„Felsírunk, amikor megszületünk, és ez nem véletlen; a folytatás nem lehet más, csak e sírás enyhülése.” 85 éves lenne Francoise Sagan francia írónő, aki regényei mellett színpadi darabokat is jegyzett, filmet rendezett.
Francoise Sagan Francoise Qouirez néven jött világra a dél-franciaországi Cajarc városkában 1935. június 21-én. Gyermek- és ifjúkorát Párizsban töltötte. 1951-ben a Sorbonne-on kezdte bölcsészeti tanulmányait, amelyeket végül nem fejezett be. Érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult, s 1954-ben, 18 éves korában René Juillard könyvkiadónak elküldte első regénye, a Jó reggelt, búbánat kéziratát.
„Mert mit is keresünk mi, ha nem a tetszést? Ma még nem tudom, vajon e hódítási vágy az életkedv túlságos bőségét, a birtoklás óhaját rejti-e, vagy pedig valami alattomos, be nem vallott szükségletet, hogy biztosak legyünk magunkban, hogy megőrizzük szilárdságunkat.” (Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!)
Művét – Proust nyomán – már Sagan néven jegyezte apja kérésére, aki szerette volna, ha lánya igazi nevét jótékony félhomály fedi. A regény megjelenése az 1954-es év irodalmi eseménye lett, elnyerte a kritikusok díját és szerzőjének rövid idő alatt világhírt szerzett.
„Ahhoz, hogy egy férfi és egy nő igazán szeresse egymást, nem elég a gyönyör, nem elég a közös nevetés, az is kell hozzá, hogy szenvedést okozzanak egymásnak.” (Françoise Sagan: Szenvedélyek játéka)
A mű egy unatkozó, szomorú és cinikus kamaszlány története, akinek zavaros érzelmeit Sagan nagy empátiával, tiszta, klasszikus nyelven közvetíti. A könyvből 1957-ben Otto Preminger rendezett nagy sikerű filmet, amelyben a főhősnőt a tragikus sorsú Jean Seberg alakította.
1955-ben Sagan New Yorkba utazott, ahol megjelent a Jó reggelt, búbánat angol fordítása. Itt találkozott össze Truman Capotéval, Carson McCullers-szel és Tennessee Williams-szel, akivel barátságot is kötött, olyannyira, hogy Az ifjúság édes madarát Párizsban Sagan vitte színre.
„Életemben először megismertem ezt a rendkívüli gyönyört: veséjébe látni egy embernek, felfedezni töviről hegyire, és amikor már mindent tudok róla, eltalálni. Mint amikor az ember óvatosan megkeresi az ujjával egy gépezet rugóját, úgy tapogattam ki egy ember lelkét, és íme, a szerkezet azonnal felpattant. Találtam! Eddig ezt nem ismertem, mindig túlságosan ösztönös ember voltam. ha eltaláltam valakit, az csak véletlenségből történhetett. S most kápráztató hirtelenséggel rábukkantam az emberi reflexek csodás szerkezetére, a nyelvnek erre a hatalmára… Milyen kár, hogy a hazugság útján találtam meg. Egyszer majd szenvedélyesen szeretni fogok valakit, és megkeresem hozzá az utat, így, mint most, óvatosan, szelíden, reszkető kézzel…” (Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!)
1957-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, ennek következtében hetekre mozdulatlanságra ítéltetett. Az 1959-es év termése a Szereti Brahmsot? című regény, amelynek 1987-es Anatole Litvak-rendezte filmváltozata rendkívüli sikert aratott, elsősorban a parádés szereposztás, Ingrid Bergman, Yves Montand és Anthony Perkins alakítása miatt. Ekkor már a prózaírás mellett egyre inkább foglalkoztatta a színház is, s megírta első színdarabját Kastély Svédországban címmel, amelyet a L’Atelier színház mutatott be óriási sikerrel.
1963-ban ismét színdarabot írt Valentine mályvaszínű ruhája címmel, majd érdeklődése a film felé fordult. A neves rendezővel, Claude Chabrollal együtt megírta a Landru című film forgatókönyvét, majd 1976-ban ő maga is rendezett filmet Kék páfrányok címmel. Sokoldalúságát jelzi, hogy sanzonszövegeket és tévéjátékokat is írt. 1984-ben Örök emlékül címmel megjelent novelláinak gyűjteménye.
A jómódú családból származó, az élet örömeit nagy kanállal fogyasztó írónő élete utolsó évtizedében fokozatosan elmagányosodott, saját otthonát is elveszítette, többnyire ismerőseinél lakott, számos betegség gyötörte, tucatnyi műtéten esett át, s 2002-ben adócsalásért is elítélte a bíróság. Magányosan halt meg 2004. szeptember 24-én Honfleur kórházában.
