Hogyan alakultak ki a „fekete témák”, és azok hogyan jelentek meg Théodore Géricault, Jean-Léon Gérôme, Édouard Manet, Paul Cézanne és Henri Matisse főbb művein, valamint Nadar és Carjat fényképein?
Fekete modelljeikről kaptak új címet Manet, Picasso és Cezanne mesterművei a nyáron megnyíló párizsi Orsay Múzeum kiállításán. A Fekete modellek – Gericault-tól Matisse-ig című tárlat kurátorai azonosították azokat a fekete modelleket, akiknek korábban nem hangzott el a neve a művekkel kapcsolatban.
A kiállítás elsősorban a modellekre összpontosít, és ezáltal a művészre – aki lefestette, lerajzolta vagy lefényképezte őket -, valamint a festő és a megjelenő modell közötti párbeszédre. Elsősorban azt mutatják be, hogyan alakultak ki a „fekete témák”, és azok hogyan jelentek meg Théodore Géricault, Charles Cordier, Jean-Baptiste Carpeaux, Jean-Léon Gérôme, Édouard Manet, Paul Cézanne és Henri Matisse főbb művein, valamint Nadar és Carjat fényképein.
Az alkotások keletkezésekor ugyanis a fekete modelleket még csupán egy rassz típusainak tekintették – számolt be róla a BBC News. A kiállítás a festészez új korászakára (1794-1848), koncentrál Matisse felfedezéséig, a Harlem reneszánszára és a 20. század elején található avantgárdra, a háború utáni és a kortárs művészek egymást követő generációi.
Manet Olympia című festménye 1863-ban készült, és egy ágyon fekvő kurtizánt ábrázol. A párizsi kiállításon azonban a mű a Laure címet kapta az után a modell után, aki szolgálóként jelenik meg a fekvő alak mögött állva. A kép eredeti címét, és a tárlat többi alkotásának eredeti címét is feltüntetik, de csak az új cím alatt, a második sorban.
Az amerikai Denise Murrell, a Musée d’Orsay-ban látható kiállítás egyik kurátora elmondta: az volt a cél, hogy bemutassák, a párizsi modern művészet születésében fontos szerepet játszottak a feketék. Akkor is, ha a művészettörténetből kihagyták őket, nem beszéltek róluk, identitásukat elintézték azzal, hogy „néger nőként” vagy „mulatt nőként” hivatkoztak rájuk.
A tárlaton szerepel Marie-Guillemine Benoist Portrait of a Negress (Egy néger nő portréja) című festménye is, amely most a Portrait of Madeleine (Madeleine portréja) címet kapta. A kép 1788 után készült, miután a francia forradalom elsöpörte a rabszolgaságot, de még az előtt, hogy 1802-ben Napóleon visszaállította volna.
Murrell megjegyezte, hogy több mint 200 évig senki sem kutatott az után, hogy ki volt a modell. Pedig a korszak legnagyszerűbb mesterművein jelentek meg ezek a fekete modellek.
Theodore Gericault Medúza tutaja című festményén három hajótörött tengerész modellje is fekete volt. A festő kedvenc modellje pedig, aki egy művészetszerető haiti férfi, Joseph volt, hősies pózban áll a tutajon.
A kiállítás, amelyen Delacroix, Gauguin és Bonnard művei is megtekinthetők, július 21-től látogatható az Orsay múzeumban.
