„Néha bizony előfordul veled, hogy megijeszt, ha valami újat hallasz. Nos, én ekkor semmi mást nem akartam, csak játszani velük.” 110 éve született Count Basie, a swingkorszak egyik legjelentősebb jazzmuzsikusa, zongoristája és zenekarvezetője. Basie zenéjét nem egyszerűen jó hallgatni, tiszta élvezet.
Harminc éve, 1984-ben 80 esztendős korában távozott az élők sorából Count Basie, aki a swingzenét és a big band-játékot szinte tökéletesre fejlesztette, miközben hangszerelőként is a legjobbak között emlegették. A jazz legjei közé bőségesen befér az amerikai Basie; zongoristaként, zenekarvezetőként és hangszerelőként is a jazztörténet legjobbjai között tartották és tartják számon, ötven évet húzott le a jazzpódiumokon. És aki egyesítette a hagyományos bluest a modern nagyzenekari játékkal, és egy olyan elegyet hozott létre, amely magával ragadó sodrású, ugyanakkor finoman szőtt zenei szövet.
New Jersey államban született 1904. augusztus 21-én, teljes neve Count William Basie volt, zongorázni édesanyjától kezdett tanulni, s a papa is zenész volt, melafonon játszott. A kor szokásainak és divatjának megfelelően ebben a társadalmi osztályban a gyerekek zenei oktatása a nevelés fontos része volt. A Basie családban mindez egyszerűen ment, a kis Billt azonban ekkor még nem érdekelte a zongorázás. Ő a ritmusért és a dobokért rajongott.
Fats Valler zongorista és orgonista játékát csodálta, példaképével személyesen is megismerkedett, az „helyezte el” őt a Katie Crippen and Her Kids együttesbe, majd rövid időt eltöltött Walter Page bőgős Blue Devils nevű együttesében – Page-dzsel húsz éven át zenélt együtt. Fiatal éveiben némafilmekhez zenés kíséretet adott. Tizennyolc évesen már rendszeresen járt New Yorkba, hogy tapasztalatot gyűjtsön a nagyvárosban hallható zenészektől. Harlemben rengeteg olyan muzsikust talált, akitől tanulni lehetett, például találkozhatott a fiatal Duke Ellingtonnal is. Egy ideig olyan kitartóan figyelte Fats Waller orgonajátékát, hogy végül a zenész felszólította, hogy kuporodjon mellé a földre és figyelje a lábát játék közben,” mert az kell megtanulni ahhoz, hogy jól játsszon”.
1936-ban az eddig William Basie néven ismert zenész megváltoztatta a nevét. A történetről ő maga így számol be:
„Ebben az időben engem Bill Basie néven ismertek, és mindig így konferáltak be a rádióműsorok előtt is. Az egyik este a műsorvezető a mikrofonhoz hívott, hogy röviden mutassam be a zenekart. Azzal kezdte, hogy a Bill Basie elég hétköznapian hangzik, miközben sok muzsikus különleges nevet használ, mint például Earl Hines (az Earl egy angol grófi rang) vagy Duke Ellingotn (a Duke jelentése: herceg). Ekkor azt mondta: „Figyelj Bill! Én mostantól Count Basie-nek foglak szólítani (Count = gróf). Egyetértesz vele?” Meglepetésemben csak annyit tudtam kinyögni, hogy oké. Ez volt az utolsó eset, hogy Bill Basie néven mutatkoztam be. Ettől az estétől mindig, mindenhol és mindenkinek Count Basie lettem”
Ettől kezdve Basie szorgalmasan tanult, és a tanár saját bevallása szerint tanítványa bizonyos dolgokban hamarosan felülmúlta őt. Elismeréseként 1924-ben Fats beajánlotta a fiatalembert maga helyett több népszerű szórakozó helyre helyettesítőnek. Huszonöt éves korában – a húszas évek végén – Bennie Motens zenekarának lett a tagja, majd amikor a „főnök” meghalt, átvette a zenekar irányítását. Jimmy Rushing, Lester Young, Buster Smith és Buck Clayton társaságában, valamint több más kitűnő művészel együtt alakította meg első híres zenekarát, amellyel Kansas Cityben léptek fel.
A Decca cég készítette az együttes első felvételét 1937-ben már New Yorkban, ahol John Hammond volt a társaság menedzsere. Akkor készült híres számai közül a Pennies From Heaven és a Jive at Five. A harmincas évek végén a Deccától a Columbiához szerződött, ahol egészen 1946-ig kitartott.
A 40-es éveket a rhythm and bluesszal kezdte, több dala listára került, együttese lett a világ egyik legismertebb zenekara. jobbnál jobb ötletekkel és instrukciókkal segítette a hangszereléseket készítő muzsikusokat. 1945-ben több lemeze felkerült a pop és a rhythm and blues slágerlistáira is. A legemlékezetesebb darabjai az I Want a Little Girl, a Rusty, Dusty Blues, a Jimmy,s Blues és a The Mad Boogie. Az ötvenes években megpróbálkozott héttagú kisegyüttessel is, majd visszatért a big bandhez és ehhez a formációhoz hű maradt egészen haláláig.
Louis Armstronghoz viszonyítva későn, az ötvenes években koncertezett először Európában, ahová később is szívesen átrándult, Budapesten is fellépett. Ezekben az években játszott zenekarával a híres Birdland bárban, Charlie Parker, Dizzie Gillespie és Miles Davis törzshelyén. Majd Count Basie és együttese 1957-ben a New York-i Waldorf Astoria hotelben kapott szerződést, az övé volt az első színes bőrű zenekar a rangos szórakozóhelyen. Figyelembe véve az ötvenes években még erősen jelen lévő diszkriminációs helyzetet, ez a tény különösen nagy jelentőséggel bírt.
A hatvanas évek elején elhagyta zenekarát a kitűnő énekes, Jimmy Rushing. Az együttes addigra bekerült az amerikai szórakoztató zene mókuskerekébe. Európát járták, eljutottak Japánba, filmekben szerepeltek, televíziós fellépésekhez szerződtették a kitűnő zongoristát és zenésztársait.
A hatvanas években, amikor megjelent a Beatles, a Rolling Stones és beindult a rockinvázió, Count Basie-ék a kor szellemének megfelelő divatos számokat játszották. Count Basie kísérte többek között – gyakran a televízióban is – Frank Sinatrát, Ella Fitzgeraldot, Jackie Wilsont, Fred Astaire-t, Tony Bennettet és a fiatalabb Sammy Davist.
Időközben a zenekar hangzása is változott kissé, hiszen a később nagy nevet szerzett Quincy Jones több hangszerelési feladatot kapott Basie zenekarában. Jones a modern jazz irányába vitte az együttes játékát, és ekkor már erőteljesen megjelentek a klasszikus muzsika jegyei, diszkrét ritmizálás, a fátyolos játék a bonyolultabb harmóniák. A hatvanas évek végére régi zenésztársai elhagyták, de mindig talált rangos társakat. Haláláig aktív maradt. Lemezeinek száma jóval meghaladja a százat. Kilenc Grammy-díját a pályája legkülönbözőbb szakaszaiban gyűjtötte össze, s bekerült a Grammy Halhatatlanjai közé is.
Count Basie életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, de nem adta meg magát egykönnyen. Még szívrohama után is vissza-visszatért a színpadra. Basie életének tragikus változása 1983-ban következett be, amikor 40 évi házasság után meghalt a felesége, akit még Kansas Cityen ismert meg. William Count Basie nem sokkal felesége után végül rák következtében hunyt el 1984. április 26-án.
Fotók: allmusic.com, jazzinphoto.com, Amazon
