„Mindig pácba kerülök, mielőtt bevégzek egy ügyet – mondta az ügyvéd –, és mindig kikeveredem belőle. A viszontlátásra, Della.” 55 éve, 1970. március 11-én hunyt el Erle Stanley Gardner amerikai író, ügyvéd, a zseniális magándetektív, Perry Mason „szülőatyja”, aki a 20. század egyik legkelendőbb amerikai írója volt.
Erle Stanley Gardner a Massachusetts állambeli Maldenben született 1889. július 17-én. Apja bányamérnök volt, aki meglehetősen gyakran változtatta munka- és lakhelyét, a család végül egy Oroville nevű kis bányászvárosban telepedett le. Gardner a műveiben felhasznált széleskörű bányászati ismereteit még gyermekkorában szerezte, ám sose gondolt arra, hogy apja nyomdokaiba lépjen. A középiskola elvégzése után az Indiana állambeli Valparaiso Egyetemre iratkozott be, de egy verekedés miatt hamar kirúgták.
„Perry, te furcsa keresztezése vagy a gyereknek és a filozófusnak, idealista vagy. Gyakorlati megfontolásokra képtelen, megszállott, hiszékeny szkeptikus, emberszerető cinikus… az ördög vigyen el, hogy irigylem az életfelfogásodat!” (Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának eseteErle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete)
A felsőoktatásnak hátat fordítva előbb bokszolással és illegális birkózóversenyekkel kereste kenyerét, majd Kaliforniában lett gépíró egy ügyvédi irodánál. 1911-ben végül maga is ügyvédi jogosítványt kapott, s ügyvédi irodát nyitott, az üzlet azonban elég rosszul ment, mert ügyfelei főként a szegény kínai és mexikói bevándorlók közül kerültek ki. 1912-ben Gardner feleségül vette Natalie Frances Talbertet, egy lányuk született.
1918-ban három évre hátat is fordított a jognak, s egy kereskedelmi cég alkalmazottja lett. 1921-ben megnősült, gyermeke született, s újra praktizálni kezdett Venturában, ahol 1933-ig dolgozott.
Már a húszas évektől, elsősorban csekély keresetének kiegészítésére, Charles M. Green néven vadnyugati és titokzatos történeteket írogatott különböző ponyvamagazinokba, köztük a Black Mask címűbe, melynek hamarosan legnépszerűbb szerzőjévé vált.
1931-ben feleségével hat hónapra Kínába utaztak, s az ott szerzett élmények hatására született meg új hőse, Copely Brane figurája. Gardner hihetetlen intenzitással dolgozott nem csak íróként (állítólag havonta 200 ezer szót írt le), hanem ügyvédként is. Ismerősei, barátai szerint elkötelezettséget érzett a kiszolgáltatott, magukra hagyott és igazságtalanul vádolt emberek iránt, ez indította arra, hogy 1940-ben részt vegyen a Court of Last Resort („az utolsó mentsvár bírósága”) nevű szervezet megalakításában, amely a jogtalanul bebörtönzött embereket támogatta igazuk bizonyításában.
1932-ben született meg mindmáig legismertebb regényalakja, Perry Mason magándetektív, akiben állítólag magára Gardnerre ismerhet az olvasó. Az első két Mason-kötet, A bársonyos karmok esete és A morcos lány esete hatalmas sikert aratott, így Gardner feladta jogászi hivatását, csak az írásnak és írásból élt.
Az első Perry Mason-könyveket további nyolcvan követte, csaknem évente jelent meg egy-egy kötet, melyek közül néhányat már a második világháborút megelőzően magyarra is lefordítottak. Mindegyik egy-egy rejtélyes esetet dolgoz fel: A dadogó professzor esete, A fuldokló kacsa esete, A kölcsönkért lány esete, A menekülő főnővér esete. A rettegő örökösök esete, A szerencsés lányok esete, Az elbűvölő kísértet esete stb.
