„Nem csupán lehetségesnek tartom azt, hogy egyetlen tanító néhány száz tanuló élén álljon, hanem határozottan állítom, hogy ennek így is kell lennie, mivel ez a tanítónak és a tanulóknak is messzemenően a legalkalmasabb.” 350 éve halt meg Comenius, Jan Amos Komensky pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”. Ő tekinthető az első modern, haladó szellemiségű pedagógusnak.
„Ezen a világon és minden dolgaiban egyéb sincs, mint tévelygés és tántorgás, tülekedés és törtetés, csalárdság és álnokság, nyomorúság és bánat, s a vége mindennek csömör és csüggedés; de aki visszavonul szíve-hajlékába, s ott egyedül az Úristennel lakozik, az megtalálja az igazi, tökéletes lelki békét és boldogságot.” (Comenius)
Jan Amos Komensky, azaz Comenius (latinosan: Johannes Amos Comenius) 1592. március 28-án született a morva Nivnicében, családja magyar eredetű, szülei a Cseh Testvériség protestáns csoport tagjai voltak, 13 évesen vesztette el őket. Négy évi hányódás után került a prerovi középiskolába, itt papi pályára irányították. 1613-14-ben tanult a heidelbergi egyetemen, protestáns chiliaszták hatottak rá, szerintük az üdvözülés itt a földön is elérhető. Francis Bacon munkái nyomán meggyőződésévé vált: az ezeréves királyságot a tudomány valósíthatja meg. Prerovban tanár, majd Fulnek város lelkésze lett, de 1622-ben, a harmincéves háborúban felesége és gyermeke meghalt, s ő II. Ferdinánd katolizáló törekvései elől Lengyelországba menekült. Ott írta A világ útvesztője és a szív paradicsoma című allegóriát, ez kétségbeeséséről, s a vigasz forrásairól szólt.
1628-ban Lesznóban telepedett le, Rövid javaslatában minden fiatal iskoláztatása mellett állt ki, nemzeti s európai kultúrát is akart oktatni nekik. 1632-ben csehül írta Nagy oktatástanát, amely 1638-ban latinul Didactica magna címmel jelent meg. Ez az oktatási módszerek reformját javasolta, hogy a tanulás örömteli, gyors és alapos legyen, ő mondta ki a tudatosság, szemléletesség, rendszeresség és következetesség alapelveit. 1637-ben írta a Prodromus pansophiae (A teljes tudás előfutára) című könyvét, az anyáknak pedig A gyermekkor iskoláját, ez az első évek szerepét emelte ki. Másik fontos elve: az európai kultúrát latinul kell tanítani, hogy mindenki számára egyformán hozzáférhető legyen. A nyelvtanról a hangsúlyt a világ dolgaira tette át, Janua linguarium reserata (A nyelvek felnyitott ajtaja) című könyve latinul és csehül egymás mellett közölt ismereteket. E művét 16 európai nyelven kiadták.
„Minden élőlénynek az a tulajdonsága, hogy zsenge korukban könnyen hajlíthatók és alakíthatók, mihelyt azonban megcsontosodnak, többen megtagadják az engedelmességet. A lágy viasz könnyen alakítható és visszaalakítható; ha azonban már egyszer megmerevedett, könnyen széttöredezik. A facsemetét elültetheted, átültetheted, ide-oda hajlíthatod a kifejlett fával ezt semmiképpen sem teheted…” (Comenius: Didactica magna)
Nem bízva hazája felszabadításában, a társadalmat oktatással akarta átalakítani. 1641-ben Samuel Hartlib londoni német kereskedő hívására Angliába ment, itt sok fontos embert ismert meg, s megírta esszéjét: A fény útját, ebben hirdette meg tervezett főiskolája programját. Tervét tárgyalta a parlament, ám az meghiúsult az angol polgárháború miatt.
Comeniust Richelieu Franciaországba hívta, az amerikai John Winthrop pedig a Harvardra. Ő 1642-ben a svédek meghívását fogadta el, akik a Janua mintájára kértek tőle tankönyv-sorozatot. A könyveket megírta saját filozófiai rendszere alapján, ám azok nem arattak sikert. A porosz Elbingben (ma Elblag, Lengyelország) írta Elemző oktatástanát, ebben természeti elvek helyett inkább logikai elvről beszélt. Olyan alapelvet keresett, amely összhangba hoz minden tudást. Egyetemes elmélkedés az emberi állapotok megjavításáról című munkájában részletezte, hogyan taníthatók meg az emberek a világ rejtett harmóniájának felismerésére, a látszólagos kuszaság dacára.
