„Szép a fenyő télen-nyáron, / sose lepi dermedt álom:” Jézus Krisztus születésének megünneplése, a karácsonyi szokások folyamatosan változnak, idomulnak a korhoz, kultúránkhoz, kívánságainkhoz; új divatokat és szokásokat teremtve. Egy változatlan: az ünnep a szeretetről szól.
Bár lényegét, a szeretet fontosságát tekintve, mit sem változott a karácsony ünneplése, ma már nem tartjuk kizárólag családi ünnepnek a karácsonyt: igaz, hogy legalábbis az ép családok zöme együtt ünnepel, de már nem feltétlenül otthon, hanem például sokan elutaznak valahova, ahol ilyenkor is forrón süt a nap, meleg a tenger s a műfenyőkön például aranyozott kókuszdiókból vannak a díszek. Mások viszont egy más divatnak engedve gyógyüdüléssel töltik az év végi napokat.
DSIDA JENŐ: ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
1929
A 20-40 éves korosztályból ma is a szülőkhöz mennek azok, akik még nem alapítottak családot. De divatba jött a baráti körben való ünneplés is, akár karácsonyi partik keretében, akár úgy, hogy néhány gyermekét egyedül nevelő szülő jön össze egy jó ünnepi vacsorára a csemetékkel együtt.
A nagyvárosokban a karácsony megünneplésében lassan újra elfordulnak az anyagi javaktól: a családon belül a felnőttek tudatosan nem ajándékozzák meg egymást, viszont nagy karácsonyt rendeznek a gyerekek számára a régi idők mintájára. Ehhez az irányzathoz kapcsolódik az a divat, hogy saját készítésű ajándékokkal lepik meg egymást: az év utolsó hónapjaiban a mamák esténként tanfolyamokra járnak, amíg a gyerek alszik, s frissen szerzett tudományukkal sütnek-főznek, karácsonyfadíszeket s ajándékokat készítenek szeretteiknek.
Ezzel ellentétes a luxuscikkek ajándékozásának divatja: a Format című osztrák hetilap szerint a gyerekeknek luxusholmit kínáló boltokban szépen nő a forgalom. Példa: kelendő a francia Dior divatház bébi rugdalózója, amely 70-140 euró közötti áron kapható. A lapban szerepel egy apuka, aki pirosra festett nercből készült dzsekit vett alig három hónapos lányának Bécs legdrágább szőrmeszalonjában rongyos 3500 euróért, tudva, hogy a megajándékozottnak mindegy, miből van a kabátka, és ráadásul még a tél folyamán ki is növi.
Erősödik mostanában az ünnep ironikus eleme: egyre több a karácsonyi kerti törpe, a bizarr fadísz, a felfújható fenyőfa, és a kertekben a plasztik télapó, meg a műanyag rénszarvas szánkóval. E sorok írójának szomszédságában például már évek óta teliaggatják az erkélyt különböző méretű és formájú felfújható télapókkal, s vidámságot sugároz a sok kivilágított ablak és kerti fa. Ezzel egyidejűleg nagy a keletje az antik dolgoknak, legyen az karácsonyfadísz, vagy ajándék.
Újdonság az is, hogy az ünnephez látszólag alig kötődő területek is követik a karácsonyi trendet, mint a sült almás és fahéjas ízesítésű joghurtok. Mi több, még alma és fahéj illatú ásványvizet is kínálnak.
Újra divatba jött a Jézuska: Ausztriában egy egyesület azt követeli, hogy a Kisjézus foglalja el újra helyét, amelyet egy ideje „bitorol” a később divatba jött, angolszász területről átvett télapó. Aki nem tud mit kezdeni a kereszténységgel, az ilyenkor a téli napfordulót ünnepli, vagy az év végi ünnepek népi gyökereit keresi. A karácsony azonban – legalábbis Ausztriában – még mindig, vagy újra spirituális ünnep: így vélekedik az osztrákok 47 százaléka, s 40 százalékuk készül az éjféli misére menni.
A divat minden változása közepette változatlan azonban az ünneplés és az ajándékozás.
