgang. – Ez simán józan ész. De egy másik kérdés megválaszolásához tényleg kell egy kis fizika. És hogyan repednek meg a virslijeid?
– Hogy érted, hogy hogyan repednek meg? Durrannak-e, vagy mire gondolsz? Nem, egyszerűen lesz egy repedés. – Jens szemlátomást nem érti, mire akar Wolfgang kilyukadni.
– Nem, arra vagyok kíváncsi, melyik irányba. Hosszában vagy keresztben?
– Természetesen hosszában – mondja Jens. – Miért, hogy máshogy? Még sosem láttam olyan virslit, amin a repedés a virsli hosszanti irányára merőleges lett volna, és mondhatni kettévágta volna. Leszámítva azt az esetet, amikor meghajlítjuk a virslit. Akkor persze keresztben reped meg.
– Pontosan – erősíti meg Wolfgang –, ha a virsli túl meleg lesz, akkor hosszában durran ki, és nem keresztben. Tulajdonképpen furcsa, mert a virsliben a nyomás mindenütt egyforma, és nincs iránya. Létezik azonban egy másik fizikai fogalom, a feszültség, és…
Az utolsó mondatoknál Wolfgangnak feltűnt, hogy Jens már nem figyel igazán, többször a fejét is elfordította – nyilván akadt valami érdekesebb látnivaló.
– Te – mondja Jens –, ezt a dolgot a feszültséggel majd meséld el inkább legközelebb, rendben? Most tényleg mennem kell…
– Rendben – sóhajtozik Wolfgang. – Négy euró ötven lesz.
Jens egy 5 euróst tesz a pultra.
– Rendben vagyunk – és a legközelebbi viszontlátásig. Alig várom a magyarázatodat!
Ahogy ezt mondja, el is tűnik az éjszakában.
EGY FESZÜLŐ DOLOG
Remélem, az ön figyelmét nem terelte el hirtelen valami más, és van néhány perce foglalkozni a kérdéssel, hogy miért hosszában reped a virsli.
V. FEJEZET 64
Mindenekelőtt, az tényleg igaz, hogy a virsliben a nyomás egyenletesen oszlik meg. Ha felmelegítjük a virslit, megnő a belső nyomás, különösen akkor, ha a virsliben lévő folyadék
gáz halmazállapotúvá válik. A gázok tágulni akarnak, a virsli bőre pedig akadályozza ezt.
A bőrre ható terhelés azonban nem mindenütt egyforma. Ahhoz, hogy ezt megértsük, kicsit foglalkoznunk kell a feszültség fizikai jelentésével. Ezt a feszültséget a nyomáshoz hasonlóan számoljuk ki, nevezetesen: erő per területegység. De míg a nyomás a virsli bőrének felszínén hat, a feszültség a keresztmetszetre. Például, egy vékony virsli ugyanazon nyomásnál előbb felreped, pont azért, mert a keresztmetszete kisebb, és így nagyobb feszültség hat az egyébként azonos anyagú virslibőrre.
Ha a virsli gömb alakú lenne, akkor a feszültség tényleg mindenütt ugyanakkora lenne, mivel egy gömb felületén nincsenek kitüntetett pontok. A virsliben uralkodó feszültség kiszámításához először is egyszerűsítsünk a virsli alakján – egyenesítsük ki úgy, hogy egy henger legyen, aminek a végén egy-egy félgömb van. A két véget elhanyagoljuk, csak a hengeres részben lévő feszültséggel foglalkozunk.
Cím: Christoph Drösser: Csábító erők – Avagy a mindennapok fizikája Fordította: Bátkai András és Békési Brigitta Megjelenés: 2011 Terjedelem: 200 oldal
