„Pom Pom töpreng: mit csináljon, / este itt van a Karácsony! / Örvendezve nagyot kiált: – Állítok egy karácsonfát! / Körüljárta a nagy erdőt, meglátott egy ezüstfenyőt. / – Gyere el az udvarunkba, te leszel a karácsonyfa!”
CSUKÁS ISTVÁN: POM POM KARÁCSONYA
Pom Pom töpreng: mit csináljon,
este itt van a Karácsony!
Örvendezve nagyot kiált:
– Állítok egy karácsonyfát!
Körüljárta a nagy erdőt,
meglátott egy ezüstfenyőt.
– Gyere el az udvarunkba,
te leszel a karácsonyfa!
Arra ugrál Cölöpverő:
– Nocsak, ott egy ezüstfenyő,
lehetne egy karácsonyfa,
de nem az, mert nincsen talpa!
Körbedöngöli a földet:
na most már áll, el nem dőlhet,
kibír szélvészt, kibír vihart,
minden rossz időben kitart!
Arra sétál Gombóc Artúr,
leselkedik a kapun túl.
– Ni, egy fenyő, zöld a lombja,
lehetne egy karácsonyfa!
Lehetne ám, de még nem az,
minden ága üres, csupasz.
Akasztok rá csokoládét,
ez lesz ám a szép ajándék!
Arra túr és fúr Radírpók,
nézi, hogy az ágon mi lóg.
Csoki ugyan van már rajta,
s lehetne egy karácsonyfa,
de kell még egy ezüstcsillag,
mi a hegyén szépen csillog!
Ez jó lesz, e nagy jégdarab!
S radírorral csiszol, farag.
Arra ballag Hapci Benő,
nézi, de szép ezüstfenyő!
Csoki s csillag van már rajta,
mégsem teljes karácsonyfa!
Ezt a diót ezüstözöm,
ezüstporral betüsszögöm,
egy hapci és két tüsszentés,
szépen ragyog, kész az egész.
Körbevágó Körömolló
bámul: – Ni, ez itt hasonló
egy díszes karácsonyfához,
mit az angyal körülszálldos.
Teljesüljön ez a csoda,
angyalhajat vágok oda!
Nyisz-nyisz, csitt-csatt, szabja-vágja,
papírból tesz hajat rája.
Zengőbongó Fésű zizeg:
– A szememnek alig hiszek,
hiszen ez egy karácsonyfa,
milyen kár, hogy nincsen hangja!
Majd én a fa alá állok,
csengettyűzök, muzsikálok.
S zengett-bongott halkan, csendben,
mint az angyalok a mennyben.
Angyalszárnyon jött az este,
Pom Pom Picurt megkereste:
– Gyere, gyere, lássál csodát,
feldíszített karácsonyfát!
Barátaid díszítették,
szívüket az ágra tették,
ajándékba neked hozták,
fogadd el e karácsonyfát!
