„Soha semmiféle sikerre nem számítottam a feketerigóval” – mondta egy interjú során a teljesen visszavonultan élő írónő. 90 éves lenne Harper Lee, a modern amerikai irodalom egyik legfontosabb műveként számon tartott Ne bántsátok a feketerigót! című Pulitzer-díjas regény szerzője.
„Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.”
Nelle Harper Lee, aki a polgárháborús déli konföderációs seregek vezetőjének, Robert E. Lee tábornoknak a leszármazottja volt, 1926. április 28-án, Monroeville városkában született, négygyermekes, módos családban.
Édesapja prominens jogász, újságszerkesztő és laptulajdonos volt, majd Alabama szenátorának választották. Leányát az alabamai egyetemre íratta be, hogy jogot tanuljon. Harper Lee egy esztendőt cserediákként az Oxfordi Egyetemen is eltöltött. 1950-ben, hat hónappal a diplomázás előtt azonban New Yorkba ment, hogy irodalommal foglalkozzon. Egy légitársaság jegyirodájában dolgozott az ötvenes évek végéig.
– „Mindenekelőtt meg kell tanulnod valamit, s mindjárt jobban kijössz az emberekkel, Scout – mondta. – Csak akkor értheted meg őket, ha az ő helyzetükbe képzeled magad.
– Hogy érted ezt, apa?
– Úgy, hogy valósággal bele kell bújnod a másik ember bőrébe.”
(Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!)
1956 karácsonyán Lee barátai, Michael Brown és Joy Williams Brown egyévi bérének megfelelő pénzt ajándékoztak neki, hogy az írással foglalkozhasson. Egy éven belül elkészült a Ne bántsátok a feketerigót! első vázlatával. A regényt 1959 nyarán fejezte be. Még abban az évben elkísérte gyermekkori jó barátját, az akkor már neves írót, Truman Capote-t a kansasi Holcombe városába, ahol Capote anyagot gyűjtött Hidegvérrel című dokumentumregényéhez.
„A feketerigó nem okoz kárt, csak fütyül, és füttyével gyönyörűséget szerez mindnyájunknak.” (Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!)
A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, és azonnal óriási sikert aratott. A regény Atticus Finchről, a kisvárosi ügyvédről szól, aki egy fehér nő megerőszakolásával hamisan megvádolt fekete férfi védelmét vállalja el – az 1930-as évek rasszizmustól áthatott Alabamájában. Atticus Finch alakját az írónő az édesapjáról mintázta. A következő esztendőben a regényt Pulitzer-díjjal tüntették ki, azóta világszerte több mint 40 millió példányban kelt el. 1962-ben azonos címmel film készült belőle, a főszerepet Gregory Peck játszotta, aki alakításáért Oscar-díjat kapott.
Harper Lee terhesnek találta a hírnevet. Mindig idegenkedett a nyilvánosságtól, pedig amikor a regényt megfilmesítették, elismertsége és hírneve szinte határtalan volt, mindenki várta az új alkotást.
A visszavonultan élő írónőnek azonban csak 2015 júliusban jelent meg új könyve, amelyet valójában még a Ne bántsátok a feketerigót! előtt írt. A Menj, állíts őrt! – amelyben a Ne bántsátok a feketerigót! hőseinek története folytatódik húsz évvel később – a legkelendőbb kötet volt tavaly az Egyesült Államokban. Megjelenése óta több mint 2 millió példány kelt el belőle.
A könyv váratlanul jelent meg, és arról szóló híresztelések kaptak lábra, hogy a kézirat nem is az övé, csak örökösei akartak volna így „pénzt csinálni”. Végül Harper Lee közleményben tudatta a világgal, hogy a kézirat valóban az övé, csak évtizedeken keresztül elveszettnek hitte. Egyesek Harper Lee közleményének valódiságát is megkérdőjelezték, mondván, az írónő már nincs teljes szellemi képességeinek birtokában.
„Soha semmiféle sikerre nem számítottam a feketerigóval” – mondta egy 1964-ben adott chicagói rádiós interjújában az írónő, aki teljesen visszavonultan élt, és egy-egy megjelenése, éppen ritkasága okán, igazi eseménynek számított.
„Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?” (Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!)
Több tiszteletbeli doktorátust is elfogadott, ám soha nem mondott beszédet. Ezért sokan az irodalom Greta Garbójának is becézték őt az Egyesült Államokban. Harper Lee nyolcvankilenc éves korában halt meg.
