A Still of the Night vagy a Here I Go Again című számokat mindenki ismeri. David Coverdale, a Whitesnake frontembere, akit a Deep Purple tett híressé 65 éves.
David Coverdale, a Deep Purple, majd a Whitesnake énekese szeptember 22-én lett 65 éves. Sokan a dallamos hard rock egyik utolsó mohikánjaként csodálják, mások azonban csak Robert Plant, a Led Zeppelin egykori énekesének klónját látják benne – az azonban biztos, hogy évtizedek óta a rock meghatározó hangja.
A yorkshire-i Saltburn-on-Seaben látta meg a napvilágot, s már kiskorától a zene volt mindene. Nevenincs helyi együttesekben gitározott, énekelt, de sokáig nem figyeltek fel rá. 1973-ban aztán kezébe akadt egy hirdetés a Melody Maker című szaklapban, amelyben együttes keresett énekest. Mint később kiderült, a formáció a sikerei csúcsán álló Deep Purple volt, amelyet éppen akkor hagyott faképnél Ian Gillan. Az első meghallgatás után helyet csináltak neki a csapatban, így lett Coverdale – mint a mesében – egy csapásra koldusból királyfi.
A vele készült első lemez, a Burn mérsékelt sikert aratott, a második közös munka, a Stormbringer megjelenése idején a banda belső vitái keserítették meg életét. A gitáros Ritchie Blackmore és a többiek újra és újra hajba kaptak a zenei irányvonal kérdésén, mígnem Blackmore is fogta a kalapját és távozott. Helyére Tommy Bolin került, aki hiába volt kiváló zenész, már nem tudta megállítani a hanyatlást, a Deep Purple 1976-ban – időlegesen legalábbis – felbomlott.
Coverdale szólóban folytatta, a mindent elárasztó punkzenével szemben is ragaszkodva a blues rockhoz. Az albumok rögzítése közben komoly csapat verbuválódott körülötte, így Coverdale úgy döntött, állandó együttest alapít. A banda a Whitesnake nevet kapta, a folyamatosan cserélődő tagok között az egyetlen állandó pont és a vitathatatlan főnök Coverdale maradt. A Whitesnake-ben fennállása alatt több mint harminc zenész fordult meg.
Európában gyorsan kedveltté váltak, Coverdale azonban többről, az Egyesült Államok meghódításáról ábrándozott, s miután megnyerte a Thin Lizzy egykori gitárosát, John Sykest, Slide it in című albumuk felkerült az amerikai listákra.
Karrierje éppen ekkor került veszélybe, betegsége miatt egy ideig úgy tűnt, fel kell hagynia az énekléssel. Szerencsére nem így történt, s a két év kihagyás után megjelent Whitesnake nyolcszoros platinalemez lett. Coverdale ekkor volt karrierje csúcsán: rájátszva arra, hogy megjelenése és hangja is hasonlít a Led Zeppelin énekesére, több dala (Still of the Night, Here I Go Again) a listák csúcsán landolt. A Whitesnake sikerei azonban nem voltak hosszú életűek, így „kikoptak” az élvonalból. Coverdale a csapatot félretéve 1993-ban a Led Zeppelin gitárosa, Jimmy Page társaságában készített egy lemezt, de a két nehéz természetű zenész együttműködése nem bizonyult tartósnak.
Az énekes néhány mérsékelt sikerű szólóalbum után újjáalakította a Whitesnake-et, amely a nosztalgiahullámot meglovagolva az új évezredben jelentős sikereket könyvelhet el.
