„Mindig tégy jót. Néhány embernek örömet szerzel, a többieket pedig kihozod a sodrukból.” A Koldus és királyfi, Egy jenki Artur király udvarában, Tom Sawyer kalandjai, Huckleberry Finn kalandjai írója, Mark Twain amerikai író, publicista 115 éve, 1910. április 21-én hunyt el.
Mark Twain (eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens) Missouri állam Florida nevű városkájában született 1835. november 30-án. Tizenkét évesen, apja elvesztésével befejeződött iskolai pályafutása, munkába kellett állnia.
Volt nyomdászinas, vándor nyomdászsegéd, majd 1861-ig hajókalauz a Mississippin.
Mint később bevallotta, ezekben az években módjában állt megismerkedni mindazokkal az embertípusokkal, amelyekről csak regényekben és történelmi művekben olvashatunk. Írói álnevét is életének ebből a korszakából kölcsönözte: mark twainnek nevezik a Mississippin a biztonságos hajózást jelentő kétölnyi vízmélységet.
„– Nem úgy van már, mint hajdanán. Akkor mindenki gőzhajón utazott, mindenki ivott, és mindenki kész volt meghívni a másikát.
– Most a java vonaton utazik, a többi meg nem iszik.” (Mark Twain: Élet a Mississippin)
A polgárháború kitörése után állás nélkül maradt, néhány hétig katonáskodott, majd Nevadában próbált szerencsét. Az ezüstbányászat és a telekspekuláció azonban félresikerült, és végül Kaliforniába vándorolt. San Franciscóban és a Hawaii-szigeteken hírlapi tárcákat, majd anekdotikus történeteket, szatirikus karcolatokat és novellákat írt.
A sikert az 1865-ös Calaveras megye híres ugró békája című burleszk hangulatú elbeszélése hozta meg számára, amellyel
egy csapásra az ország legismertebb humoristája lett. Ez az ironikus látásmód egész életén át elkísérte: az élet tökéletlenségeit, képtelenségeit meglátó és ellenállhatatlan derűvel feltáró tréfacsináló volt.
„Ilyen az élet, az ellenség csak részben tudja tönkretenni az embert, egy jóindulatú és meggondolatlan barátra van szükség, hogy az illető tökéletesen és végérvényesen tönkremenjen.” (Mark Twain: Puddingfejű Wilson)
A Jámbor lelkek külföldön, avagy az új „Zarándokok útja” című humoros úti beszámolója már az anyagi sikert is meghozta számára. Megalapozott egzisztenciával megnősült, neje a lármás és faragatlan vadnyugati újságírót, a kifejezéseit nem válogató, torzonborz, hanyag öltözködésű, nyughatatlan fiatalembert minden módon saját úri társaságának tónusához szelídítette. Emellett férjének minden kéziratát cenzúrázta, és az „illetlen” szavakat átíratta. Mark Twain nehezen szokott bele a polgári életbe, de ettől kezdve Buffalóban, majd 1871-től 1891-ig Hartfordban nyílt házat tartott sok vendéggel.
Világsikert számára két, saját emlékeiből táplálkozó gyerekkönyve hozott: 1876-ban készült el a Tom Sawyer kalandjai, majd 1884-ben ennek folytatása, a Huckleberry Finn. Ez utóbbi talán legjobb műve, és az irodalomtudósok szerint az amerikai irodalom legnagyobb pikareszk regénye.
1882-ben, alapos történelmi előtanulmányok után ismét ifjúsági regényt írt Koldus és királyfi címmel; 1889-es Egy jenki Artur király udvarában című, gyakran burleszkbe hajló regényében pedig a középkor és a modern idők külsődleges ellentétét ábrázolta.
„– Van itt nálad pók, Jim?
– Nincs hála istennek, Tom úrfi.
– Na jó, akkor szerzünk majd neked.
– Az isten szerelmére, nekem nem kő! Félek tüle. Még egy csörgőkélgyót is inkább, mint pókot.
Tom gondolkozott egy-két percig, aztán azt mondta:
– Pompás gondolat. Meg is fogjuk csinálni. Meg is kell; remekül illik a tervhez. Nagyszerű. És hol akarod tartani?
– Micsodát, Tom úrfi?
– Hát a csörgőkígyót.” (Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai)
Az 1893-as gazdasági válság őt is magával sodorta, de világ körüli felolvasókörútja, amelynek során Budapestre is eljutott, eredményes volt, újra vagyonos lett. Hazatérése után több csapás is érte: előbb lánya halt meg agyhártyagyulladásban, majd nem sokkal utána felesége is. A korszak korrupciója, a századforduló gyarmatosító háborúi is egyre komorabbá és pesszimistábbá tették.
Megadatott viszont számára a „csoda”, hogy egy ritka természeti jelenség, a Halley-üstökös feltűnése keretezte életét: 1835-ben vele érkezett e világra, és 1910. április 21-én vele távozott az élők sorából.
https://www.youtube.com/watch?v=mqaSOw1WhjI
