Egy macska sokkal intelligensebb, mint gondolnánk, bármilyen bűnre megtanítható, vallotta Mark Twain, aki imádta a macskákat.
Élete vége felé képes volt kiscicákat bérelni a szomszédoktól, hogy társaságot biztosítsanak egész nyáron át tartó New Hampshire-i tartózkodásai során.
Mark Twain örök tréfamesternek volt kikiáltva, amire rá is szolgált: egyszer csinált egy áprilisi tréfát. Megjelentette a helyi lapokban, hogy elveszett egy fekete macskája. Aki visszahozza, nagy jutalmat kap.
„Azonban a macskát bajos lesz megtalálni. Olyan fekete, hogy láthatatlan. Még napverőn sem tetszik meg fekete teste” – szólt a hirdetés.
És mi történt? A tréfa nem sült el. Másnap legalább ezer macskát vittek a szerencsétlen író otthonába.
Az eset után nem hiába hangoztatta:
– Isten teremtményei közül csak egy van, amelyet nem lehet igába hajtani. Ez a macska. Ha lehetséges lenne, az ember és a macska keresztezése – jegyezte meg egyszer -, az az ember javát szolgálná, a macskán viszont rontana.