„A taktikám talán furfangos és szokatlan – legyintett Perry Mason – sőt néha… ahogy maga mondja… nem tart tiszteletben bizonyos korlátokat: de sohasem takargatom a bűnt: mindig csak az igazságot keresem. Ha keresztkérdés alá veszem a tanút: nem az a fontos, hogy milyen fogásokat használok, hanem az, hogy kivegyem belőle az igazságot.” (Erle Stanley Gardner: Az újdonsült asszonyka esete)
E történetekben közös, hogy Perry Mason, s vele együtt az olvasó is már akkor kapcsolódik az események menetébe, amikor azok a végkifejlet felé közelednek. Közös vonásuk az is, hogy a mű középpontjában a bírósági tárgyalás áll, Mason feladata, hogy a bűnös felkutatása, a rejtély megoldása mellett rámutasson az igazságszolgáltatás hibáira, s korrigálja is azokat. A kritikusok a történet logikus fűzését, a cselekmény és az események kézben tartását, Mason alakjának precíz megalkotását tartják Gardner legfőbb erényének, s ez emelte a krimiirodalom nagy klasszikusainak sorába is.
1935-ben az író házassága csődbe jutott, s bár feleségével különköltöztek, Gardner egész az asszony 1968-ban bekövetkezett haláláig rendszeres havi járandóságot fuzetett neki. Alighogy megözvegyült, Gardner újranősült, elvette hosszú évek óta hűséges titkárnőjét, Agnes „Jean” Bethellt, akiről Perry Mason titkárnőjének, Della Streetnek alakját mintázta.
„Egy pillanat, Mr. Mason – állította meg a hadnagy. – Ha a maga vallomása érdekel, magát kérdezem. Ebben a pillanatban egyenes válaszokat kérek néhány egyenes kérdésre. Tudom, hogy mit szeretnék tudni, és ha hiszi, ha nem, én nem vagyok kíváncsi holmi mézes-mázos szavú, agyafúrt ügyvéd figyelmeztető utalásaira egy válasz kikerüléséhez.
Mason ügyfeléhez fordult.
– Rajta Nancy! – mondta: – Mondjon el mindent. A legrosszabb, ami történhet, ha Tragg hadnagy félreértésből félremagyarázza a tényeket. Ó, rendkívül egyenes ember, még ha gőzerővel akar is vallomást kicsikarni.” (Erle Stanley Gardner: A jéghideg ujjak esete)
A számos álnéven (AA Fair, Carl Franklin Ruth, Carleton Kendrake, Charles M. Green, Charles J. Kenny, Della Street, Edward Leaming, Grant Holiday, Kyle Corning, Les Tillray, Robert Parr, Stephen Caldwell) is író Gardner 1952-ben megkapta a legjobb detektívregény-írónak járó tekintélyes Edgar-díjat. 1957-től, az első Perry Mason eset televíziós változatától kezdve személyesen ellenőrizte a történetek filmre, rádióra és televízióra alkalmazását. 1970 elejétől Gardner rákbetegsége egyre súlyosbodott, a kezelések nem tudták megállítani a kór lefolyását. Az író feleségétől azt kérte, vigye haza, Rancho del Paisano nevű birtokára, itt is halt meg 1970. március 11-én. Az utolsó Perry Mason-regény, a The Case of the Postponed Murder az író halála után, 1973-ban jelent meg.
Gardner özvegye 2002-ben, 100 évesen halt meg San Diegóban. Jehova Tanúi tagja volt.
Mestere, Raymond Chandler írta neki egy levélben: „Ha valamilyen könyv, bármilyen könyv, bizonyos művészi erővel hat, irodalommá válik. Ez az erő sugározhat stílusból, helyzetekből, alakokból, megindító hangból, gondolatokból vagy egy fél tucat más dologból. Fakadhat abból is, hogy az író tökéletesen ellenőrzi az események gördülését, mint amikor valaki tökéletesen tud bánni a labdával. És ehhez Te értesz mindennél jobban és mindenkinél jobban.”
