„A / létfontosságú mosoly / A létfontosságú álomban / A gyermekeké / A létfontosságú értelemé” Ezen a héten a 102 éve született Jack Kerouac versét ajánljuk.
„Revelációkat akarok papírra vetni, és nem ostoba sztorikat írni, pusztán a pénzért” – vallotta Jack Kerouac, aki új életfilozófiát, sajátos életérzést mutatott be, új stílust hozott létre, látványosan szembefordulva a hagyományos irodalmi konvenciókkal. A jellemek és a cselekmény kidolgozása háttérbe szorult, lendületes prózájában élményeket, profetikus látomásokat rögzített, s az ezek nyomán keletkező gondolatokat alig rendelte alá a nyelv – főként az irodalmi nyelv – szigorú szabályainak. A beaköltészet formabontó verseinek írása is formabontó: a költő azt írja le, amit gondol, és nem javít rajta.
Gyukics Gábor költőnek, a magyarországi Open Reading és a Jazzköltészeti estek meghonosítójának is köszönhetjük, hogy Kerouac néhány haikuja és verse közelebb került hozzánk, ő is rámutatott hogy a beatnemzedék költészetét nem és hogy Kerouac azt vallotta, hogy az igazi beatköltő hosszú verseket ír.
Jack Kerouac 1922. március 12-én született Lowellben Massachusetts államban és 1969. október 21-én halt meg St. Petersburgben Floridában.
JACK KEROUAC: BUSZ KELETRE
Ez a vers 1954 áprilisában íródott a San Franciscóból New Yorkba tartó buszon.
A társadalom jószándékú
A bürokrácia – barát
5
éve még – más dühök
más veszteségek
Amerika
próbálja
fékentartani a megfékezhetetlent
Erdőtüzek Bűn
A
létfontosságú mosoly
A létfontosságú álomban
A gyermekeké
A létfontosságú értelemé
Megelégeltem
játszani az amerikait
Kellemes, nyugodt életet fogok élni
A
világ a gyalogosoknak is készülhetett volna
Gerinces Nevada
Olajos folyói
Keksz Jakab vagyok
Randalírozok
Mint Blake úgy írok
A
lovat e porban nem vidítja
Pompás ékeinek látványa
Megbotránkozott
selymes
orrlyuka
A macskák nem kedvesek
A gyerkőcök nem édesek
Nevadai
április – A lehangoló Cheyenne-t szemlélem
Ahol háborúzó törzsek
Búzaföldeken,
Átcéloztak az ökör felett
Vad fejdíszű
Törzsfőnökökre
Átcsorgunk a
wyomingi síkság szakadékán,
Hogy még több port nyeljenek
A telepesek mint
amennyit már megettek
Az Államokban
Kelettől az Óceánig
Ahol e borzalmas
pusztáknak
Készültek a szekerek
kószálnak sóvárgó
telepesek
zötyögnek fásultan
Alig várják hogy rejszoljanak
A Mongol tenger
(Cheyenne nagyon elfárasztott –
4 napja nem alszom, és még 2 vár rám)
NEBRASKA
Az április ártalmatlan errefelé
Csakúgy, mint Új-Angliában
A föld
Barna és mérhetetlen
Száraz városokat
ölel körül
A vándorló sáska porában
A
túlélésért élnek, nem azért,
hogy „kirúgjanak a hámból”
Légy
a farkalás regőse, mint az a leples utazó
a Textilgyár züllött bérházaiból
a madarak
a Etiledben veszekednek –
ezt Burroughs
pontosan elmagyarázza és pénzt kap érte
A
Dühös Éhség (az éhség dühösség
aki féli
az éhezőt
féli a dühöst)
Haza
jöttem tehát Az Aranyló messzeségbe
A látóhatáron
Minden áldott nap
Ahogy
gurultunk
És gurultunk Donner tragikus hágójától
Keresztül Nevada áprilisán
Salt Lake Cityből
A száraz Nebraskába
Szomorú Wyomingon át
Ahol
leánykák
És szép fiúk szerető
Micky Mantle szemekkel
Kószálnak
holdak alatt
Kapálózva az elveszett bölcsőben
És O Fasterc bíró
seggét riszálva elvonul és
Az
ifjú szerelmes kérdését felteszi:
,,Ez ugyanaz a szél
volt
Az Áprilisi Puszta éjének szele
mely fodrozta ruháját
Elveszett kedvesemnek
Louanna
A Nyugat messzi éjjelében
Elenyészett, mint egy füttyszó
Az átrobogó vonattal
Mindenhol Nyugaton
Barangolások nyögnek
Mély basszuson – Bum! Bum! –
Ez ugyanaz a szerelem volt
Csontjaim közlik velem
Most az évek sanyargatnak
Wyomingi áprilisi éjjel
Lágy gyermekei?
Meg nem történhetett! De úgy lett! Úgy lett!”
A
prérin vadvirágok nyílnak
Az éjszakában
Méheknek és madaraknak
És
alszanak az élet
Rejtőzködő állatai.
Azután
Chicago Köpködök a foltos utcán
Olcsó bab, mellékvágány,
Lányok néznek
a szemembe
35 cent van
A farmerzsebembe –
Azután
Toledo Csillogó tavasz
Szerelmes éjszakája
forró vesszejű ifjoncoknak
És hűvös lányoknak
A
kóborlás
A kóborlás
Az áprilisi fájdalmat keresve
A csepp esőt
Bár nem űzi el
Füstös poklát
A szerelmesek sikátorának
Rózsaligetek
kékek akár a méhek
régi égi pózban
lebegő Szélzsákok
Nincs tamarinda
És fügerügy
És a
mustarinda
Sem lesz kedvesebb Nap – Nap –
Vesd reám fényed
Oh Napraforgó –
Oh én Montanám
Foszforeszkáló rózsa
És híd a mesék országába
Már mindent megértenék –
(fordító: Gyukics Gábor)
