„A nagy üveggömböt illeszd középre, / ez volt mindig karácsonyfánk szive / vörös-arany mélységibe nézz be: / tán gyermekkorod költözött ide.” Boldog, békés karácsonyt kíván a Cultura Magazin szerkesztősége!
Jékely Zoltán: Karácsonyfa-díszítés
(részlet)
A nagy üveggömböt illeszd középre,
ez volt mindig karácsonyfánk szive;
vörös-arany mélységibe nézz be:
tán gyermekkorod költözött ide.
S a többi cifraságot sorra mind,
a kéményseprőt s az aranydiókat,
rakosgasd fel régi törvény szerint,
melynek betűit a véredbe róttad.
A forma, mely él benned évről évre,
nyomozhatatlanul szent vérörökség,
visszamutat évszázados sötétbe:
egy ősödbe gót szörny-szájak csöpögték.
Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét a gyertyafénytől csillogó karácsonyfa nélkül. Talán az egyszerű örökzöld fenyő díszítése a legszebb, de mindenképpen a leglátványosabb ünnepi szokásunk. Az este hangulata nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is elsősorban a fán kigyúló fényekkel kapcsolódik össze. Pedig a karácsonyfa állításának szokása egyáltalán nem régi, legalábbis ebben a mai formájában nem.
A fák szerepe különböző ünnepek során minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyfa életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének, amelyet a mestergerendára függesztettek. Más ünnepek alkalmából is díszítettek fel fákat, például tavaszköszöntéskor májusfákat. Ezek jelentése mindig a természettel, a természet, az élet megújulásával állt kapcsolatban. De minden nép szokásai között fontos szerep jutott az örökzöld növényeknek, ágaknak. Már a régi rómaiak is ilyen ágakkal díszítették tavaszköszöntő ünnepük idején házaikat.
Mivel a karácsony Jézus ünnepe, néhány Jézussal kapcsolatos, bibliai eredetű magyarázat alapján is értelmezhetjük a karácsonyfa jelképét. Az egyik ilyen a fa ősi, családfa jelentése. Eszerint ez a fa Jézus családfáját, Jesse ágát is jelenti. Nem véletlenül hozzák kapcsolatba a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja a naptár szerint az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik. A paradicsomi fa azután szerepet kapott Jézus történetében is, mivel állítólag ebből ácsolták a keresztet, amelyre feszítették.
Ezek a legendák, amelyek a fa születését, jelentését magyarázzák. De vajon hol, ki állított először karácsonyfát, s hogyan díszítették fel?
A karácsonyfa állítása a 17. századtól és német területről terjedt el, és igen valószínű, hogy eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresnünk. A németek őseinek hosszú időn át továbbélő elképzelése volt, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemei kiszabadulnak, s szabadon csatangolnak a világban. E gonosz kísértetek elől csak az védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik.
Elzászban a templomok szentélyében december 24-én állítottak fenyőfát, amely a Paradicsom fáját jelképezte almákkal feldíszítve, utalva ezzel az első emberpár, Ádám és Éva történetére és a kísértés eszközéül szolgáló gyümölcsre.
Föltehetőleg a 16. század elejétől a hívek otthon is elkezdtek fenyőt állítani, eleinte a fákat a mennyezetről lógatták le, és kis piros almákkal díszítették. A századvégtől rózsát és egyéb, színes papírból hajtogatott virágot aggattak a fenyőre. A 18. század végén, a 19. század elején fenyődíszként megjelent az arany- és ezüstdió, mellé a bredele, vagyis a habcsók, a marcipán és az ánizsos sütemény.
A 19. század második felében terjedt el a csillogó, kivágott, dombornyomású képek használata, ezeket cukor- és csokoládédíszekre ragasztották. Üveggömböket először a lotaringiai Goetzenbruck üvegfúvó mestere készített. A századvégen megjelentek a máig is használt, arany- és ezüstpapírba öltöztetett viaszangyalkák, föltűntek az aranyalmák.
A karácsonyi ajándékozás a kezdetektől szokásos. A hagyományos paraszti kultúrában a népszokások közé tartozik a betlehemezés, a paradicsomjáték, a kántálás és a vacsora.
