„Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre.” A magányos cédrus – Csontváry géniusza címmel megnyílt a Csontváry Kosztka Tivadar életművének nagy részét bemutató kiállítás a budai Várban.
„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben” – írta önéletrajzában Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. A saját maga által nagy gonddal megrendezett kiállításai gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak – életében sem a szakma, sem a közönség érdeklődését nem keltette fel. Gauguin mellett csak egy művészt lehet megnevezni, aki hasonló módon megfelelt volna a Georges-Albert Aurier Szimbolizmus a festészetben című cikkében megfogalmazott híressé vált követelményeknek a magyar Csontváry Kosztka Tivadart.
Csontváry stílusa nem olyan homogén, mint Gauguiné, a posztimpresszionizmus komplementer kontrasztjai, a dekorativitás, a monumentális komponálás együtt él a részletek kidolgozásával, az atmoszferikus és világításbeli effektusokkal. Néhány képének többrétű jelentése bizonyítja, hogy köze volt a szimbolizmushoz, cédrus-képeinek titkos értelme, fenséges lobogása pedig a mítoszok születésének a küszöbéhez vezet. Csontváry születését tekintve a nagy posztimpresszionista és szimbolista nemzedék tagja, jóllehet sajátos életsora miatt csak akkor kezdett el festeni, amikor a vele egyidős Van Gogh már meghalt. Ennek ellenére utat talált, és nemzedékének különös hangú, egyéni, nagy dimenziójú művésze volt.
Dekoratív, ugyanakkor tárgyias, egyszerre természethű és a dolgok képét szuverénül átíró, naiv és rafinált. Az, hogy felfedezték, bizonyítja, hogy ábrázolás-beli konvenciók, formaszabályok, öröknek vélt értékek elveszítették érvényüket, ugyanakkor a modern művészet nyitányaként új, addig elképzelhetetlen értékek születtek. Gauguin és Csontváry előtt teljesség igényű, a szintetikus látáson alapuló monumentális stílus vágya lebegett. Gauguin az egyiptomi festészethez méltó, lapidáris formát és az emberi világot a maga teljességében visszaadó festészetet keresett, Csontváry pedig szüntelenül a „Nagy Múlttal” pörlekedett, a klasszikus görög szobrászat festő utódának vallotta magát, és Raffaellót akarta túlszárnyalni.
Három évvel a halálát követően már monográfia jelent meg róla, az Ernst Múzeumban 1930-ben megrendezett emlékkiállítása pedig jelentős sikert hozott. 1936-ban újabb, korábban nem látott képeit ismerhette meg a magyar közönség, amely egyre nagyobb érdeklődést tanúsított Csontváry iránt. 1958-ban egy nagyszabású kiállítást szerveztek Brüsszelben Ötven év modern művészete címmel, ahol a Tengerparti sétalovaglás című vásznát Cézanne, Van Gogh és Gauguin művei mellett állították ki. Az 1963-ban Székesfehérváron megrendezett (majd Budapestre továbbvitt) életmű-kiállítása hatalmas közönségsiker volt. 1973-ban Pécsett megnyílt az önálló Csontváry Múzeum. Hosszas előkészítést követően 1994-ben nemzetközi kiállítás-sorozaton mutatták be a műveit, de a sokak által várt átütő külföldi siker ekkor elmaradt.
A kiállítás alapja a Magyar Nemzeti Galériával megkötött műtárgykölcsönzési megállapodás. Miután a pécsi Csontváry Múzeumban őrzött alkotások többsége is az MNG tulajdona, ez az egyetlen szerződés rendelkezik a művek többségéről. Köztük az úgynevezett „nagy képekről”, a Taormina, a Baalbek és a Mária kútja című hatalmas festményekről.
A Csontváry-életmű ismert, beazonosított részének mintegy harmada lappang. Ez rendkívül magas arány – különösen annak fényében, hogy mind a művész, mind az alkotásokat megmentő Gerlóczy Gedeon részéről erős szándék volt arra, hogy a művek egyben maradjanak, lehetőség szerint közgyűjteményben. A lappangó művek egy részét a Vörös Hadsereg a Nemzeti Bank trezorjaiból hadizsákmányként a Szovjetunióba vitte, nagyobbik része feltehetően hazai magángyűjteményekben található. A tárlaton külön terembe kerülnek ezek a művek – pontosabban a hiányuk.
Csontváry műveinek többségét közgyűjteményekben őrzik – a Magyar Nemzeti Galéria mellett a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a szolnoki Damjanich János Múzeumban, a pozsonyi Nemzeti Galériában, a Losonci Múzeumban és a Budapesti Történeti Múzeumban. Számos alkotása található magántulajdonban.
A magányos cédrus – Csontváry géniusza
Egy kiállítás mindig nagy esemény, kiváltképp, ha az egy sokak számára kedves művészről és az életművének bemutatásáról szól. Kérdéseket vet fel, és kérdésekre ad választ. Nem csoda, hogy a Csontváry Kosztka Tivadar életművének nagy részét a budai Várban bemutató kiállítás nagy visszhangot váltott ki. A Honvéd Főparancsnokság felújított épületében megrendezett tárlatot, amelyen Csontváry csaknem 100 festménye és grafikája látható, Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter nyitotta meg. Beszédében megköszönte Gulyás Gábor kurátor és minden szervező munkáját, és köszönetet mondott Pécsnek is, amiért számos művet kölcsönadott a december 31-ig tartó kiállításra. A nagyméretű festmények szállításra való felkészítését Czakó Ferenc, a Janus Pannonius Múzeum főrestaurátora végezte. A magányos cédrus – Csontváry géniusza című tárlatot L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára köszöntőjében az évtized kiállításának nevezte.
A Honvéd Főparancsnokság felújított épületében megrendezett tárlatot, amelyen Csontváry csaknem 100 festménye és grafikája látható, Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédében megköszönte Gulyás Gábor kurátor és minden szervező munkáját, és köszönetet mondott Pécsnek is, amiért számos művet kölcsönadott a december 31-ig tartó kiállításra. Mint mondta, megérti a pécsiek a fölött érzett aggodalmát, hogy a városban lévő gyűjteményt ideiglenesen elmozdították, de hangsúlyozta: nem az a céljuk, hogy ártsanak Pécsnek vagy bármit is elvegyenek a várostól, hanem hogy adjanak valamit az országnak és a világnak.
A kiállításhoz számos kisfilm készült, a festő életművét interaktív felületek, Csontváry-szótár ismerteti, egy külön teremben pedig kortárs művészek Csontváry-reflexiói kaptak helyet. A tárlathoz reprezentatív angol-magyar katalógus, múzeumpedagógiai program és foglalkoztató füzet is készült, decemberben pedig a Magyar Nemzeti Galériával együttműködésben Csontváry-konferenciát is tartanak, melynek anyagából szintén kötet jelenik meg.
