Brazília? Copacabana, szamba, futball, Amazonas, élővilág, gasztronómia, indián és kortárs szépirodalom, történelmi művek. Brazília irodalma és könyvkiadása az országhoz hasonlóan színes.
Európától távol eső kultúrákat megismerni mindig izgalmas feladat. A brazil kultúra pedig a távolság ellenére is nagyon közel érezhető számunkra. Brazil írót azonban viszonylag keveset ismerünk, pedig a brazil irodalom él és virágzóan színes. A színesen van a hangsúly, mert talán a legnagyobb ismertségnek a kortás szerzők közül Paulo Coelho és munkássága örvend, ennél azért szélesebb az irodalmi skála. Építészeti, szépirodalmi és történelmi könyvek, albumok éppúgy megjelennek, mint a Brazília élővilágáról vagy éppen Bahia állam egyedülálló afrikai konyhájáról szóló gasztronómiai albumok, vagy sportolókról (futball mindenek felett) szóló portrékönyvek, és a könyvespolcokon helyet kapnak az indián irodalom remekei, illetve régi klasszikusok is, verseskötetek és a modern irodalom kedvelt műfaja: a kispróza is.
„A tiszta napfény e perceiben, míg meg sem lebben a pálmák lombja, míg símán ragyognak a kavicsok, s fények, szikrák, csillámok tündökölnek, hallom Brazília hatalmas énekét.
Hallom az iguassui vízesés hablovait, hogy futnak a sziklák meztelen élén, hogy ágaskodnak, toporzékolnak a friss, párás levegőben, hogyan veri lábuk az ütemet az üde reggel zöld vízcseppjei, zöld buborékai közt;
hallom szomorú dalodat, komor és barbár dalodat, Amazonas, lassú vizedet, mely lustán úszik, mint sűrű olaj, mely lassan hömpölyög, hömpölyög egyre, medre meredek partját nyaldossa, kiszaggatja a fák gyökerét és szigeteket sodorva magával, bezúdul a szelíd Oceánba, mint a bika, melyet dárdák, lándzsák, botok, ágak hajszolnak, míg be nem ront a küzdőtér közepére;” (Ronald de Carvalho: Brazília, részlet)
Brazília irodalma mindig is erősen tükrözte a társadalomban végbemenő változásokat, így az irodalom is éppolyan változatos, mint maga a társadalom. Míg az ország irodalmának „hőskorában” az indiánok, később pedig a rabszolgák, azt követően a kevert lakosság állt a művek központjában, addig ma a városiasodás és a városi élet jelenti a legfőbb irodalmi témát; a napjaink brazil irodalma nagyon sokszínű és kozmopolita.
A századforduló művészei közül talán a legkiválóbb Cruz e Souza, Ronald de Carvalho, Alberto de Oliveira és a az őket követő Augusto de Almeida Filho, Lobivar Matos, vagy a mai kor szerzői: Moacyr Scliar, Ferreira Gullar és Manoel de Barros, akik ma a leghíresebb írók Brazíliában, az előbbit már Nobel-díjra is jelölték. Bár hazájában sokan nem rajonganak érte, Brazíliában mégis a világ majd’ minden pontján ismert Paolo Coelho számít a legnépszerűbb írónak, akinek műveit inkább az önsegítő műafjok közé sorolják be. El kell fogadni, hogy az általa képviselt stílusra is igény van és fontos, hogy Coelho révén is megismerik valamennyire Brazíliát, ennek ellenére az ország irodalmi tekintélyei szívesen vennék, ha mélyrehatóbb könyveknek is legalább ekkora sikere lenne.
„A dűne habozott egy kicsit, aztán azt mondta:
A brazilok ma már többet olvasnak, mint régen, de mint máshol, Brazíliában is nagy küzdelmet jelent az oktatási rendszer számára, hogy olvasásra bírják és szoktassák az embereket. Emellett nehéz összefogni egy akkora országot, mint Brazília. Azt, hogy hatalmas országról van szó, mi sem mutatja jobban, mint hogy nehéz megállapítani pontosani, hány új könyv jelenik meg Brazíliában évente.
A brazil könyvpiacon érdekes módon az önsegítő könyvek a legkelendőbbek, de népszerűek az életrajzi, ismeretterjesztő és történelmi kötetek is, az elbeszéléskötetek pedig jobban fogynak a regényeknél. A brazil írók sokfélék, a fiatalabbak tartják a kapcsolatot az olvasókkal akár a közösségi portálokon, a Facebookon és a Twitteren is. A „nagy öregek” azonban csak ritkán jelennek meg, szinte misztérium övezi őket, de ez illik is imázsukhoz, a fiataloknak azonban muszáj a média figyelmét felkelteni, hogy tudjanak róluk.
Mivel Brazília az egyedüli portugál nyelvű ország Dél-Amerikában, irodalma különbözik a térség spanyol nyelvű
irodalmától. Vannak azonban hasonlóságok is, többek közt a gyarmati múlt. A brazil kultúra azonban annyira sokszínű, hogy ez megkülönbözteti a többi országtól. A brazil öntudat felfedezése ugyanakkor kicsit elszigetelte az országot, sokkal több kapcsolatra lenne szükség a térségbeli országokkal.
