Egyhuzamban el tudta mondani a Toldit

Szerző: Cultura / 2015. október 27. kedd / Kultúra, Teátrum

Babits ezt írta Ascher vers-tolmácsolásáról: „Azt mondhatom, most fedeztem föl a saját versemet. Most látom, mi mindent rejtettem én ebben, szinte magam előtt is titokzatosan…” Ascher Oszkár Kossuth-díjas színész, előadóművész, rendező, kiváló művész, író 50 éve, 1965. október 25-én halt meg.

Ascher Oszkár 1897. augusztus 20-án született Budapesten. Általános iskolás korában derült ki, hogy különleges képességgel rendelkezik: hosszú szövegeket tud hallás után szó szerint visszaidézni.

„… a tanulás hónapjai alatt egyre élesebben nyilvánult meg előttem a szavalás és a színjátszás két külön világát elválasztó mély szakadék. Végre is hat hónappal később Ódry így szólt hozzám: – Kedves Ascher, hagyjuk abba. Én a színjátszásra akartam önt tanítani, ön azonban vérbeli szavaló és ahhoz, amit ön csinál, nekem nincs több hozzátenni valóm. Szavaljon”- mondja egy vele készült riport során 1926-ban, majd így folytatja – ugyanakkor átengedte nekem néhány tanítványát. Csakhamar – egy Ptasinszky Pepi társaságában rendezett estélyen – a nyilvánosság elé léptem…”

Adottságát nemcsak a lecke megtanulásakor kamatoztatta, az iskolai ünnepségeken is lelkesen szavalt. Szülei kívánságára a Műegyetemet végezte el, rövid ideig mérnökként dolgozott, de a színészi pályáról álmodozott. Közvetlenül az államvizsga előtt meghallgatást kért Ódry Árpádtól, aki térítésmentesen vállalta felkészítését, és hat hónap múlva azt tanácsolta tanítványának, hogy az előadó-művészetre összpontosítson, mert vérbeli szavaló.

Néhány év alatt rátalált saját előadói hangjára, az akkoriban még szokatlan, tudatos, értelmező előadói stílus, a deklamációtól mentes színpadi beszéd egyik képviselője és terjesztője lett, előadásmódjával iskolát teremtett. Rendkívüli teljesítményekre volt képes, egyhuzamban el tudta mondani a Toldit és A helység kalapácsát. Bár élete végéig rettegett a felejtéstől, még idős korában is 1500 verset és prózai művet tudott fejből.

A nyugatosok kiváló tolmácsolójaként tartották számon, tagja volt Karinthy Frigyes legszűkebb baráti társaságának, rendszeresen vendégeskedett a Babits családnál és Móricz Zsigmond leányfalui nyaralójában, szoros barátság fűzte Szabó Lőrinchez, Karinthyhoz, Kosztolányihoz, de barátja volt József Attila, Füst Milán, Illyés Gyula is. Előadóestjei a negyvenes évek elején ritkultak, majd származása miatt fellépni sem engedték, egy év munkaszolgálatra is elvitték.

„1918-ban volt, amikor rádöbbentem arra, hogyan kell elmondanom Ady Endre „Dózsa György lakomáján” című versét. – úgy éreztem akkor, rájöttem, minden versek titkára”.

A második világháború után lelkesen vetette magát a munkába, 1945-ben a belépett a Pódium Kabaré tagjai közé, 1947–től 1949-ig a társulat igazgatója volt, majd a Művész Színházhoz szerződött, dramaturgként dolgozott a Rádiónál, hangfelvételeket készített, tanítványokat vállalt. 1946 és 1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított beszédművelést. A Déryné Színházon belül ő volt az 1951-ben megalakult Állami Faluszínház egyik alapítója, 1957-től haláláig igazgatója. Azt szerette volna, ha távoli vidékekre is eljut a színház varázsa, ott is élvezhetik az előadásokat, ahol nincs mód színházba járni. Játszották A Pál utcai fiúkat, a Királyasszony lovagját, a Nebáncsvirágot, Moliére Tartuffe-je hétszáznál több előadást ért meg. Rendszeresen tartott önálló irodalmi esteket is.

A zaklatott életmód felőrölte egészségét, a hatvanas évek elején infarktusok során esett át, az orvosok nemcsak a pódiumtól, még a tanulástól is eltiltották. Amikor jó szándékú kollégái javaslatára nyugdíjazták, valósággal összetört, mert a munka éltette. Feleslegesnek érezte magát, ágynak esett, néhány hét múlva, 1965. október 25-én meghalt.

Babits ezt írta Ascher vers-tolmácsolásáról: „Azt mondhatom, most fedeztem föl a saját versemet. Most látom, mi mindent rejtettem én ebben, szinte magam előtt is titokzatosan…” Több szakkönyvet is írt a versmondásról és a színpadi beszédről, önéletrajzi írását Minden versek titkai címmel 1964-ben adták ki.

„- Hogyan készül egy szavalatra?
– Hát először is elöbb el kell felejtenem a verset. S csak mire hosszú idő múlva újra előveszem, érik meg bennem az, hogy hogyan kell elszavalni. Pl.: Ady: „Aki helyemre áll” című versével is így voltam. Tanulmányoztam, aztán elfelejtettem. S csak három évvel késöbb, emlékszem a Király utca, Körút sarkán hangzott fel bennem újra, mint egy belső kinyilatkoztatás: ezt a verset így kell előadni… Emlékszem: a Nagykőrúton át, a villamos sínek mentén rohantam haza, nehogy emberekbe ütközzem, hogy otthon minél elöbb hangosan is lerögzíthessem ennek a versnek a helyes elszavalását, ahogy az, az utcán eszembe jutott…” (szineszkonyvtar.hu)

Munkásságát 1956-ban Kossuth-díjjal, 1957-ben kiváló művész címmel ismerték el. 1964-ben egy budapesti amatőr színház vette föl a nevét. Fia, Ascher Tamás Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a magyar színházi élet jeles alakja, oktat a Színművészeti Egyetemen, 2011. február 1-jétől a Katona József Színház főrendezője.