A fekete özvegy hímpókok megsemmisítik a nőstények hálóját, hogy távol tartsák a vetélytársakat.
A fekete özvegy hímpókok megsemmisítik a nőstények által szőtt hálót, hogy távol tartsák a vetélytársakat – erre a következtetésre jutottak a kanadai Simon Fraser Egyetem kutatói, akik az Animal Behaviour folyóirat legújabb számában ismertetik eredményeiket.
A kutatók az Észak-Amerika nyugati vidékein honos fekete özvegy pókfaj, a Latrodectus hesperus egyedeinek párzási szokásait vizsgálták. A nőstények testhossza 15 milliméter hosszú, potrohuk fekete, rajta vörös homokóra-alakú rajzolat látható. A hímek sokkal kisebbek, és sávosan mintázott potrohuk színe valamivel világosabb, mint a nőstényeké – olvasható a PhysOrg hírportálon.
„A nőstények kusza pókhálót szőnek, amelyek a feromonoknak köszönhetően illatosított házassági hirdetésként szolgálnak. A hímnek egyetlen +szippantás+ is elég, hogy a feromonokból kiolvassa a potenciális ara korát, korábbi +házasságait+, de még azt is, hogy mennyire éhes a nőstény. Ezek az összetett kémiai üzenetek csupán töredékét képezik a pókok fejlett kommunikációs rendszerének, ám mint most kiderült, a hímek képesek +átfogalmazni+ a nőstények üzeneteit” – magyarázta Catherine Scott, a tanulmány első szerzője.
Ismertetése szerint a +póktársadalomban+ elkeseredett küzdelem folyik a nőstények kegyeiért: egyetlen éjszaka alatt a lehetséges arák pókhálója akár 40 +kérőt+ is a helyszínre csábíthat. Így a hímek csellel igyekeznek megszabadulni a vetélytársaktól, testőrként őrködve a nőstények „erkölcsei” felett, vagy a párosodás során párzási dugót helyeznek partnerük ivarnyílásába. A kanadai kutatók viszont azt figyelték meg, hogy a hímek képesek megsemmisíteni a nőstények által szőtt háló egy részét, a maradékot pedig a saját selyemfonalukkal burkolják be.
A Simon Fraser Egyetem kutatói, hogy kiderítsék a pókok motivációit, egy héten át kalitkákban tartották fogva a nőstényeket. Ezt követően a kalitkákat kivitték a tengerpart egy olyan szakaszára, ahol honosak a Latrodectus hesperus pókok. A nőstényeket eltávolították, a pókhálók egy részét sértetlenül hagyták, egy részét a hímekkel rongáltattak meg, míg a többinek ollóval vágtak le a felét.
A sértetlen pókhálók igen csábosnak bizonyultak, hat óra alatt legkevesebb 10 kérőt vonzottak a helyszínre. A hímek által megrongált pókhálók alig egy pár egyed érdeklődését keltették fel, viszont a kutatók által szétvagdosott pókhálók semmit sem vesztettek csáberejükből.
„A hímek nem csupán megsemmisítik a pókháló egy részét, hanem nagy valószínűséggel a nőstény feromonjait a saját illatanyagukkal takarhatják el” – fejtegette Catherine Scott, aki arra is kitért, hogy a nőstények érdekes módon nem bánják a rongálást. „A hím ezzel tulajdonképpen szívességet tesz a nősténynek, amely immár feromonmentesen szövi újra a hálóját, s nem kényszerül hadakozni, hogy elkergesse a többi kérőt” – fogalmazott a kutató.
