265 éve, 1760. október 17-én született és 200 éve, 1755. március 2-án halt meg Párizsban Claude Henri de Rouvroy, Saint-Simon grófja, francia utópista szocialista gondolkodó.
Gondolatrendszerét halála után a hívei által alapított, nevét viselő mozgalom propagálta: a saint-simonisták kollektivizmust, a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint” elvét hirdették, és támadták a kizsákmányolást.
Saint-Simon 1760. október 17-én született Párizsban Claude Henri de Rouvroy comte de Saint-Simon néven. Régi arisztokrata családból származott, nagyapjának unokatestvére volt a XIV. Lajos udvarát megörökítő emlékiratok híres szerzője, Saint-Simon herceg. Tizenhat évesen katonának állt, önkéntesként részt vett az amerikai függetlenségi háborúban. Hazatérve hősként ünnepelték, ő azonban a katonai karrier helyett európai körútra indult.
A francia forradalomért kezdetben lelkesedett, idővel aztán az erőszakot elvető természete miatt félreállt. Földspekulációkba kezdett, de a jakobinus diktatúra börtönbe küldte, és csak a thermidori fordulat mentette meg a nyaktilótól. Folytatta a spekulációkat, de társa 1797-ben kisemmizte, megmaradt javait fényűzően elherdálta, házassága hamar felbomlott, így 45 éves korára koldusbotra jutott. Pár évig egykori inasa kegyelemkenyerén élt. 1810-től a legsötétebb nyomorban töretlenül írta munkáit, miközben adományokból tartotta fenn magát. Reményvesztettségében 1823-ban öngyilkosságot kísérelt meg, ám a pisztolygolyó csak egyik szemét roncsolta szét. Utolsó éveiben jobb körülmények közé került 1825. május 19-én Párizsban bekövetkezett haláláig.
Saint-Simon az értelem, a tudomány vizsgálatával kezdte kutatásait, majd figyelmét a társadalom vizsgálatára és az általa elképzelt új társadalom leírására fordította.
Az Egy genfi lakos levelei kortársaihoz című korai munkájában a modern tudományt a vallás egy fajtájaként írta le, és későbbi írásaiban is az államok feletti szellemi hatalom elméletét fejtegette. Olyan új tudomány („társadalmi fiziológia”) szükségességét hirdette, amely a társadalmat természettudományos egzaktsággal vizsgálva segítséget nyújthat egy új, organikus rendszer, az ipari társadalom megteremtésében. Az általa elképzelt jóléti rendszer a mindenki által végzett hasznos munka társadalma, amelyet a gazdaság vezetői, tudósok, művészek irányítanak, ahol megszűnik a kizsákmányolás, és amelynek közös eszmeisége (egy új vallás) a tudományos pozitívizmusra épül. A „termelőkre” kell alapozni ezt az új társadalmat, amelyből a „mihasznák” kimaradnának – fejtette ki A parabola című könyvében. Javasolta azt is, hogy Európa államai hozzanak létre szövetséget a háborúk megelőzésére.
Saint-Simon sokat foglalkozott a szegények ügyével.
A társadalmi haladást az értelem fejlődésétől és a gazdagok megnyerésétől várta, a központi királyi hatalom és a gyáripar együttműködését szorgalmazta – ezt írta le A termelők katekizmusa című könyvében. Az Új kereszténység című művében pedig azt boncolgatta, hogy az egyháznak a legszegényebbek helyzetének javítására kellene törekednie, és az új társadalom megszületését a keresztényi testvéri szeretet megvalósulásától várta.
Saint-Simon tanításai erősen hatottak a XIX. század gondolkodóira. Friedrich Engels, az ugyancsak utópista szocialista Charles Fourier és Robert Owen is az ő elképzeléseiben fedezte fel a későbbi szocialisták számos elgondolásának csíráját.
