A dzsessz legjei közé bőségesen befér az idén 120 éve született és 40 éve elhunyt Count William Basie. Zongoristaként, zenekarvezetőként és hangszerelőként is a legjobbak között tartották és tartják számon, ötven évet húzott le a dzsesszpódiumokon.
Count Basie (teljes nevén: William James „Count” Basie) New Jersey államban, Red Bankben született 1904. augusztus 21-én. Gyermekkorát szülőhelyén töltötte, zongorázni édesanyja kezdte tanítgatni. Fiatalon Fats Waller zenéjéhez vonzódott, személyesen is megismerkedhetett példaképével, aki saját maga helyett ajánlotta a Katie Grippen and Her Kids-be.
Huszonöt évesen Bennie Motens együttesébe került és amikor a „főnök” meghalt, a bandát „átvette”, s így szervezte meg első saját együttesét Jimmy Rushing, Lester Young, Buster Smith és más „nagyágyúk” bevonásával.
John Hammond menedzselésével felléptek New Yorkban és elkészítették első lemezüket is 1937-ben. Leghíresebb számaik a korai években: Pennies From Heaven, Jive at Five. A húszas-harmincas évek a swing jegyében teltek, s lehet mondani, hogy igazán ennek volt a mestere Count Basie.
A 40-es éveket a rhythm and blues jegyében kezdte, s több dala listára is került. A legemlékezetesebb darabjai ezekből az évekből az I Want a Little Girl, a Rusty, Dusty Blues, a Jimmy,s Blues és a The Mad Boogie.
1942 vagy 1943 nyarán vette feleségül az olimpiai játékokra is készülő fiatal úszónőt, Catherine Morgant, aki egy sebesülését követően lett táncos. A házaspár lánya, Dasie 1940-ben született központi idegrendszeri sérüléssel, akit nem voltak hajlandók otthonban elhelyezni, otthon ápolták egy nővér segítségével. Mind Basie, mind a felesége egész életében felszólalt a fogyatékos gyerekek mellett.
Tíz év telt el sikerekkel, kísérletezéssel. Megpróbálkozott héttagú kisegyüttessel is, majd big banddel folytatta egészen haláláig. Az ötvenes évek közepén lépett fel először Európában, ahová azután később is szívesen átrándult.
Basie előtt már a harmincas évek végétől nyitva álltak a legnagyobb lemezkiadók: előbb a Decca, majd a Columbia gondoskodott lemezeinek megjelentetéséről.
„Poposabb” korszakai is volt Frank Sinatra oldalán, azután többek között Ella Fitzgerald, Jackie Wilson, Fred Astaire, Tony Bennett, a Mills Brothers, Sammy Davis Jr. briliáns kísérője volt.
A hatvanas évektől korábbi zenésztársai kezdtek „elszivárogni” mellőle. Előbb Jimmy Rushing távozott 1960-ban, majd 1969-re csaknem minden régi zenésze elhagyta. Amikor kitört a beat-őrület, Count Basie és együttese részben ezeket a slágereket játszotta, illetve dolgozta át.
A hetvenes éveket is változatlan lendülettel zenélte végig. Késői időszakában is játszott szvinget, bluest, társult modernebb zenét játszó társakkal, de bizony a popot is folytatta. E gyengeségét technikás zongorajátékának kedvelői megbocsátották.
Count Basie aktív koncertező volt, sok- sok lemezzel: az ötvenet is meghaladja felvételeinek száma. A nyolcvanas években amíg bírt, nem pihent. 1984. április 26-án halt meg, miután 1983-ban eltemette első komoly együttesében megismert feleségét, Catherine Morgant. A házaspár lánya, Dasie 1940-ben született központi idegrendszeri sérüléssel, akit nem voltak hajlandók otthonban elhelyezni, otthon ápolták egy nővér segítségével. Mind Basie, mind a felesége egész életében felszólalt a fogyatékos gyerekek mellett.
