„Azokban az évtizedekben, amelyekről ez a könyv szól, az 1945 után születettek számára a Horthy-korszak szinte kizárólag nyomtatott szövegeken és fotográfiákon, esetleg homályos mozgóképeken keresztül létezett.” Részlet György Péter nagyszerű elemzéséből.
Állami kultúra és művészet 1957-1980 között
Mennyire süllyedt a múlt mélyére az államszocializmus korszaka? Mintha az egész akkori világ egyszerre veszne el Muhi és Mohács messzeségébe, közben reflexei, szokásai a mai napig meghatározóak, sokszor anélkül hogy ezzel egyáltalán tisztában lennénk. György Péter új könyvében az emlékezet antropológusaként ered a közelmúlt nyomába; az 1957 és 1980 közötti időszak kulturális közegeinek hatalomjátszmáit, attitűdjeit és mentalitásait vizsgálja textusok és kontextusok együttes elemzésével.
Mit tudunk kezdeni a Kádár-korban ünnepelt, megbecsült, mára azonban antikváriumok mélyén porosodó életművekkel? Mit kezdenek velünk ezek a szövegek és festmények? Miképpen közvetítette a kor absztrakt-pragmatikus ideológiáját a film? Milyen máig ható következményei vannak az akkori építészeti vitáknak? Milyen volt a kulturális és mindennapi tér abban a világban, amelyben olybá tűnt, megáll az idő?
Részlet a könyvből a címre kattintva:
György Péter: A hatalom képzelete – részlet
„Azokban az évtizedekben, amelyekről ez a könyv szól, az 1945 után születettek számára a Horthy-korszak szinte kizárólag nyomtatott szövegeken és fotográfiákon, esetleg homályos mozgóképeken keresztül létezett. A mindennapi élet egykori helyei pár év alatt a felismerhetetlenségig átváltoztak, a terek és helyek, a képek folytonos áramlata nélküli történelem történetei leváltak a megszakított valóságról, absztrakt, üresen kongó mondatokká lettek, amelyeket arról a korszakról tanultunk, amely ugyanolyan hirtelen, mint amilyen visszavonhatatlanul került át végleg a régmúltba, amelynek már nem volt, s akkor úgy tudtuk, többé nem lesz köze senki életéhez.”
