Georges Bizet francia zeneszerző alig 36 évet élt, és abban a hitben hunyt el, hogy operája, a Carmen csúfosan megbukott. A Carmen mindenütt a legismertebb és a legkedveltebb művek, az operatörténet legnagyobb sikerdarabjainak egyike.
1838. október 25-én született Georges Bizet (teljes neve: Alexandre-César-Léopold Bizet). Még tízéves kora előtt felvették a párizsi Conservatoire-ba, s rendkívüli zeneszerzői tehetséget mutatott. Gounod és Halevy tanítványa volt, egymás után nyerte el a különböző díjakat, 1857-ben a Római-díjat, Clovis et Clotilde című kantátájával. Ez ötévi ösztöndíjat jelentett, kettőt a római Francia Akadémián. Első színpadi művét, az 1857-ben bemutatott Csodadoktor című egyfelvonásos operát vidámság és a kor vígopera-nyelvének mesteri kezelése jellemezte. C-dúr szimfóniáját 1855-ben írta, de csak 1935-ben találták meg és adták elő – ez a darab Mozart vagy Mendelssohn alkotásaival összevetve is megállja a helyét.
A szimfónia könnyed és ötletes kontrapunktos szerkesztése, ügyes hangszerelése, a bécsi klasszikus stílus és a francia dallamosság ötvözete jelentős állomás volt életművében.
Bizet Rómában Schumann, Weber, Mendelssohn és Gounod műveit tanulmányozta, és anyagot gyűjtött 1869-ben bemutatott második C-dúr szimfóniájához. Akkori művei Donizetti, illetve Gounod és Meyerbeer mintáját követték. 1860-ban tért haza Párizsba. Belső, alkotói feszültségei miatt akkoriban sok operatervét befejezetlenül hagyta. Párizsban befejezett első két operája, a Gyöngyhalászok (1863) és A perthi szép leány (1867) kevés drámaiságot tartalmaz, bár ez sokban a librettók hibája.
A Gyöngyhalászok fő értéke egzotikus keleti háttere, egyéni kórusai, és az álomszép tenorária, Nadir románca. A másik mű Walter Scott regényéből készült, amelyet a zenei nyelv frissessége és eleganciája a kor átlagos francia operái fölé emelt. Akkoriban írt további művei a Dzsamile és Az arles-i lány.
Ezután következett fő műve, a Prosper Merimée novellája alapján készült Carmen. Az 1875-ös bemutatón az újszerű realizmussal megírt zene botrányt keltett és megbukott. Bizet már nem érhette meg áradó, érzelmes és szenvedélyes muzsikájának világsikerét, három hónappal a bemutató után, 1875. június 3-án meghalt, 36 évesen végzett ízületi bántalmakból eredő szívbaja.
A Carmen az 1875. március 3-i bemutatón majdhogynem megbukott: a közönség „nagyon igaznak és nagyon visszataszítónak” találta. A komponistával három hónappal később, 1875. június 3-án, 36 évesen végzett ízületi bántalmakból eredő szívbaja.
A Carmen új fejezetet nyitott az opera történetében, a korábbi mitológiai, majd történeti hősök, az előkelő osztályok tagjai után ez az első mű, amelyben kizárólag egyszerű emberek, katonák, csempészek, gyári munkás cigánylányok, a társadalom alsó rétegei szerepelnek.
Az opera Párizsban egy év után lekerült a műsorról, de a német nyelvű bécsi bemutató még abban az évben hatalmas sikert aratott. Budapesten már 1876-ban színre vitték, de Párizsban újra csak 1883-ban – már világsikerként – csendült fel a torreádordal.
A Carmen sikerének magyarázata, hogy zenéje a francia opera értékes hagyományait és Bizet olaszországi tanulmányútjának hatásait ötvözi, tele van lírai és drámai mozzanatokkal.
A komponistát egy időben Wagner-utánzással vádolták, mert már a Carmen előjátékában felcsendül és a tragikus végkifejletig különböző formákban ismételten vissza-visszatér a sors-motívum. A Carmen az idők során számtalan feldolgozást élt meg a filmvásznon is, az 1954-ben készült Carmen Jones például a cselekményt a második világháború idejére, amerikai feketék közé helyezte át – a főszereplő Dorothy Dandridge lett az első afroamerikai színésznő, akit Oscar-díjra jelöltek.
