460 éve, 1564. február 6-án született Christopher „Kit” Marlowe angol drámaíró. Shakespeare és Ben Johnson kortársa alig 29 évig élt, ám ez idő alatt számos veszélyes kalandban vett részt. Vele kezdődik a modern dráma, árnyalt jellemeket adott, az események megjelenítése helyett cselekményt és küzdelmet.
Christopher Marlowe életéről, akárcsak Shakespeare-éről, számos legenda született: esetleg I. Erzsébet titkos ügynöke volt, eretnek és ateistának tartották, kapcsolatai miatt homoszexuálisnak vélték, varázslónak kiáltották ki, de nevét gyakran emlegetik párbajhősként és pénzhamisítóként s . Ezek közül egyikre sincs kézzel fogható bizonyíték.
CHRISTOPHER MAROWE: ELSŐ LÁTÁSRA
(a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
Ha két futó feszeng verseny előtt,
te választasz már vesztest vagy nyerőt.
S ha két egyforma aranyrúd világít,
úgy érzed, az egyik szebben világlik.
Szemünkön át hatol belénk a villám:
a vágy, hiába töprengünk a titkán.
A habozás csak a szerelem árnya;
ki szeretett valaha, s nem első látásra?
(fordította: Csillag Tibor)
Christopher Marlowe 1564. február 6-án született (1564. február 26-án keresztelték meg) Canterbury-ben született John és Catherine Marlowe fiaként. Csizmadia gyermeke volt, 1579-ben a canterbury-i King’s Schoolban, majd a cambridge-i Corpus Christi College-ban tanult. Első tudományos fokozatát 1584-ben szerezte. 1587-ben az egyetem vonakodott kiadni magiszteri diplomáját hiányzásai miatt – állítólag egyszer a rektort is megkéselte -, de a királyi tanács levele eloszlatta a kétségeket: „országának javát érintő ügyeket” intézett – vélhetően I. Erzsébet hírszerzésében, mások szerint azonban a kalóz Francis Drake-kel hajózott.
1587-től Londonban élt, színműveket írt, botrányai miatt olykor összeütközött a hatóságokkal, időnként titkos megbízásokat hajtott végre. 1589-ben letartóztatták, William Bradley meggyilkolásával vádolták, és a Newgate-i börtönbe zárták. Marlowe-t két hét után szabadon engedték.
A pestisjárvánnyal párosuló zavargások idején, 1593 tavaszát szokatlanul feszült időszaknak tekinthetjük, többek között a veszélyesnek tartott személyeket fokozottan ellenőrizték. Ekkoriban Marlowe-t – aki talán azért vonult vissza Kentbe, hogy elkerülje a pestisjárványt, amely bezárta a londoni színházakat – arra utasították, hogy naponta jelentkezzen a tanácsnál. A bánásmód megfelelő volt egy uraknak: egy kisebb embert börtönbe zártak volna.
Ateistának tartották, ez akkor inkább csak liberális vallási felfogást jelentett, de Walter Raleigh szabadgondolkodóival is kapcsolatban állt. Kortársa, Robert Greene elmarasztalja „nincs Isten” kijelentéséért: s mert „veszedelmes machiavellista tanokat olvasott”.
Halála előtt néhány héttel előírták, hogy naponta jelenjen meg a királyi államtanács előtt. 1593. május 30-án egy deptfordi kocsmában ölték meg társai, Ingram Friser, Nickolas Skeres és Robert Poley, mindhárman hírszerzők, miután egész nap együtt ittak, és összevesztek a számlán, vagy a politikán – netán egy utcalányon.
Számtalan elmélet született Marlowe meggyilkolásáról, azonban a valóság csak 1925-ben derült ki, amikor megtalálták a haláláról készült hivatalos jegyzéket. Ebből kiderül, hogy Marlowe egy dulakodás következtében halt meg. Gyilkosa önvédelemre hivatkozott, és egy hónap múlva felmentették.
Élete olyan, mint egy Marlowe-rémdráma.
Írói pályája csak hat évig tartott, még Cambridge-ben írta a Nagy Tamerlán című kétrészes drámáját, amelyet 1587 végén mutattak be. A siker nyomán a drámaírás fő tevékenységévé vált, a darab két része 1590-ben névtelenül jelent meg, s egyes részeit törölték, melyek a kiadó szerint nem illettek a komoly témához. Más műve nem jelent meg életében.
CHRISTOPHER MARLOWE: DOKTOR FAUSTUS
(részlet)
FAUSTUS
Tartsunk előbb egy kis bevezetőt.
Hol az a hely, mit úgy hívunk: pokol?
MEPHISTOPHILIS
Az ég alatt.
FAUSTUS
Mint minden más, de hol van pontosan?
MEPHISTOPHILIS
Ó, legbelül; nem alul vagy felül,
Ott ülünk örök szenvedésbe zárva:
Nincsen határa vagy helyrajzi száma;
Bennünk van a pokol, ahol vagyunk,
S hol a pokol van, mi ott maradunk;
Szóval, ha atomjaira hull a világ,
S minden lény kivonódik, a mennyei
Egyenlet maradéka a pokol.
