„Rájöttem, hogy a grafikát azért szeretem csinálni, mert olyan, mint egy keresztrejtvény. Egy feladat kapcsán adott támpontok vannak a megrendelő részéről, bizonyos stíluskeretek a feladatkört tekintve és egy kreatív elgondolás a tervező oldaláról” Szakál Éva képzőművésszel Sárosi Kinga beszélgetett.
Hogyan kerültél anno művészeti pályára és miért éppen a festészetre és a grafikára esett a választásod?
Kiskoromtól fogva érdekelt a művészeti pálya, még ha nem is sejtettem, hogy valójában miről szól. Mivel zenét és táncot nem tanulhattam, így a képalkotás maradt, mint olyan ág, amiben ki tudom aknázni a kvalitásaimat. A középiskolámat is e szerint választottam. A zirci Művészeti Szakközépiskolába jelentkeztem, aminek a végén – egy OKJ Díszítőfestő végzettség megszerzése után – már sokkal tudatosabban folytattam a tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Festő Szakán. Az egyetemről kikerülve törekedtem arra, hogy a pályán maradhassak, és alkotni is mindig legyen lehetőségem.
A Vylyannek készített munkáidnál mi volt az alapötlet, hogyan dolgoztad ki a pályaműveid?
A Vylyan Bogyólé pályázatot 2010-ben, majd 2012-ben is volt lehetőségem és szerencsém megnyerni. A 2010-es címke alapötlete a borra jellemző „fiatalos, lendületes” fogalmakból született. Célom az volt, hogy valami nagyon egyszerű és lényegre törő címkét hozzak létre. Így ugrott be a kézlenyomat ötlete. Vörös tusba mártott tenyérrel megfogtam egy üveget, amit méretre vágott fehér papírral címkéztem fel. Így kaptam meg a lenyomatot, ami maga a design lett. Játékosan a „fogd és vidd, vidd és idd” szlogennel adtam be a pályázatot. A 2012-es terven egy papírból kivágott emberlánc látható. A címkére a láncolatból két figura került fel, így ha több üveget egymás mellé helyezünk, kialakul az emberlánc. Itt a bornak a kapcsolatteremtő, közösségi jellegére utaltam, hiszen egy kiváló bort társaságban a legjobb fogyasztani.
Szerinted miért hasznos a Bogyólé pályázat, miben segített leginkább a pályád elején, hogy nyertél?
A Vylyan pályázata nagyon pozitív visszajelzés volt számomra, ez a sikerélmény segített megfogalmazni és determinálni a grafika és a festés helyét és jelentőségét az életemben. Rájöttem, hogy a grafikát azért szeretem csinálni, mert olyan, mint egy keresztrejtvény. Egy feladat kapcsán adott támpontok vannak a megrendelő részéről, bizonyos stíluskeretek a feladatkört tekintve és egy kreatív elgondolás a tervező oldaláról. A megoldás mindig ennek a hármasnak a metszetében van, amit ráérzéssel kell kitalálni. Mindemellett a grafika rövid távon hoz apró sikereket ellenben a festéssel, ami sokkal lassabb lefolyású és ahol szélesebb spektrumon egyéni szabályok és koncepciók építik fel a munkafolyamatot, majd hozzák létre a produktumot. Nincsenek bevett szokások, támpontok, kérések, csak a matéria, a koncepció és a meggyőződés van.
Jártál ösztöndíjakkal külföldön is, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál Európában és Ázsiában?
A 2013-as ausztriai tartózkodásom során szakmai szempontokból fejlődtem leginkább. Frissen végzett képzőművészként a legfiatalabb alkotó voltam a stájerországi programban, így a leghasznosabb tapasztalat számomra a záró kiállításon másoktól látott profi önmenedzsment példája volt. A kínai, guiyangi utamon felbecsülhetetlen érték volt betekintést nyerni egy olyan kultúrába, ami merőben másképp épül fel és működik, mint a miénk, itt Európában.
Melyik volt a legjelentősebb kiállításod az eddigi pályád során?
Számomra a 2018-as, Liget Galériában megrendezett Browser című egyéni kiállítás volt a legjelentősebb – még ha nem is ez volt a legnagyobb. Nagyon jó emlékekkel zártam a kiállítást, mind az akkori legújabb munkákkal berendezett enteriőr hatása miatt, mind a Várnagy Tibor galériavezetővel való együttműködés miatt.
A Budapest Art Mentor program hogyan egészítette ki az egyetemi oktatást?
A Budapest Art Mentor program egy egyetem utáni kurzus, ami a fiatal képzőművészeknek nyújt felkészítést és gyakorlati tanácsokat a pályaépítéshez. A program egy hézagot tölt ki a magyar képzőművészeti oktatás rendszerében, ugyanis az egyetem nem alapozza meg a diákok ismereteit önmenedzsment, pályázás és kiállításszervezés terén. Az oktatókkal, galériásokkal és mentorokkal való találkozások a hosszú és rövid távú tervek konkrétabb meghatározásában, továbbá a céltudatosabb karrier-és kapcsolatépítésben adnak segítséget.
Nemrég a Bauhaus 100 kiállítás sorozatba is beválogatták a műveid, hogyan zajlott a kiválasztási folyamat?
A Bauhaus 100 kiállítást N. Mészáros Júlia és Prosek Zoltán művészettörténészek rendezték a Vasarely Múzeumban. Festők, szobrászok, grafikusok, fényművészek és intermediális alkotók meghívásos alapon kaptak felkérést a tárlaton való szereplésre. Számomra megtisztelő volt a lehetőség, hogy a Bauhaus tanait idéző kiállításon 50 kiállító művész alkotása között kerülhettek bemutatásra a munkáim.
Nagyon sok sikeres projekt van a hátad mögött, mi a legfontosabb motivációd a munkáidban?
Amit mindenképp szeretnék elérni, hogy csak a hivatásommal foglalkozhassak, és hogy a külföldi, valamint a hazai szakma elismerje a munkásságomat. És az is fontos, hogy a munkáim hatni tudjanak az emberekre, úgy mondanám ezt, hogy legjobban a lehetőségek motiválnak, mind alkotás, mind karrier terén.
Hogyan szerzel megbízásokat, megtalálnak a feladatok vagy te keresed a lehetőségeket?
Autonóm művészként hozom létre a munkáimat, tehát nem megbízás szerint dolgozom, viszont pályázati kiírásokra rendszeresen jelentkezem. Grafikai megbízásokat a munkahelyemen vagy privát megkeresések által kapok.
Tervezed, hogy külföld felé nyitsz és egy ideig máshol fogsz festőként, grafikusként dolgozni?
Természetesen, hiszen fontosnak tartom a határon túli impulzusokat. Idegen terepen, kilépve az adott és megszokott komfortzónából, az ember sokkal gyorsabban és hatékonyabban fejlődik.
Sárosi Kinga