Comenius több művében kifejtette az iskolarendszer jobbítására vonatkozó elképzeléseit. A Nagy oktatástanban négylépcsõs iskolarendszert vázol fel, amelynek minden fokozata hat esztendeig tartó nevelést, képzést ölel fel:
„I. A kisgyermekkor iskolája az anyai öl;
II. a gyermekkor iskolája a tudományos játék, vagyis a nyilvános népiskola;
III. a serdülőkor iskolája a latin iskola, vagyis gimnázium;
IV. az ifjúkor iskolája az akadémia és külföldi utazások.”
A harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai béke után a cseh protestáns száműzöttek elvesztették reményüket, hogy otthon helyreáll a vallásszabadság s hazatérhetnek. Comenius visszatért Lesznóba, ahol morva püspökké választották – ő töltötte be utolsóként e posztot.
1650-ben Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és fia, Rákóczi Zsigmond Sárospatakra hívta, ahol pánszofista iskolát akartak alapítani. Comenius 1650-54 közt tanított Patakon, s az anyanyelvi oktatás fontosságát itt ismerte fel. Az iskola száz tanulóval indult, de csak az írás-olvasás alapjait sajátították el a gyerekek. Az alsó három osztály új tananyagra tért át, a felső négyben a reformokat nem vezették be, Comenius rendszerét a tanárok sem értették. Zsigmond 1652-ben meghalt, s II. Rákóczi György nem engedte megvalósítani terveit. Itt írta darabját, a Schola ludust (Az iskola mint játékszín), ezt Patakon 1654-ben adták elő.
„Maga az ember nem egyéb, mint összhang – teste és lelke szempontjából egyaránt. Mert ahogy maga a hatalmas külvilág (makrokozmosz) óriási óraszerkezethez hasonlítható, melyet különböző kerekekkel és csengőkkel úgy szerkesztettek egybe, hogy az egészben az egyik rész a másikat indítsa, hogy a mozgás folytonossága és összhangja meg ne szakadjon: hasonlóképpen az ember is. Ami ugyanis a csodálatos művészettel felépített testet illeti, itt van elsősorban a mozgás kiindulópontja: a szív; ez az élet és a cselekvések forrása, ahonnan a többi tagok a mozgást és a mozgás mértékét merítik. A súly azonban, amely létrehozza ezt a mozgást, az agy: ez az idegek – mintegy kötelékek – segítségével megindítja és féken tartja a többi kerekeket: azaz a tagokat. A cselekvések külső és belső változatossága azonban kétségkívül az egyes mozdulatok egybehangzó, egymáshoz való viszonyában áll.” (Comenius, 1953)
Miután a fejedelem elvetette társadalmi reformterveit is, Lesznóba ment. Sárospatakon írta az Orbis sensualium pictus (A látható világ) című művét, a fametszetek Nürnbergben készültek. Ezt kétszáz évig használták Európában, a képes tankönyvek előfutáraként. Visszatért Lesznóba, ám a várost feldúlták, s számos kézirata odaveszett. 1656-ban Amszterdamba menekült, 1657-ben egybegyűjtötte pedagógiai írásait, s Didactica Opera Omnia címmel kiadatta őket. Utolsó éveiben folytatta Egyetemes elmélkedését, egyes részeit publikálta, de munkatársai nem adták ki halála után a kéziratban maradtakat. Sokáig elveszettnek hitték őket, míg 1935-ben egy hallei árvaházban nem bukkantak rájuk.
Életében két tankönyve, Janua és az Orbis pictus tette ismertté, ő többre tartotta társadalmi reformtevékenységét, e téren a csúcspontot angliai tevékenysége jelenti. Eszméi hatottak a vallási újítókra, s azokra is, akik a tudomány révén akartak reformokat megvalósítani.
Pánszofizmusa nem keltett jelentős hatást, az egyetemes harmónia túl elvont volt a 17. században, s később is. Vallási vezetőként Comenius segített fenntartani egyházát, de az egyetemes hit szószólója is volt. Cseh hazafi maradt, mikor népét megsemmisülés fenyegette, ám európai polgárnak tartotta magát, s hitt az emberiség egységében. A nevelésügy 19. századi reneszánsza idején Comenius megbecsülése újjáéledt.