(fordította: Szabó Stein Imre)
Cambridge-ben készítette Ovidius Elégiáinak és Lucanus Pharsalia című műve első könyvének fordítását. További műveinek sorrendje vitatott, sokan úgy tartják, a Doktor Faustus követte a Tamerlánt, ezután készült volna a II. Edvárd, majd A párizsi mészárlás, végül A máltai zsidó. Ezeket a Lord Admirals Men nevű társulat mutatta be, melynek vezető színésze, Edward Alleyn játszotta Tamerlánt, Faustust, és Barabás zsidót is.
Marlowe a Tamerlánban honosította meg a kor jellegzetes versformáját, a drámai jambust, s egyben a tragédiák szenvedélyes, hatalmas, túlzó képekben gazdag nyelvét. A dráma Timur Lenk, Ázsia véreskezű hódítója életén alapul, bár a második részre – ehhez az első sikere nyomán kezdett – elfogyott a tényanyag, ezért a szerző alaposabban dolgozta ki hőse karakterét, ez a mindent legyőző akarat reneszánsz eszményét hirdeti. Az első rész elején Tamerlán ismeretlen szkíta pásztor, de bátorsága, gátlástalansága, ékesszólása révén megszerzi Perzsia trónját, majd Egyiptomot, s feleségül veszi a szultán lányát. A második részben végig ellenséget keres, csapatait a mennyei seregek ellen akarja vezetni, Isten ostorának tartja magát, elégeti a Koránt, mert nincs szüksége közvetítőre. Kegyetlensége taszító, gyengéi nagyobb hangsúlyt kapnak, de Marlowe több oldalról is bemutatja őt.
A Doktor Faustus csak vitatott szövegváltozatokban maradt fenn, 1604-ben jelent meg először, egy másik variánsát 1616-ben adták ki. Ebben Marlowe a halottidéző orvos történetét mondja el, aki tudásért és hatalomért eladja a lelkét az ördögnek. A mű a moralitásjátékok kereteit veszi át: bemutatja a kísértést, az elbukást, a kárhozatot, és a szokásos szereplőket: a jó és rossz angyalt, a hét főbűnt, Lucifert és Mephistophelest. Az utóbbi az ördög követe, a sátáni büszkeség és a kétségbeesés közt vergődő bukott angyal. Főhősét, Faustust itt is sokoldalúan láttatja, érzékelteti intellektuális vágyait, s felmutatja azok önpusztító és abszurd voltát is.
A máltai zsidó főhőse jobban kötődik a társadalomhoz, mint Tamerlán vagy Faustus. Barabás a keresztény Málta kíméletlen világában gátlástalanul igyekszik előrejutni, bukását nem isteni csapás, hanem ellenségeinek összefogása okozza. A dráma csak 1633-ban jelent meg, s nem tudni, mennyit írt a szövegből Marlowe.
CHRISTOPHER MARLOWE: DOKTOR FAUSTUS
(részlet)
FAUSTUS
Sírnom kell, ha az eget kémlelem,
S magamban átkozlak, te nyomorult,
Mert te vetted el tôlem gyönyörét.
MEPHISTOPHILIS
Te kerested magadnak, vívj magaddal.
Hiszed, hogy oly nagyszerû hely az ég?
Megsúghatom, félannyira sem szép,
Mint a léghez kötött földi ember.
FAUSTUS
Mi a bizonyíték
MEPHISTOPHILIS
Embernek készült; nem tökéletes.
(fordította: Szabó Stein Imre)
A párizsi mészárlás a Szent Bertalan-éjt dolgozza fel, Guise hercege gátlástalan hatalomvágyó alak, a II. Edvárd hősét, Mortimert viszont a hatalom közelsége teszi nagyravágyóvá. A dicsőséghajszolás mellett a darab a társadalmi felelősséget, s a hatalom romboló hatását is érzékelteti. Minden alakja részletesen kidolgozott, s a szöveg – a kevés hitelesek egyike – mindazt felfedi, amit a szerző a társadalom feszültségeiről, a hatalom természetéről, az emberi szenvedésről tud.
Shakespeare-re nagy hatást gyakorolt
Befejezetlenül maradt elbeszélő költeménye, a Héró és Leander 1598-ban látott napvilágot, az első két ének az övé, a következő négyet George Chapman írta. Ez a mintája Shakespeare Vénusz és Adoniszának. Marlowe Szerb Antal szerint Shakespeare Keresztelő Szent Jánosa, aki a II. Edvárd nyomán szerkesztette királydrámáit. A máltai zsidó A velencei kalmár egyik forrása, de ezen alapul Ben Jonson Volponéja is. A Faustus a monda első világirodalmi feldolgozása, Goethe is felhasználta a maga Faustjában.
Többször is vita támadt azzal kapcsolatban, hogy Marlowe meghamisította a halálát, majd William Shakespeare feltételezett néven írt tovább. Az akadémiai konszenzus elutasítja az alternatív jelölteket Shakespeare drámáinak és szonettjeinek szerzőjére, köztük Marlowe-t is.
Marlowe a népies színpad igényei szerint teremtette újra az angol tragédiát, bővítette tárgykörét, összehangolta a történeti anyagot a szerkezettel. Vele kezdődik a modern dráma, árnyalt jellemeket adott, az események megjelenítése helyett cselekményt és küzdelmet. A II. Edvárdból 1991-ben Derek Jarman rendezett filmet, amelyben a király homoszexualitása kapcsán mai kérdéseket vetett fel.
