Grecsó Zoltán egy új és szokatlan fogalmazásmóddal kívánja a hírhedt előadást színpadra vinni: zenei, költői és mitikus világ, valós és fiktív síkok keverednek a darabban.
A zenekari költeményt Mallarmé verse ihlette, Grecsó Zoltán koreográfiáját pedig a zenekari költeményre készült balettelőadás mögött húzódó életrajzi és narratív párhuzam. A zenei narratíva szerint az ifjú Faun, amint felfedezi önmagát és szexualitását, a vágyak és a zsongító álom kábulatában a természet mindenségének birtokosaként éli meg önmagát. Nizsinszkijnek, a „táncosok királyának” személyiségére azonban kezdetektől rányomta a bélyegét, hogy sikereit kivételes tehetségén túl szeretője és egyben munkaadója, Szergej Gyagilev szerepének tulajdonította.
A koreográfia a megbomló elme csapongásait, az identitásvesztés folyamatát a Faun-történetre rímelteti: összemosva a delíriumos álom és a szétfutó gondolatfolyam állapotát, s egyúttal az egyszerre isteni és emberi öndefiniálás élményét.
1912 telén Budapest Nizsinszkij-lázban égett, ugyanis a fővárosban a világhíres Cári Orosz Balettegyüttes tartott előadásokat. Az Egy faun délutánja előadás nyílt erotikája azonban mind a párizsi, mind a magyar közönséget megbotránkoztatta. Grecsó Zoltán egy új és szokatlan fogalmazásmóddal kívánja a hírhedt előadást színpadra vinni: zenei, költői és mitikus világ, valós-és fiktív síkok keverednek a darabban, a dramaturgiát a biográfiai elemek reflexiója, a skrizofénia felől formálódó valóságérzékelés alakítja.
Egy faun alkonya
Koreográfus: Grecsó Zoltán
Előadók: Valencia James, Rusu Andor
Alkotók: Bertók Andrea, Gothár Márton, Halasi Dániel, Zelenka Nóra, Zsalakovics Anikó
Időpont: 2016. január 15., 19:00
Helyszín: Szkéné Színház, Budapest
