„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várokozás izgalma?” – kérdezte Márai Sándor. Bár a karácsony az egyik legfontosabb keresztény ünnep, a szeretet ünnepeként világszerte rengeteg más vallási felekezetű ember is azonosul üzenetével.
„Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” (Márai Sándor)
Az adventi készülődés időszaka a december 24-i szentestével ér véget, mely az egyik legbensőségesebb családi esemény minden évben. Karácsony napja december 25-én van, amelyet a 4. században nyilvánítottak Jézus Krisztus földi születésének emléknapjává.
Ettől kezdve ez az öröm és békesség, a család és gyermekség, valamint az otthon és szülőföld ünnepe, ezért nem csak a keresztény vallású emberek érzik magukénak.
A faállítás hagyománya ezen a napon a 16. századtól terjedt el. A fenyő, melyet eleinte almával, dióval, mézes süteménnyel, később fából és textilből készült díszekkel ékesítettek, az örök élet reményének szimbóluma. A csúcsdísz ebben az időben általában csillag alakú volt, utalásul a betlehemi csillagra.
A karácsony mai, közismert jelképe, a feldíszített fenyő, a karácsonyfa ebben a formájában újabb keletű szokás. Az eddigi kutatások a karácsonyfa-állítást protestáns, német eredetűnek tartják, mely hazánkban a bécsi udvar közvetítésével először az arisztokrácia, majd a városi polgárság, a falusi értelmiség, végül a parasztság körében terjedt el. A bécsi udvarban német főúri családok és protestáns művészek honosították meg.
„Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.” (Márai Sándor)
Karácsonyfát Magyarországon – a történeti adatok szerint – Brunswick Teréz állított először, 1824-ben, József nádor harmadik neje, Mária Dorottya, illetőleg a Podmaniczky család 1826 táján, majd Fertőszentmiklóson a Bezerédj család 1834-ben. Jáky Ferenc osli plébános, a gróf Hunyady család egykori házipapja 1855-ben karácsonyfa-ünnepélyt rendezett a falusi iskolás gyerekei számára.
A karácsonyfa-állítás szokása nyugatról kelet felé terjedt a magyar nyelvterületen.
Az osztrák néprajzi kutatás szerint a karácsonyfák elterjesztésében nagy szerepük lehetett az első világháborúban a katonák számára állított közös karácsonyfáknak. Hazánkban az ország keleti felében csak a második világháború után honosodott meg végleg. Az új szokáselem elterjedését elősegítette, hogy már volt hazánkban előzménye.
A tradicionális ünnepi menü és a fogyasztás módja is mind a karácsonyi szimbólumrendszer részei. A legszegényebbek is igyekeznek karácsonykor gazdag asztalt teríteni, hiszen ez vetíti előre a jövő év bőségét.
A szenteste vacsorájának elmaradhatatlan eleme például a hal, egyrészt mert a karácsonyt megelőző advent szintén böjti időszak, másrészt a magyar hagyományokban a halpikkely gazdagságot jelent a következő esztendőre. A másnapi karácsonyi főételnek pedig régi magyar szokás szerint sertésből kell készülnie, hogy segítse a család előrejutását, mivel a disznó „előre túr”. Hasonló logikát követve a szárnyasból készült ételek karácsonykor viszont kerülendők, mert a tyúk „elkaparja a szerencsét”, akárcsak a szilveszteri-újévi menüsorban.
A karácsonyi ajándékozás szokása is napjainkra vált az ünnep elengedhetetlenül fontos részévé. Sokáig csupán a gyerekeket ajándékozták meg falvainkban, s az ajándék többnyire a karácsonyfa volt a rajta függő nyalánkságokkal.
A titokban hozott ajándék a Jézuskától, más magyarázat szerint az angyalkától vagy egyéb földöntúli lénytől származik. Akárcsak a Mikulást, néhol az ajándékhozó Jézuskát is megszemélyesítették.
